passzio.hu
Keresés Minden téma

Minden téma
  

    
Miben akarsz keresni? Cikkek Felhasználók Ismertetők


Keresés eredményei


 Fortune - II (2019)


Szerkesztette: pjuan


A Los Angeles-ben, hellyel-közzel 1978-1986 között Fortune néven működő AOR zenekar 2006-ban tért vissza, de az új lemezre eddig kellett várni a rajongóknak! A csapat '85-ös - sorban a második - Fortune című lemezét máig emlegetik a rádiós pop-rock megszállottak, mint viszonyítási alap - részben a szintetizátor műfajba építése miatt -, pedig annak ünnepi újrakiadásán kívül, azóta semmit sem tettek le az asztalra a Fortune-testvérek, vagyis Richard Fortune gitáros és a dobos Mick... Legalábbis eddig, ugyanis most, 34 évnyi várakozás után itt van a harmadik Fortune-album, némileg érthetetlenül II-es sorszámmal...

Ideje: 2019. április 19. péntek 00:05:00
találat címre és szövegre
Téma: Lemezismertetők

 Pendulum Of Fortune - Return To Eden (2019, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Nem igazán tudom, mi történik Victor Smolski zenekara, az Almanac háza táján, de úgy tűnik Andy B(rainstorm) Franck kilépése után David Readman is más elfoglaltság után nézett. Manapság egy számomra ismeretlen Patrick Sühl nevű csákó énekel az Almanacban, Readman pedig - egy kiváló Pink Cream 69 album után - tök váratlanul egy projekt-szerű német csoportosulásban tűnt föl, a Pendulum Of Fortune-ben. Ez gyakorlatilag Michael Schenker dobosának, Bodo Schopfnak szabadidős önmegvalósító tevékenysége, amihez sikerült befűznie néhány muzsikust, köztük az épp ráérő Readmant, illetve egy tehetséges moszkvai stúdiózenészt, Vladimir Shevyakov szólógitárost...

Ideje: 2019. március 14. csütörtök 12:05:00
találat címre
Téma: Lemezismertetők

 Southern Empire - Civilisation (2018, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Amikor egykori kollégánk, Kotta progresszív rock témában megnyilatkozik, akkor az ember hallgat rá. Egyszerűen így van, a fószer szavának súlya van. Kár, hogy már régóta nélkülöznünk kell írásait. Szóval Kotta megüzente egy kommentben, hogy az év prog-rock lemezének kategóriájában nem szabad megfeledkezni a mifelénk szinte teljesen ismeretlen ausztrál Southern Empire legújabb lemezéről, a Civilisation-ről. A vétkes mulasztást elkerülendő rögvest bele is vetettem magam az anyagba, és még az sem rettentett el, hogy a közel 70 perces lemezen összesen 4 szám szerepel. Vagyis nem habkönnyű, pop-piacra készült, rádióbarát muzsikáról van szó...

Ideje: 2018. október 29. hétfő 18:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Circus Maximus - Havoc In Oslo CD+DVD (2017, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Ez a CD+DVD kombó nagyon-nagyon későn jött, több szempontból. Egyrészt szó szerint később jelent meg, mint azt ígérték, mert a poszt-produkciós munkákkal irgalmatlanul sokáig szöszmöszöltek, másrészt - bár tudván-tudom, hogy az ilyesmihez nagyobb népszerűség és rettenetesen sok pénz kell - a koncert albumnak valamikor az Isolate (2007), de legkésőbb a Nine (2012) környékén kellett volna kijönnie, mert a Havoc (amit a buli elvileg promotál) óvatosan fogalmazva némileg megosztó, keményen fogalmazva bántóan halovány...

Ideje: 2018. február 13. kedd 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: DVD ajánló

 Ritchie Blackmore's Rainbow - The Soundboard Tapes Birmingham (2016)


Szerkesztette: Stargazer


Tavaly novemberben jelent meg a Memories in Rock - Live in Germany című dupla live album, mely Ritchie Blackmore első XXI. századi rockzenei kalandozásának állított emléket. Sokak szerint már eleve az hiba volt, hogy a zenekar a Ritchie Blackmore's Rainbow nevet kapta, és az is, hogy a program fele Deep Purple dalokból állt. De hát a zenekar neve nem Joe Lynn Turner's, vagy Axel Rudi Pell's Rainbow, hogy csak kettőt említsek az ismertebbek közül, akik ezen fennakadtak, hanem ugye... Ami meg a Purple-témákat illeti, már a Stranger in Us All turnéján is előszeretettel nyúlt Blackmore ezekhez a dalokhoz, legalábbis jó részükhöz. Arról nem is beszélve, hogy már a koncertek előtt majd' egy évvel elmondta Blackmore, hogy Purple dalokat is fog játszani...

Ideje: 2017. március 31. péntek 18:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 TT Quick - Ink (2000)


Szerkesztette: pjuan


Az Accept jelenlegi énekesének, Mark Tornillo-nak az előző csapata volt a TT Quick, ami Osbornville-ben, '79-ben alakult, és első körben '88-ig üzemelt, ami időszak alatt egyetlen lemezt adott ki Metal of Honor címmel, '86-ban. A lemez első fele a korabeli Accept-et kapta el, a himnikus-germános lényegénél, de a másik fele teljesen feleslegesen összezavarta a végeredményt...

Feloszlottak, de '89-ben újra előkerültek, hogy még abban az évben kiadják a Sloppy Seconds című - amerikásabb és gitárhősködőbb - második lemezüket, aminek '92-ben ismét földbeállás lett az eredménye... Aztán 2000-ben újra előkerültek, hogy kiadják a harmadik lemezüket is Ink címmel. Ennek a durvasága leginkább a grunge-felé nyitott, csak az őszinteség hiányzott belőle, ami miatt szintén nem maradt elég levegő az énekes körül... és gyorsan ki is lépett, a csapat pedig újra feloszlott...

Ideje: 2016. szeptember 15. csütörtök 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 TT Quick - Sloppy Seconds (1989)


Szerkesztette: pjuan


Az Accept-ben 2009-óta éneklő Mark Tornillo csapata, a TT Quick '79-ben indult Osbornville-ben, de a bemutatkozó lemezét csak '86-ban adhatta ki Metal of Honor címmel.

A New Jersey-környéki klubok megtöltésének következményeként, a nagy kiadó három menő producert rakott a nyakukba, amitől szétesett a végeredmény, majd - mintegy menekülésként - '88-ban fel is oszlottak, de '89-re újra együtt zenéltek, aminek a Halycon nevű független kiadónál megjelenő Sloppy Seconds című második lemezük lett a végeredménye... A lemezen Dave DiPietro gitáros végre kiadhatta magából az összes Randy Rhoads-os és Nuno Bettencourtos témáját...

Ideje: 2016. szeptember 14. szerda 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 TT Quick - Metal of Honor (1986)


Szerkesztette: pjuan


Amikor Udo Dirkschneider 2005-ben harmadszor is kilépett a németek egyik legnagyobb heavy metál legendájának számító Accept-ből, a rajongók elkezdték borzolni a szemöldöküket... Addig csak a '89-es Eat the Heat készült nélküle, de David Reece hiába énekelt jól a lemezen, a végeredmény nem volt meggyőző... Szóval 2005-ben mindenki azt gondolta, hogy az Acceptnek megint befellegzett... Aztán mégsem így történt...

2009-ig keresték a helyettest, majd bejelentették Mark Tornillo-t, akit senki sem ismert... Persze mindenki elkezdte keresni, hogy ki is ez az Udo-hangú, '54-es születésű amerikai (pontosabban Brielle-i - New Jersey), akiről szinte senki sem hallott, mégis képes volt méltó módon a legenda helyére állni... Aztán kiderült, hogy eddig egy TT Quick nevű hellyel-közzel működő heavy metál bandában énekelt, ami bár már '79-ben elindult Osbornville-ben - egy EP és egy élő anyag mellett - csupán három sorlemeze jelent meg... Ezek közül az első volt a '86-os Metal of Honor...

Ideje: 2016. szeptember 13. kedd 12:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Whitesnake - The Purple Album (2015, Dionysosrising)


Szerkesztette: Dionysosrising


Ez a lemez állítólag egy meghiúsult Deep Purple mark III reúnió eredménye. Sajnos alapból cinikus vagyok, így ezt a "hivatalos" verziót - enyhén szólva - tamáskodva fogadtam. Azt sokkal hihetőbbnek tartom, hogy Coverdale harmadik felesége, Cindy egyik este férje vállára tette a kezét a nevadai Lake Tahoe partján álló házuk verandáján és azt mondta: "Te, David, sosem jöttél ki Blackmore-ral, aki mostanában különben is csak Candice szoknyája körül sertepertél reneszánsz maskarákban. Miért nem csinálsz egy Deep Purple földolgozás albumot a fiúkkal? A Frontiers harapni fog az ötletre, keresünk vele egy rakat pénzt, a Whitesnake az utóbbi években egyébként is gyöngélkedik." (Megjegyzem: azt senki egy pillanatra sem gondolhatta komolyan, hogy Blackmore valaha egyetlen hangot is eljátszik a Come Taste The Band-ről!)

Ideje: 2015. május 21. csütörtök 18:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők

 Whitesnake - The Purple Album (2015)


Szerkesztette: pjuan


Végre itt van, megérkezett a Whitesnake 12. stúdió albuma, ami a 2011-es Forevermore-t követi, és azt aztán alaposan kielemeztük két-három cikkben is... Azóta négy hosszú év telt el, igaz, közben nálunk is jártak és mindenféle élő anyagot is hallhattunk, de ennyi sem volt elég... Aztán felröppent a hír, hogy Doug Aldrich időközben kiszállt, de a helyére gyorsan átjött a Night Ranger-ből Joel Hoekstra... Vagyis valójában nagy változásra nem kell számítani...

Az új felállás is gyorsan bemutatkozik, de nem új dalokkal... Ezzel a lemezzel ugyanis David Coverdale vissza akar nézni az 1973-1976 közötti Deep Purple-s múltjába, a '74-es Burn és Stormbringer, illetve a '75-ös - Tommy Bolinos - Come Taste the Band dalaiba, újra felmelegítve a fiatalkorának élményeit, amiket meghatározónak érez a máig tartó karrierjében! Mindezt annyira vártam, hogy hosszú-hosszú előzetest írtam róla, a kialakult jelenlegi helyzetről, meg a régről és múltról, így most különösebben nem is részletezem az előzményeket és okokat, hanem csak egyenesen nekifordulok a klasszikus, régi dalokból álló új Whitesnake albumnak, amikkel az énekes amatőrből profivá érett!

Ideje: 2015. május 11. hétfő 00:05:00
találat cikk szövegére
Téma: Lemezismertetők



következő találat

... továbbá

Nem találta meg, amit keres?


Keresés "Fortune -" Ideje::

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Darkwater - Human (2019)
A svédországi Boras-ban, 2003-ban alakuló Darkwater a 2007-es Calling the Earth to Witness és a 2010-es Where Stories End után elkészítette harmadik lemezét Human címmel. A prog-power

Tovább...
Queensryche - The Verdict (2019, Dionysosrising)
Abszolút fölöslegesnek tartom, hogy újra részleteiben végigjárjuk a Queensryche nyilvános botrányoktól és pereskedésektől sem mentes, hosszú évekig elnyúló

Tovább...
Children of Bodom - Hexed (2019)
A finnországi Espoo-ban '93-tól létezett az Inearthed nevű csapat, ami '97-ben a nevét Children Of Bodom-ra változtatta, így menekült ki egy kiadói

Tovább...
Mike Tramp - Stray From The Flock (2019)
Az 58 éves Michael Trempenau, avagy ahogy a glam-metálos világ a White Lion-ban, '83-ban megismerte: Mike Tramp legutóbb 2017-ben adott ki kommerszebb és régimódibb

Tovább...
Yngwie Malmsteen - Blue Lightning (2019)
Az 55 esztendős Lars Johan Yngve Lannerback, művésznevén - ahogy a világ ismeri - Yngwie Malmsteen a neoklasszikus metál legnagyobb csillagaként robbant be a

Tovább...