Kis történelem: Los Angeles, 1983. A gitáros Tracii Guns megalapítja a The LA Guns nevű bandát, ahol Axl Rose énekel, Ole Beich basszusgitározik és Rob Gardner dobol. Axl később kilép és megalapítja a Hollywood Rose-t, helyére Michael Jagosz érkezik. A banda 84-ben demózik, de Tracii és Rob kilép, hogy ismét Axl-lel egy Guns N’ Roses nevű bandában újra játsszon együtt, és így az L.A. Guns feloszlik. Tracii nem sokkal később persze kilép a GNR-ből, mert nem tud együtt zenélni Axl-lel (helyére érkezik Slash), és újjá alakítja az L.A. Guns-t. Ekkor a Faster Pussycat tagjai, a dobosa Paul "Mars" Black énekel, és az FP gitárosa, Mick Cripps basszusgitározik a csapatban. Dobolni pedig megérkezik Nickey "Beat" Alexander. Később csatlakozik még a társasághoz a Dogs D’Amour gitárosa Robert Stoddard is. Sok klub koncertet adnak, majd demóznak, ekkor 1985 és 1986-ot írunk...

A Nocturnal Rites 10 éve adta ki első lemezét! Hogy megy az idő... A szeptember 29-én, a Gamma Ray (harmadik fellépő a POWERWOLF) társáságában ismét a Pecsába is ellátogató banda (jegyár 5000 ft.) jellegzetesen lendületes és dallamos muzsikáját évek óta dicsérjük, mi kritikusok. (2004. április 6-án az Edguy és a Brainstorm-mal közösen láthattuk őket elsőként.) A Svédek most még a New World Messiah-on is túlemelkedtek, és ez a lemez igazán nagyon jó születésnapi produkció! Tele energikus dallammal, és a tőlük megszokott pörgős power tempóval! Azt hiszem, hogy egyszer a műfaj nagyágyúi közé fognak érni!

II. Erzsébet brit királynő nemrég popsztárokat fogadott a Buckingham palotában. Amikor Eric Clapton-ra került a sor, a legenda teljes nevén mutatkozott be. Korábban ugyanis kiderült, hogy őfelsége nem igazán van képben a zene téren, ugyanis előtte kérdezte meg a Queen gitárosától, hogy mivel foglalkozik. Claptontól is megkérdezte: "És, már régóta zenél?". A válasz csak ennyi volt: "Immár 45 éve!"! Ismerkedjünk most meg a blues és a popzene egyik legnagyobb legendájának friss lemezével!

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer 1979, amikor kiadta első lemezét, Life In A Day címmel a Simple Minds. Őszintén szólva sok amerikai U2 rajongóval együtt én is biztosan azt állítottam volna: "megjelent az új U2 lemez". Azóta sok minden tőrtént, például az is, hogy a U2 hatalmas tömegeket mozgat meg, bármerre is lép felismerik. A Simple Minds pedig lassan, de biztosan oszladozott, pedig zeneileg nagyon ütős produkcióik voltak mindvégig! Most visszatértek, és ezek a skótok meggyőzőbbek, mint valaha! Pedig jónéhány világsikert is a magukának tudhatnak korábban! Ami maradt: U2 hangulat, keveredve a szinti-poppal. Nagyszerű, U2-ra emlékeztető dallamok. Tény ami tény, a hazánkban is járt banda sorsa alapvetően nehéz, hiszen majdnem ugyanonnan, ugyanazokkal az érzésekkel töltekeztek fel, mint a nagyok... jók, de mégsem egyediek!

A fiatal metalcore banda ígéretesen rajtolt; ha a következő lemezig egyedibbé, egyénibbé érik a zenéje, meg pláne ha sok olyan szintű számot írnak a fiúk, mint pl. a 'Battle On', még vihetik valamire.

A Nile az amerikai Death Metal scene egyik legérdekesebb zenekara. 1995-ben készítette el első demoját, amit 97-ben követett a második. 98-ban jelent meg első lemezük az Amongst The Catacombs Of Nephren-Ka, majd 2000-ben a második (Black Seeds Of Vengeance), 2002-ben a harmadik (In Their Darkened Shrines). Ez a mostani a negyedik, aminek a nagyszerű hangzásáért Neil Kernon (Queensryche, Nevermore) a felelős. A lemez brutális, technikás durvulat. Ötletekkel, és átsütő keleti vonulatokkal. De, itt, álljunk meg egy szóra! Említsük meg a csapat agyának, Karl Sanders-nek a szóló lemezét is, mert ez az alkotás még a progresszív rock kedvelőknek is örömet okozhat! Ennek a két lemeznek a rövid elemzése következik most...

A Believer ezen az albumon is azt játszotta, amit a legjobban tudott: technikás thrash metalt. A dalok felérnek egy lórúgással, olyan erő és energia feszül bennük; az adrenalinszint pumpálásán túl azonban intellektuálisan is nagy élmény a Believer zenéje, hiszen az összetett riffek feladják a leckét a szürkeállománynak is.

Nem vagyok egy Spock kapitány (Star Trek), hegyes fülem sincs és a logikát sem tartom vallásnak, mégis illogikus és érthetetlen, hogy a progresszív zene érzelmes ágának királyaként miért saját kiadóján keresztül adják ki a lemezeiket. Olyan számosságban, hogy az teljesen követhetetlenné válik még nekem is, aki pedig rajong értük. Csak idén nyolc kiadványuk jelenik meg, úgy, hogy új stúdiólemez nincs is közte, itthon gyakorlatilag mind beszerezhetetlen. A nyolcban van egy négy lemezes DVD (WIsh You Were Here), meg hivatalos, vagy korábban már rajongói klub cd-ken megjelent kiadványok. Ez is egy ilyen, mert 2003-ban már a "Front Row" club kiadta "official bootleg"-ként. A koncert felvétele 2003-ban, a második Marillion Weekend-en készült, aminek az érdekessége, hogy a csapat, a koncert előtt megszavaztatta a közönségét arról, hogy mik a kedvenc dalai! Ezeket adták elő, így most megtudhatja mindenki, hogy mi is az a 15 dal, amit a közönség a legjobban kedvel!

Azt hiszem, a lemezt meghalló, thrash metalban járatos embereknek egyből ugyanaz a név jut eszükbe: a Slayeré. Hát igen, az első LS-korong nem eredetiségével hívta fel magára a figyelmet. A Slayer által bejáratott stílust vette át a négy arkansasi fiatalember, de talán megbocsáthatjuk nekik mindezt, ha figyelembe vesszük, hogy ekkor még csupán a középiskola padjait koptatták.