passzio.hu
Keresés Minden téma

Minden téma
  

    
Miben akarsz keresni? Cikkek Felhasználók Ismertetők


Keresés eredményei


 Top 11 - Túrisas (2018, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Ez van... Hazudni meg minek? Milliószor elmondtuk, hogy azért jó ez az oldal, mert gyakorlatilag magunknak írunk, tehát semmiféle megfelelési kényszer nem nyomaszt bennünket. Egyetlen "félnivalóm" Tartuffe megvetése, de ahhoz meg finoman szólva is szokva vagyok...

Tehát: az éves listám kialakulásának gyakorlata, hogy jó metalharcoshoz illendően magam is követem az új zenéket, "kikölcsönzöm" a netről, ami érdekel, aztán, ha rákattanok, beszerzem eredetiben. Csakhogy ilyen nagyon kevés van, évente max. 3-4 lemez. A többi viszont elmegy mellettem, legfeljebb nyugtázom, hogy minőségi zene, de nem érint meg annyira, hogy újra és újra elővegyem, így többet nem nagyon találkozunk. Ezért lenne sima lódítás ezeket egy 15-ös listában megjelentetni. Pedig rengeteg zenét hallgatok (most pl. napok óta a régi Dokken klasszikusokat) és nézek... Igen, ez talán fura, de nagyon szeretem "nézni" is a zenét. Kiállás, színpadkép, mit és hogy játszanak stb. Ezért szerepel a listában DVD is, és nem érdekel, hogy koncert, 2018-ban jelent meg, oszt jónapot!

Ideje: 2018. december 30. vasárnap 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Aktuális

 Top 15 - Tartuffe a.k.a. Anton Ego (2018, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Szokásomtól eltérően most elhatároztam, hogy nem fogok panaszkodni, pedig személyesen, magánéletileg minden okom megvan rá (és ez most nem csak a szokványos "magyar epe"). Ami ellenben az év rock-metál fölhozatalát illeti, az sem jobb, sem rosszabb nem volt az átlagosnál. Lehet, hogy nem voltak igazi nagyágyúk, talán lehengerlő új bemutatkozások sem, de a középmezőny ugyanakkor javarészt szívmelengetően jól teljesített.

Ugyan a Rolling Stone magazin szerint rockzenei szempontból szívás volt a 2018-as év, de amint a műfaj egyik leghitelesebb figurája, Steve Lukather megjegyezte: az a lap egy rakás bukott, megkeseredett, középszerű zenész gyűjtőhelye, akik szisztematikusan lejáratják, vagy elhallgatják azokat, akik nekik valamiért nem szimpatikusak. A Rolling Stone - mint jelenség - általában véve (a Rock & Roll Hall Of Fame-mel egyetemben) szimptomatikus ebben a szakmában, de történetesen van abban igazság, amit írtak: ugyanis ha én egy pillanatra is azt hinném, hogy az a rock zene, amit ők tartanak annak, amiről ők tudósítanak, akkor nekem is az lenne a benyomásom, hogy a műfaj szörnyű válságban van...

Ideje: 2018. december 29. szombat 18:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Aktuális

 Top 15 - Garael (2018, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Valószínűleg történelmi magyarázata van a kialakult magyar népléleknek, ami úgy vonzódik az önsajnálathoz, mint egyszeri mágnes a vasorrú bábához. Nem véletlen, hogy bármely sorozat első nézői reakciója a "tavalyi jobb volt" mondás szállóigévé, valamint a popkultúra részévé vált, és a dicsőségnél csak a megdicsőült bukását várjuk - persze titkon - nagyobb elánnal.

Különösen jól jöhet ez a szemlélet a listák készítésénél, hiszen ennek szellemében egyre kevesebb nekünk tetsző lemezről emlékezhetünk meg, így azok is jól járnak, akik kritikaírás helyett lassan csak egy már megírt kritika hivatkozását vágják be a recenzálni való alá, pedig így, a rabszolgatörvényes idők táján bőven lenne idő a mottónkká vált kukaturkálás sebességét duplájára emelni. (S, hogy mennyire lehetséges is lenne ez, példa rá az egészségügy és az oktatás - ezeken a területeken a "belét kidolgozza" mondás csak azért nem érvényesül, mert a szívét is beleadta tevékenység után nehéz élve sikeres munkát végezni.)

Ideje: 2018. december 28. péntek 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Aktuális

 Michael Romeo - War Of The Worlds Pt. 1 (2018, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Nem tudom - talán nem is érdemes ezt firtatni -, hogy Michael Romeo elhatározásához, miszerint 24 év után (!) szólóalbumot készít, mennyiben járult hozzá régi harcostársa, Russell Allen hosszú évek óta tartó, szűnni nem akaró kikacsingatása a Symphony X által kijelölt keretekből.

Az Adrenaline Mob történetét kezdetektől fogva kíséri egyfajta balszerencse, de a tavalyi szörnyű buszbaleset, mely két ember halálát követelte - Dave Z bőgősét és Jane Train turnémenedzserét - végképp megfektette szegény Allent. Romeo igyekezett biztosítani a rajongókat, hogy ezzel a Symphony X-nek nincs vége (a Mob már más tészta), és Allen-nek időt kell adni arra, hogy testi fölépülése után lelkileg is megerősödjön...

Ideje: 2018. augusztus 01. szerda 12:05:00
találat címre
Téma: Lemezismertetők

 Michael Romeo - War Of The Worlds Pt. 1 (2018)


Szerkesztette: pjuan


Az 50 éves Michael Romeo az amerikai prog-power metálos Symphony X alapító gitárosa. A csapatának a karrierje annak idején úgy indult, hogy a gitáros '94-ben összerakta a The Dark Chapter című neoklasszikus szóló anyagát, amire azóta sem volt példa... Egészen idáig, ugyanis most időt akart adni Russell Allen énekesnek, hogy kiheverje az Adrenaline Mob tavalyi tragédiáját, így volt ideje megírni és felvenni a most War Of The Worlds Pt. 1 című filmzene-szerű progresszív metálos szólóanyagát...

A gitáros lemezén a 2007-óta a Blue Öyster Cult-ban szereplő Rick Castellano énekel, a Black Label Society-ből John "JD" DeServio basszusgitározik és John Macaluso szerepel, aki nemrég feldobolta a Tomorrow's Eve és a Stone Leaders műsorát, de szerepelt már a Labyrinth, az Artlantica, no és sok más mellett az Ark-ban is... Tekerés, filmzenei háttér, észvesztő ritmus, mi kell még, hogy az ember szerethessen egy ilyen albumot!?

Ideje: 2018. július 29. vasárnap 00:05:00
találat címre
Téma: Lemezismertetők

 Symphony X - The Odyssey (2002)


Szerkesztette: pjuan


A 2001-es Live on the Edge of Forever lezárta a Symphony X első fontosabb korszakát, amiben a Dream Theater és Malmsteen megoldásai keveredtek össze, egy egységes és nagyon érdekes progresszív és neoklasszikus metál vegyületté, amire Dio-t idézően drámai áriákat kaptunk... A hatodik stúdió lemezként kiadott The Odyssey album modernebb és agresszívabb útra tévedt... Miközben Michael Romeo - első alkalommal elterpeszkedve a házi stúdiójának a kényelmes foteljében - felfedezte magában a Pantera erősségeit, Michael Pinnella billentyűs sok helyen csak periférikus szerephez jutott. Végül a nyolc dalos album a csapat leghosszabb lemeze lett azzal, hogy a 24 perces, progresszívabb felfogású címadó tétellel zárták le, amit a görög hős, Odüsszeusz története inspirált...

Ideje: 2015. augusztus 28. péntek 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Symphony X - Live on the Edge of Forever (2001)


Szerkesztette: pjuan


A 2000-ben megjelent V: The New Mythology Suite nemzetközi sikerei után, úgy gondolták a '94-ben, Middletown-ban (New Jersey) alakult Symphony X tagjai, hogy lezárult csapatuk és karrierjük első fontosabb korszaka... Ebbe a korszakba az utóbbi három stúdió lemezüket, a '97-es The Divine Wings of Tragedy, a '98-as Twilight in Olympus és a már említett 2000-es lemezüket sorolták, fordított fontossági sorrendben... Mindennek a következményeként a csapat kiadta ezidáig egyetlen koncertlemezét, amit a 2000-2001-es európai turnéjuk állomásain rögzítettek. A dupla korongon lévő műsorban nem egy az egyben szerepelnek a dalaik, a stúdióban rögzített verziókhoz képest számos különbség hallható, például a Through the Looking Glass extra részekkel gazdagodott, de az epikus The Divine Wings of Tragedy is tartogatott meglepetéseket a rajongók számára. A kiadvány végül 2001. november 13-án jelent meg az InsideOut Music gondozásában és a rajongóik máig szívesen hallgatják a végeredményt... És ma már azt is biztosan tudhatjuk, hogy a Live on the Edge of Forever tényleg lezárt egy korszakot...

Ideje: 2015. augusztus 17. hétfő 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Symphony X - V: The New Mythology Suite (2000)


Szerkesztette: pjuan


Az 1998-as Twilight in Olympus betört a progresszív metál élvonalába, ezt követte a V: The New Mythology Suite, ami az amerikai Symphony X ötödik stúdióalbuma volt, 2000. október 09-én jelent meg az InsideOut Records gondozásában. Ez egy konceptalbum, ami Atlantisszal, az ókori egyiptomi mitológiával és asztrológiával foglalkozik. Itt mutatkozott be az a felállás - az érkező Michael Lepond basszusgitárossal és a visszatérő Jason Rullo dobossal - amit ma is hallhatunk... Innentől kezdve három Michael volt a zenekarban, ezért Michael Romeo csak a Romeo-t, Michael Lepond csak a Lepond-ot, Michael Pinella pedig csak a p-t használta névként... A progresszívan hangszerelt metálos műveikben ismét hangsúlyos helyet kaptak klasszikus komolyzenei betétek, Mozart, Verdi, Bach és Bartók Béla "idézeteket" is hallhatunk, szervesen egybe építve az egyre durvábbá váló zenéjükkel...

Ideje: 2015. augusztus 16. vasárnap 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Symphony X - Twilight in Olympus (1998)


Szerkesztette: pjuan


A '97-ben a nemzetközi karrierjüket beindító The Divine Wings of Tragedy-t követő Twilight in Olympus volt a negyedik stúdió lemeze az amerikai Symphony X-nek. Thomas Walling szerepel rajta dobosként - Jason Rullo személyes okokból nem vállalta a szereplést, átmenetileg kilépett. A lemezen társ-szerzőként is szereplő Thomas Miller basszusgitáros a felvételek után, a bemutató turné közben - személyes és egészségi problémái miatt - szállt ki a csapatból, így neki ez lett az utolsó szereplése a Symphony X-ben...

'97-környékén a progresszív metal műfaj lejtőre került azzal, hogy a műfajt vezető Dream Theater - engedve a kiadója nyomásának - kommerszebb irányba lépett, de a Falling into Infinity megosztotta a rajongóikat és a műfaj szerelmeseit. Mindez azt is jelentette, hogy megnyílt a mögöttük állóknak az útja, levegőhöz jutottak... Az űr kitöltésére a Symphony X lett az egyik első számú vállalkozó, az egyértelműen ennek a feladatnak az elvégésére íródó The Divine Wings of Tragedy fel is nőtt a feladathoz, de a valós "hasonmás" - vagy pozitívabban hozzáállva: "követő" - szerepet a Twilight in Olympus teljesítette csak be igazán, ráadásul egyértelműen a Dream Theater legsikeresebb és legsikerültebb időszakához, a '92-es Images and Words-környékéhez kanyarodtak vissza vele, ami nagyon sok rajongót szerzett nekik!

Ideje: 2015. augusztus 15. szombat 00:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Symphony X - The Divine Wings of Tragedy (1997)


Szerkesztette: pjuan


A Symphony X '95-ös The Damnation Game című második lemezén bemutatkozott Russell Allen énekes, akinek a nagyvonalú és stílusos előadásával sokat lépett előre az egész csapat, de nem eleget a nemzetközi karrierhez... Az album minősége viszont megteremtette a lehetőségét a hosszabb együttgondolkodásnak, aminek a végeredményeként a zenekar '97-re elkészítette a harmadik lemezét The Divine Wings of Tragedy címmel... Ez a lemez hozta meg nekik a nemzetközi ismertséget... Mindennek az oka eléggé egyértelmű, hiszen a lemez dalaival távolodtak a Malmsteen-fémjelezte neoklasszikusságtól, miközben a felerősödő progresszív metál hatások, hangszerelések és témák írásával sokkal nagyobb örömet okoztak a Dream Theater fanatikus táborának... Akkoriban ezekkel a csúcs minőségű áthallásokkal, a siker szinte garantálható volt!

Ideje: 2015. augusztus 13. csütörtök 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők



következő találat

... továbbá

Nem találta meg, amit keres?


Keresés "Michael Romeo -" Ideje::

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Conception - My Dark Symphony EP (2018)
A '89-ben, a norvégiai Raufoss-ban alakult Conception zenekar a prog-power metál műfaj egyik kultikus csapatává vált az 1998-as feloszlásáig! Három kiváló és egy

Tovább...
Antimatter - Black Market Enlightenment (2018)
A brit melankólia-király banda hetedik nagylemeze némiképp váratlanul ért, mert bár tavaly tavasszal Budapest-en is megfordult a csapat, azért Mick Moss

Tovább...
Evergrey - The Atlantic (2019)
A '95-ben, a svédországi Göteborg-ban alakult Evergrey sokáig hazájának egyik első számú prog-power metálos formációja volt, de Tom Englund énekes-gitáros jó nagy kátyúba vezette

Tovább...
Arch Enemy - Covered In Blood (2019)
A svédországi Halmstad-ban, '95-ben alakult melo-death metálos Arch Enemy legutóbbi sorlemeze 2017-ben jelent meg Will to Power címmel. A csapat a 2019-es évet ezzel a

Tovább...
Soen - Lotus (2019)
A Soen nevű svéd progresszív-alternatív metálos csapatot 2004-környékén indította az Opeth 1998-2005 közötti dobosa, Martin Lopez a régi cimborájával, Kim Platbarzdis gitárossal, aki azóta már

Tovább...