Mindenféle tribute-zenekar működik idehaza, épp eznap egy Madonna tribute-ba is belehallgattam. De Zappacsek persze kicsit jobb, mint a művésznő, sőt a magyar tribute formája is messze kimagaslik a tribute-mezőnyből... Hanem amiért billentyűzetet ragadtam az egy dupla csavar a történetben, merthogy a Zappa emlékzenekarnak (leánykori nevén Cosmic Debris Band) lassan egy éve Syrius programja is van! Mindezt a két életben lévő Nagy Syrius tag, Pataky és Ráduly őszinte támogatásával. Tulajdonképpen logikus a kapcsolat Zappa és a Syrius közt, Orszáczky is nagyra értékelte anno Zappát, két számot játszott is a Syrius Zappától...

Nosztalgiabuli vagy meglepetéskoncert? Vaya Con Dios a SYMA csarnokban! Telt ház előtt adott koncertet a Dani Klein neve alatt futó Vaya Con Dios a Syma Csarnokban. Mivel a zenekar első sikereit a kilencvenes években aratta, ezért nem ért meglepetésként, hogy szinte kizárólag a 30-40-es korosztály gyűlt össze erre az eseményre. Előzenekar nélkül kezdtek, ami nagy merészség, de bízva magában és a zene erejében, pontban nyolc órakor felcsendültek az első dallamok... a pár másodperces intró után színpadra is lépett a belga születésű énekesnő, Dani Klein. - Dinnye beszámolója és képei

Negyedszer láttam ezidáig a Nemjucit, Németh Juci (ex-Anima Sound System) új zenekarát. Megvallom, a 2009. október 1-i Deák tér-i lemezbemutatón még legyintettem. Aztán csak eljárogattam az újabb és újabb koncertekre, és egyre jobban bejön a történet...

2008-ban épp itt tartotta első búcsúkoncertjét az A Kutya vacsorája zenekar... Azóta – mintegy két hónapi kihagyás után - köszönik, folyamatosan jól vannak, játszanak az eredeti felállásban, és ugyanolyan jók, mint 2003-ban, amikor – ugyancsak a Szigeten – elkezdték.

Két igazi rocklegendát sikerült egy estére összehozni a mosonmagyaróvári szervezőknek a Kühne pálya szabadtéri színpadán. A focipálya persze nem telt meg, talán ha 2000 ember lehetett az Edda kezdésére, és valószínűleg akkor sem lettek volna sokkal többen, ha rendesen hirdetik a koncertet. A város főútvonalán végigautózva egy árva plakátot nem láttunk az eseményről, az Edda fénytechnikusa is csak egy molinót vett észre a helyszín felé autózva. Viszont elgondolkodtam azon, hogy hasonló reklámmal mondjuk 80 és 85 között, amikor mindkét banda első fénykorainak egyikét élte, mekkora tömeg fogadta volna őket. Ha a legendás évek eltűnőben is vannak, arról nem a zenekarok tehetnek... - Horváth Roland beszámolója

Kovács Katinak húsz éve ezt kellene csinálnia. Nyomni a régi beatslágereket - annak is a vastagját - ezekkel a srácokkal. Nem egyedül haknizni, hanem kultúrált körülmények közt, jó művháztermekben, színháztermekben, igényes koncerthelyeken, jó hangtechnikával (pl. A38) nagyzenekarral koncertezni...

A Rézangyal zenekar egyfajta magyar blues „supergroup”. Leghíresebb tagjai: Benkő Zsolt és Halper László gitárosok, de újságunk olvasói ismerhetik már Bornemissza Ádámot is kiváló magyarításai kapcsán. Ádám basszusozik és énekel, és Hajas László dobol... A produkció magyar nyelvű, egyrészt feldolgozásokat magyarítanak, mint Missisippi John Hurt, vagy éppen a ráadásban játszott hendrixi Hey Joe, Józsikám címmel, másrészt kiváló saját magyar bluesokat kreálnak, mint a Gézám című Csáth Géza emlékére írt nóta...

Furcsa, de eleinte nem akaródzott kimenni a Szigetre, még a Maiden kedvéért sem, mert annak híre, hogy a programban leginkább a 2000 utáni albumokról szemezgetnek, valahogy nem dobott fel... De aztán csak erőt vettem magamon, hogy mégse kellene kihagyni, mert hát a Maiden az Maiden, mások meg azt mondanak, amit akarnak. Itt köszönném meg azon újságíró míves megnyilatkozását, aki azon fanyalgott, hogy a szombati nap programja mellőzi „az össznépi sztárfellépőket”... De gondolom csupán véletlen egybeesés, hogy a százmillió lemezt eladott brit legenda fellépésének napján voltak a legtöbben.

2010. augusztus 7-én megrendezésre került a XII. Kárpátaljai Magyar Dalverseny, melynek ezúttal Kisgejőc (Ukrajna, Ungvári járás) adott otthont. Az est fénypontja az az Ezüst–Patak zenekar volt, mellyel tavaly már találkoztunk egy mezőgecsei bulin. Akkor vendégzenekarként remek bulit csináltak, kíváncsian vártuk tehát, hogy egy önálló koncerten mire képesek! - Doca (Pál Andrea) beszámolója

A zenekar beállását követően tökéletes hangzást biztosítottak a helyi hangtechnikusok, majd este 9 órától színpadra léphetett a zenekar, amit hatalmas ovációval fogadott a kárpátaljai közönség. Első daluk a Belső láng volt. A nóta zakatoló ritmusával a zenekar pillanatokon belül táncra perdítette közönséget. Felemelő volt a látvány, ahogy a koncert kezdeténél a Beregszászból érkezett közel 20 fős rockzene-kedvelő csapat, rögtön az első sorban helyet biztosítva magának, őrült villázással biztatta a folk rock csapatott. Szinte eggyé válva a zenekarral, felvették a ritmust és fergeteges „táncba” kezdtek, amit a rock szakmában csak pogónak neveznek! Na, ez a tánc!

Jó előre rákészültem a Dürer kertben tartandó bulira, mert a fellépő zenekarokat a netről már ismertem és hangzásuk alapján mindegyik méltó volt a figyelemre. Egy kivételével úgy is éreztem magam, mint aki a metál-mennyországban van... de, hogy ki az aki csalódást okozott az nemsokára kiderül... - Dinnye képei és beszámolója

Hatalmas sikerrel zárt a 20. alkalommal megrendezett Művészetek Völgye. A július 23-tól augusztus 1-ig tartó fesztivál látogatottsága a hét település területén 193 ezer főre tehető. A hét Balaton-felvidéki településen - Kapolcs, Monostorapáti, Öcs, Taliándörögd, Pula, Vigántpetend és Nagyvázsony - a tíz nap alatt 4000 műkedvelő és profi fellépő részvételével 1700 program, ezen belül 50 zöldprogram és 80 kiállítás várta az érdeklődőket. (Csak a Néprajzi Múzeum kiállításait 18 ezren látták.) A meghirdetett programok közül különböző okok miatt mindössze 17 maradt el. A Völgy működését 380 helyi Völgymunkás segítette, akik elsősorban a forgalomirányításban, a helyszínek őrzésében és a belépők ellenőrzésénél kaptak feladatot...

Fergeteges Bob Sinclair buli a RIO-ban! A Rádió1 és a RIO Summer Festival néven megtartott nyári bulijának utolsó napján lépett fel a világ egyik legismertebb és leghíresebb francia DJ-e, Bob Sinclair. A rádió adásnak köszönhetően több ezer hallgató élvezhette élőben is a műsort és a helyszínen lévők is jól érezték magukat... >> Dinnye beszámolója és képei

Tavaly rettenetesen bejött a lazára vett fesztiválozás, így idén is a pihenés volt az elsődleges szempont. Néhány jó koncerttel megspékelve, természetesen. Minek görcsölni, úgyis van abból elég év közben. Tisza, hideg sör/bor, rock 'n' roll, mi kell még? Motörhead. Igen, nekem elég volt ez az egy nevet meglátni, hogy máris beruházzak elővételben egy jegyre...

Iváncsik Attila jelezte, hogy készülnek a Rockmaratonra, és ennek kapcsán, ha beszámolót írnak, az megjelenhet-e? Naná! Én kifeküdtem Krisz stílusától. Óriási! Az alábbi publikációt mindenki figyelmébe ajánlom! Íme: 2010.07.07-én eljött a nap, amit már annyira vártunk és nagy lelkesedéssel tervezgettünk. Végre a zenekar először átlépheti a határt és egy másik országban játszhat. Tudtuk, hogy ez egy nagyon jó lehetőség a csapat számára. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és nagyon jól éreztük magunkat!

Cim-cim-cimborák, cim-cim-cimborák! Megérkezett Krajczár Feritől (Echonald) a szerencsi tehetséggondozó beszámolója. Öröm és boldogság! Elmondhatom, hogy ismét egy olyan rendezvényről van szó, ahol nem ismerik a „bunda” fogalmát. Az alapötlet Echonaldéktól származik, és valamikor tavasszal Feri óriási lelkesedéssel írt arról, hogy mire készülnek. Azt is megírta, hogy az ÉTER Fesztivál volt az, ami leginkább befolyásolta, és motiválta őket. A RockPlace-re 12 zenekar nevezett be, számomra is volt pár meglepetés csapat, mint például a Factorial-X, a Scage, vagy a Steroid. A Factorial-X-nek, és a Steroidnak normál esetben már nem tehetséggondozón lenne a helye. Ettől ők már sokkal profibb módon tolják. De hát ez Magyarország, ugye... Nagyon tetszettek a résztvevők nevei is, mivel a zöme észbontóan jó! Nézzük csak: Azara (Békéscsaba); Csak a baj (Ináncs); D-nasty (Debrecen); Factorial-X (SK); Kibiztosított Kézigránát (Győrszentiván); Morze (Budapest); Sakálok (Tiszaújváros); Scage (Tatabánya); Smay Lee (Tiszalök); Sound Height 69 (Miskolc); Steroid (Sződliget); Pont (Vámosújfalu)...

A Hegyalján már többször megtörtént, hogy Bill és Hobó egymás után lépett fel. Most is profin szerveztek a színpad szervezői, Bill Hobó előtt játszott, Földes be is szállt egy Bye, Bye, Johnny-ra. Ugyanez visszafele már nem működött, Bill nem várta meg Hobó kezdését...

Bár "Hobó és barátai" néven volt a koncert hírdetve, és tudom, hogy ez hivatalosan nem HBB, hanem Hobó szóló, én ezt a felállást mégis HBB-ként könyvelem. Méghozzá húsz éve a legerősebb HBB felállásként. A tavalyi "debütalbumukról” már írtunk...

Szinte minden évben leírom: szerintem ez a legjobb nyári hazai rockfesztivál. Hangulatában, felhozatalában, hozzáállásában, környezetében... Tehát ha rockfesztivál, akkor: Hegyalja. Itt van meg még talán az a feeling, ami a legteljesebb mértékben a rockról szól. Nincs diszkóbaszakvás, DJ faszkodás, nem akarnak mindenkinek megfelelni, csak a rockfogyasztó népeknek. Azoknak viszont a legszínesebb felhozatallal. Mindig van igazi világsztár (most Motörhead), kisebb nyugatiak, de – ami talán fontosabb - a Hegyalja nagyon igényes magyar rock felhozatalban. Nem a legolcsóbb produkciókat hozzák el, itt volt a nyilvánvalóan méregdrága búcsúturnés Kispál, illetve az ugyancsak drága Ákos mellett például egy Tátrai Band (unikum volt ez a nyári fesztiválokon), vagy gyanítom Hobó mostani zenekara sem alsó-kategóriás...

A 2010 évi Hegyalja Fesztivál csütörtöki napján lépett az ezúttal „Hegy Színpadnak” nevezett nagyszínpadra, napjaink egyik legnépszerűbb bandája, a Road zenekar. A viszonylag korai időpont és a nagy meleg ellenére, szép számban gyülekeztek a rajongók, előbújva a sátrakból illetve a hűsítő borospincék mélyéről...

Jó volt? A-HA! Kívül 36 fokos rekkenő hőség, belül kellemes légkondicionált hűvös fogadta azt a 6-7000 embert, aki elhatározta, megnézi hogyan szól ma a 80-as ével sikercsapata, az A-HA. Utolsó fellépésüket láthatjuk, mert a turné befejezésével bejelentették, hogy végleg feloszlanak, nem kívánnak a továbbiakban együtt zenélni... >> Dinnye beszámolója és képei!

Tiprolódtam, hogy lemenjek-e már szerdán a Hegyaljára, vagy inkább kevesebb szabadságot lőjek a kevés számúból. De mivel még sosem jártam Tátrai Banden, és az új felállású Ricsét is meg akartam nézni, elrajtoltam a “Nulladik” napon. Mostmár tudom: jól tettem. A Beatrice „vendége“ volt Lugosi Laci, aki legutoljára a 2008-as jubileumi koncerten lépett fel a zenekarral. Elnyomták együtt a Nagyvárosi farkast, a Meditációt és a Nem kellt. Nem mondom, hogy túlpróbálhatták, de hiba nélkül lenyomták. Lugó még mindig tud...

Tavaly óta Feró a reklámarca is egyben a Hegyaljának, idén is összeidétlenkedett egy jelenetet, minden koncert előtt Feribácsit lehet látni a kivetítőkön. Talán e szorosabb kapcsolat – na meg a határozott felkérés a szervezők részéről – az oka, hogy pont itt, vidéken volt egy ilyen tulajdonképpen rocktörténeti koncert. Nemrég hírt adtunk arról, hogy Feró balesetet szenvedett, jelentem Feró már bot nélkül jár, egy helyre kis narancssárga gipsz van a lábán, elbóklászik vele.

2010. június 30-án Berlinben adott koncertet a seattle-i grunge aranygenerációjának az egyik legkitartóbb bandája, a Pearl Jam. A zenekar világsikerét az 1991-ben megjelent Ten című album alapozta meg, amit azóta már rengeteg stúdió- és koncertalbum követett. Legutóbb 2009. szeptemberében jelent meg stúdióalbumuk Backspacer címmel. A koncert a Backspacer-turné része volt. Magyarországot idén sem vették célba, a hozzánk legközelebbi állomás Berlin volt, így negyedmagammal autóba pattantam, hogy végre élőben is láthassam gimis-korom legnagyobb kedvenceit...

A koncert Berlin külvárosában, a Wuhlheide nevű parkban - ami egyben egy szórakoztató komplexum - került megrendezésre. A jegyeket előre megvásároltuk interneten, majd a belvárosból tömegközlekedéssel érkeztünk a helyszínre, mivel a koncertbelépő a metró használatára is feljogosított. A metróállomástól körülbelül egy kilométert kellett gyalogolni a parkon keresztül, hogy eljussunk a gyönyörű amfiteátrum-szerű koncerthelyszínre. A nézőtér egy félkör alakú meredek, lépcsős lelátó volt, alul egy óriási küzdőtérrel, szemben pedig a színpaddal. Különleges helyszín volt egy különleges koncert számára. Az előzenekar a Ben Harper & Rerentless 7 volt, aki most már szinte állandó vendége a Pearl Jam koncerteknek, de sajnos az ő előadásukat lekéstük... >> Gabesz beszámolója és Kovács Balázs képei

A gitárzene ünnepe a Sportarénában! Mark Knopfler 1977 óta ejti bámulatba a gitárzene híveit és játékát hallgatva nehéz elhinni, hogy túl van a 60 életévén is... 8 zenésztársával együtt elképesztően jó koncertet adott a Sportarénában vasárnap este...

Legújabb albumának, a Get Lucky-nak kezdőszámával, a Border Reiverel kezdődött a buli és a közönség az első hangok felhangzásától egy húron pendült vele. Nem volt előzenekar, de nem is volt rá szükség, az élményt amit adott csak csorbította volna, ha előtte bárki a színpadra lép. A közönség rendkívül homogén volt, mintha a bejáratnál valaki csak a 20-40 közötti értelmiségieket engedte volna be és közülük is azokat, akik nemcsak értik, de fejből tudják is a számok szövegét... >> Dinnye beszámolója és képei

Az alábbi ÉTER Fesztiválos beszámolómban a leírt mondatok nem adják vissza a hangsúlyt, ez azt jelenti, hogy számotokra kétértelmű kifejezést is tartalmazhat. Ez vagy szójáték, vagy móka akarna lenni, de semmiképp sem sértés, vagy bántás. Tehát! Ha bármelyik szereplő magára ismerne, az csupán a véletlen műve! A zenekarok értékelései az alábbiakban kizárólag az én feljegyzéseimből készültek, a többi zsűritag nevében nincs jogom nyilatkozni, azonban idézeteket találtok tőlük is...

Ha Mustaine egy-egy nóta között tart néhány másodperces, jogos szünetet, hogy a pillanatok alatt rátapadó fehér ing és teste közé befújjon egy kis hűsítő levegőt, ha kapunk egy röpke nyolcujjas tapping bemutatót a'la Broderick, meg egy alibi Drover dobszólót, akkor a műsor ugyanennyi nótával már pont másfél óra lett volna, a fórumozók pedig nem recitálhatnák, hogy "Mustaine monnyon le, 75 perc, az hakni"...

Lehet persze 75 perces, és annál is rövidebb haknikat is tolni, parasztvakítással, jópofizással, felesleges közönségénekeltetéssel, kérdezzük csak meg Tony Kakko-t (Sonata Arctica), aki vélhetően most írja a nagydoktoriját ebben a témakörben...

Slamo februári visszatérős pesti premierjéről már beszámoltunk. Azóta volt nem túl szerencsésen kommunikált énekescsere, Baranyi Laci a P. Mobilból csatlakozott, majd ezt kicsit pontosító nyilatkozat a P. Mobil részéről. És zajlanak a nyári koncertek Baranyi Lacival. A felállást a hajdúdorogi strandon, a Moto-rock fesztiválon néztük meg...