Tango Undergroud - BIOGRÁFIA

 SHIVA - Desert Dreams

Ez az elég ismeretlen banda leginkább két figyelemre méltó zenész magánszáma. Mats Edström gitáros, szintetizátoros, háttér énekes - és Anette Johansson énekesnő alkotja ezt a párost. Power és Hard rock elemekből építkezik zenéjük, inkább az előbbire fektetve nagyobb hangsúlyt. Dallamaikkal, amik néha, főleg a női énekhang miatt átcsúszik az AOR felé is falakat lehet bontani. Mats gitárja pedig a mai stílusnak megfelelően hozza a Neo klasszikus felhangokat. Nem lesznek sohasem top100-as banda, de igazán lendületes lemezt készítettek most is...

 VINTERSORG - The Focusing Blur (2004, Napalm)

Ugyanolyan idegesítően kezdődik az új Vintersorg album, mint a Megadeth lekváros buktákat megszégyenítő Risk korongja 1999-ben: nyekergő vonósok, sampler zörejek, stb. Sajnos ezek a továbbiakban is gyakran előkerülnek a már megszokottá vált akusztikus témákkal vegyített szélvész black metal részek mellett.

 Brides of Destruction - Here Come the Brides (2004)

OOooHHhhh, azok a boldog nyolcvanas évek... Mondhatjuk mi öregebbek, akik akkor voltunk tinédzserek (vagy spinédzserek). Amikor a Mötley Crüe még a bulizás egyik csúcsának számított, és amikor még Budapestre is ellátogattak. (És persze én lemaradtam róla. - kellett nekem sok időt eltöltenem a büfében...) Aztán ezt a legendát is elmulasztotta a "Generation Swine" (1997 Elektra (49:22)) című lemezével. Hatására a legjellemzőbb, hogy bennem leginkább az maradt meg, hogy Tommy Lee a férje volt Pamela Andersonnak. No, meg volt egy Guns N Roses, amiben elkezdte a pályafutását, SLASH előtti időkben Tracii Guns. Amiből elég rossz ütemben, pont a befutásuk előtt vált ki. Majd a "futottak még" kategóriás L.A Guns-ban nyomta évtizedekig. És OOooHHhhh azok a kilencvenes évek, amikor az MTV-n bámultuk szájtátva a Headbanger Balls-ban a szélesre tárt világot. Ez a lemez talán erre a retro hangulatra is épít...

 Dream Theater - The Making of Scenes from a Memory (2CD)

Már évek óta legendák keringenek arról, hogy Mike Portnoy – mint a legelvakultabb DT fanatikus – óriási Theater relikviahalmazzal rendelkezik otthon. A gyűjtemény a szóbeszéd szerint elsősorban arról a milliónyi zeneanyagról híres, amit az évek során Mike összegyűjtött. A legenda végre általunk is megismerhető, persze csak lassan csepegtetve. Tavaly június óta egy új weboldal nyílt a világhálón (www.ytsejamrecords.com), ahonnan félévi rendszerességgel 3-3 soha nem hallott kiadványt rendelhetnek meg az igazi DT fanatikusok 4 kategóriába osztva: live (élő felvételek), demo, studio, cover (feldolgozások). Mike úgy reklámozta ezeket az anyagokat, hogy – bár millió bootleg terjed a rajongók között – ezek minden eddigi kalózfelvételt túlszárnyaló minőséggel és – ami a legfontosabb – abszolút a srácok elképzeléseinek megfelelő formában kerülnek a nagyközönség elé. Ez utóbbi megállapítást támasztja alá az a tény, hogy Portnoy minden lemez minden hangját maga ellenőrzi, hogy a demok a megfelelő sebességgel kerüljenek CD-re és pont úgy szólaljanak meg, ahogy kell. A kizárólag a weboldalról megvásárolható kiadványok nagyon emberi áron kerülnek terjesztésre, hiszen a szimpla kiadványokért mindössze 15, a dupla csemegékért pedig 20 USD-t kell leperkálni az egyetlen rendelkezésre álló fizetési módon: bankkártya (VISA, Mastercard, stb.). A postaköltség Magyarországra egy komplett hármas csomag megrendelése esetén 10 USD, így egy féléves éhségcsillapítás csak 65 USD-be kerül (eddig ugyanis a két dupla, egy szimpla leosztás tűnik bevett szokásnak). Ezért az árért pedig gyakran mindössze egyetlen, igen gyenge minőségű és kétes nyomású bootleget lehet beszerezni garasos és önző kis bootleggerektől.

 OSI - Office of Strategic Influence (2003)

Ha volt lemez, amit 2003-ban először akartam hallani, az az OSI névre keresztelt, csúnya szóval akár supergroupnak is titulálható banda bemutatkozó albuma. Olyan nevek alkotják a csapatot ugyanis, mint a legkiválóbb progresszív dalszerzők és gitárosok soraiban helyet foglaló, Fates Warning atya Jim Matheos, a Dream Theaterhez hűtlen és máig is csak tisztelettel és elismeréssel emlegetett billentyűmágus Kevin Moore, no és a jó öreg dobkirály, Mike Portnoy. A közreműködők nevét kiemelő, apró matrica a lemezborítón rögtön vásárlásra késztet minden igazhitű zenerajongót, pláne ha DT függő is egyben.

 Isildurs Bane - Mind Vol. 4 : Pass (2003)

Hazánkban eddig még majdnem teljesen ismeretlennek számít ez a Svéd progresszív banda. Pedig 1976-ban alakultak, és zenéjük, lemezeik világszínvonalúak. Egy szűk rajongói kör imádja is őket rendesen itthon is. 2003-ban 2 lemezük is megjelent. Ez a lemez a 2000-ben megkezdett Mind (Music Investigating New Dimensions) sorozat negyedik tagja. 2003-ban megjelent másik lemezük hatalmas free jazz muzsikát tartalmazott. Miles Davis hatásait lehetett rajta felfedezni. De ezzel a legújabbal visszatértek a progresszív rock irányba. Ősi, mély, pszichedelikus progresszív hangulata van ennek az albumnak. Megidézi azt, hogy miért is hívják ezt a műfajt annak aminek. Gyakorlatilag nevezhetjük progresszív operának. Megőrizve az operák felépítését, és elmélyült komolyzenei hangulatát. Csak, többnyire könnyűzenei hangszerekkel előadva.