Az ezredfordulós újrakezdés óta rendesen pörög a Destruction. Öt év alatt az ötödik lemezt hozzák ki (ezúttal már az AFM-nél) és közben egy koncert dvd-re is tellett az erejükből. Nagy agyalásokra nincs is szükség egy-egy újabb germán thrash csapáshoz. Schmier énekes/basszer és Mike gitáros folyamatosan írja a dalokat, melyek egyenes folytatásai a '80-as években legendássá vált banda klasszikus albumainak, persze a megfelelő modern hangzással. Megszólalás szempontjából az Inventor Of Evil az egyik kiemelkedő Destruction anyag, ami nagyban köszönhető annak, hogy a felvételeknél, de főleg a keverésnél a Hypocrisy főnök Peter Tägtgren tekergette a gombokat. Rendesen pofán is csapja az embert a brutális sound. :)

A Strike First ismét egy jó HC-lemezt adott ki, aminek a legnagyobb hibája az, hogy csak EP, vagyis nem valami hosszú: az öt nóta szűk húsz percet tesz ki. Eklektikus, inspiráló, na'n lecsó!

Mielőtt belekezdenénk a médiaelemzésbe, érdemes egy pillantást vetnünk az általam kiválasztott sztár életéről kialakított narratívák szüzséjére, mely már önmagában is igazolja az eddig leírtakat, azaz a hősök és a sztárok közti szerves kapcsolatot. (Zámbó Imre – művésznevén Jimmy – a magyar pop történetének egyik legsikeresebb, ám egyben legellentmondásosabb alakja volt. Karrierjét bárzenészként kezdte az 1980-as évek elején, majd a jobb megélhetés végett néhány évre az Egyesült Államokba ment „vendéglátózni”. Hazatérte után 1990-ben figyeltek fel rá a lemezkiadók, miután megnyerte az Interpop fesztivált. Ettől kezdve évente adta ki lemezeit, melyek mind többszörös platinalemezekké váltak. Az eladási statisztikák alapján az 1990-es évek legsikeresebb előadójává vált. Sikerének oka összetett, ám nagy szerepe volt benne rendkívüli, 4.5 oktávos hangterjedelmének valamint andalgós-romantikus slágereinek. Zámbó Imre személye körül hatalmas rajongótábor alakult ki, zömmel középkorú és idősebb nők személyében. Már az 1990-es évek elején megjelent neve mellett a király jelző használata. A zenei karrier mellett sikeres műsort vezetett egy kereskedelmi tv-adón. Sikereit úgy érte el, hogy a kereskedelmi rádióadók és a zenei televíziók gyakorlatilag nem sugározták dalait Halála váratlanul, sikerei csúcsán következett be 2001. január 2-án éjjel. A rendőrség közleménye szerint véletlen balesetben hunyt el: fejbe lőtte magát. Már a baleset napján több száz rajongó zarándokolt házához. Temetésén több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára. Halála után lemezeit rekord mennyiségben adták el, több könyv jelent meg életéről, hotelt, kocsmát, zenei díjat neveztek el róla. Rajongói máig is elzarándokolnak csepeli sírjához, valamint a róla elnevezett Zámbó Jimmy vendéglőbe. A sikerek ellenére ambivalens megítélésű egyéniség. A hatalmas rajongótábor mellett rengetegen utasították el mind személyét, mind azt az irányvonalat, amelyet a zenei életben képviselt. Már életében viccek születtek külsejéről, melyek száma a halál után ugrásszerűen megemelkedett.)

Nos, számomra az Annihilator utoljára 1993-ban alkotott a "Set The World On Fire"-al olyan lemezt amit igazán nagyra tartok. A tagok jövés-menése már alig követhető, de úgy tűnik, hogy ez a Havancsak Gyula (www.hjules.com) zseniális borítójába csomagolt muzsika képes volt megfogni! A durva riffek mestere azt hiszem visszatért! A muzsika befogadható, a csapatban nincs kilógó! Tehát egy fantasztikus thrash/heavy metal durvulat lemez készült, még akkor is, ha a műfajok (kötelező?) önismétlését most sem sikerült átlépniük!

A névadó mellett Roy Montroy (ex-Rez) és Ed Bialach alkotja a magát a blues-rock mellett elkötelezett Glenn Kaiser Bandet, aminek a 'Carolina Moon' a második albuma a 2000-es 'Winter Sun' után.

A Hit The Deck zeneileg az ősrégi hardcore-gyökerekig ásott vissza, az archaikus New York-i színteret elevenítve meg muzsikájával. Mondanivalójának két fő pontja pedig egyrészt a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat, másrészt meg a straight edge életforma. Ahhoz képest, hogy nagylemezről van szó, a korong hossza mindössze bő tizenhét perc - azt viszont legalább tényleg rendesen végigtúrják a fiúk.

A '70-es évek végének, '80-as évek legelejének rock-zenéjét kedvelők sokat köszönhetnek a 'Colours'-t újra kiadó Retroactive Records kiadónak, hiszen a Rez azon kevés keresztény banda közé tartozik, akik már abban az időben is világszínvonalú zenét tudtak felmutatni.

Arjen Anthony Lucassen a The Human Equation után kezdte felépíteni ezt a friss projectet az azon a lemezen is szereplő mexikói Marcela Bovio énekesnővel. Muzsikájuk finoman evez Arjen jellegzetes progresszív témái és az Evanescence jellegzetes gothic vonulatai között. Finom és érdekes, ráadásul divatos is a produkció!

"Sokáig csúszott a megjelenés, ami a magyar viszonyokat ismerve nem meglepő (az új Demonlord album is jelentős késésben van például), de végre kapható a Harc! Azt kell, hogy mondjam, megérte a várakozás, mert az új Remorse album a magyar thrash eddigi legjobb alkotása (még ha nem is született túl sok lemez itthon ebben a műfajban). Kemény, technikás, fogós, minden benne van, amiért a thrash metalt szeretni lehet. Ha külföldről kellene példát mondanom, akkor egyből a Testament neve merül fel (nem véletlenül a Remorse kedvencei ők). "