A Pál Utcai Fiúk 2003-ban volt 20 éves. Ebből az alkalomból a Petőfi Csarnokban tartották a jubileumi koncertet, amelyről Közönséges címmel DVD (valamint CD és kazetta) jelent meg, és a rajongók kezükbe vehették az Álomhatár című könyvet. A DVD és a könyv szerves egységet alkot, ezért megpróbálom a kettőt együtt bemutatni. - Horcsin Attila írása

A koncertre készülve a sajtóban azt is lehetett olvasni, hogy a 2003. november 7-i (korábban másról volt nevezetes ez a nap) jubileumi koncert, egyben a zenekar búcsúkoncertje is lesz. Később ez annyiban módosult, hogy a zenekar a születésnapi koncert után biztos hosszabb szünet következik és később meglátják folytatják-e.

A könyv fejezetekre bontva mutatja be a zenekar történetét és az utolsó fejezetét kivéve megpróbál választ adni arra a kérdésre, miért vetődött fel Leskovics Gábornál (Lecsó) a búcsú gondolata. A könyv fejezeteinek nagy része a jubileumi koncert előtt készült, amikor a befejezés gondolata volt erősebb. Ezekben részekben egy egykor nagyon sikeres, lendületes, ám a későbbiekre megfáradt, kiégett zenekarról olvashatunk. Központi kérdés lett 2003-ra, hogy mennyire egyeztethető össze Lecsó kétlaki élete (a PUF mellett a Kispál és a Borzban betöltött másodállása), illetve együtt tud-e még működni a két vezéralak (Lecsó és Turjánszki Gyuri). A könyv egy folyamatos riport.

Minden kérdésben megnyilatkozik az történet összes szereplője, ugyanazt a történést minden érintett szempontjából megismerhetjük. A nézetek is ütköznek ezáltal és folyamatosan izgalomban tartja az olvasót és az az érzése, hogy a könyvet nem lehet letenni. Igazi meglepetés, hogy milyen sokat mesél Potondi Anikó, aki amúgy nem szokott interjút adni.

A DVD-t végignézve pedig választ kapunk arra kérdésre, hogy az előzmények ellenére a zenekar miért nem oszlott fel és miért "csak" néhány hónapos szünet következett. A koncert ugyanis minden előzetes várakozásokon felül jól sikerült. A Petőfi Csarnok dugig megtelt és akik későn ébredtek fel, be sem jutottak. Már a próbákon is nagyon jó hangulat alakult ki, amit valószínűleg a vendégzenészek által hozott változatosság okozott. A próbákon sikerült a régen nem játszott dalokat is úgy bepróbálni, hogy a koncerten szinte minden összejött és a hangulat is a régi időket idézte.

A műsoron a repertoárjuknak szinte az összes fontos darabját végigvették és egy monstre koncertet tartottak. 33 dal több mint két és fél óra zene. A DVD-re ebből 28 szám került fel, tehát szinte az egész koncertet látni és hallani lehet. A terjedelmi és technikai okokból kihagyott dalokat a zenekar az interneten elérhetővé tette ( itt login: puf, jelszó: lecso).

A DVD-t végignézve meglepő a zenekar frissesége, az hogy a régi dalok is mennyire élnek a mai környezetben is. Ez nem kis részben a bekövetkezett személyi változásoknak is köszönhető. Igaz jó 10 éve elment két meghatározó személy (a dobos Zelenák Tibor és a gitáros Papp Ernő), de némi keresgélés után a helyükre pár éve fantasztikus tehetségű zenészek érkeztek. Először is rendkívül meglepő, hogy hogy jutott eszükbe az elektronikus zenét játszó Farkas Zoltán meghívása.

Ő a Colorstarban gyökeresen más stílust játszik. A játékában kiemelt szerepet játszik az elektronika, a dobgép, a számítógépes programok és a metronom adta lüktetés. Általában nekem ez a fajta stílusú dobolás nem tetszik, de Farkas Zoli olyan jól alkalmazza, hogy tényleg új életet lehelt a régi dalokba. A másik "új fiú" a gitáros Molnár Balázs is bátran nyúl hozzá a régi dalokhoz, ahol úgy érzi szükséges átírta. Nagyon tetszenek a régi dalok, de természetesen igazából az ő idejükben készült dalokban "élik ki magukat" igazán.

A koncerten és azóta is igazi meglepetés Potondi Anikó éneke. Korábban sokat volt gondja a koncerteken, sokszor volt többé kevésbé hamis, ha a kontroll nem úgy szólt, ahogy neki szüksége lett volna rá. Néhány éve fülmonitort használ, ami az ebből adódó problémákat megszüntette. De a technikai részeken kívül is a hangja keményebb, karakteresebb lett. Én mindig is szerettem a dalait, de mostanában és a jubileumi koncerten is igazi élményt jelent.

Meg kell említeni a frontembert Leskovics Gábort, akinek a személyisége egyáltalán nem teszik alkalmassá, hogy egy koncertet a színpad közepén végig vigyen, mégis 20 éve neki jutott ez a szerep. Sokszor a konferálásai esetlenek, de sokan éppen ezért szeretik. A jubileumi koncerten volt jópár nagyon frappáns beszólása és emberi megnyilvánulása. Pl: a Bál előtt: "Állat módra szól a gitárom! Nagyon szeretek játszani Nektek itt a Petőfi Csarnokban, ha ilyen sokan vagytok!"

Az zenekar jelenlegi tagjain kívül meghívták az összes régi társat is. Az előbb említett Zelenák Tibor és Papp Ernő csak pár dalban volt hallható, de ez alatt is maradandót alkottak. Igazából a kellemes meglepetés Eöri Tamás Totya szaxofonos játéka. Ő 1992-ben távozott a zenekarból, majd rövid átmeneti idő után (mikor Gyenes Béla helyettesítette) sokáig nem volt szaxofonos. Pedig nélküle egész más. Kicsit olyan mintha egy nagyon finom ételből kimarad egy pikáns fűszer. Anélkül is jó, fogyasztható, de az igazi, ha mégis benne van. A jubileumi koncertre előkerültek a régi ismert szaxofon szólamok, de igazi meglepetésként a hangszert amúgy nélkülöző 2000-es album dalaiba is belefúj és például a Bilincs című dalt rendkivüli módon feldobja. Arról bőven olvasni, hogy miért ment el és arról is miért tért vissza. Totya státusza azóta is "állandó vendégzenész", amikor csak teheti ott van a koncerteken. Amikor nincs ott, hiányzik.

Hogy a vendégeket végig felsoroljam, szerepet kap még a régi billentyűs Bördén Szabolcs, valamint Pfeiler Propeller Ferenc, aki rövid ideig dobolt a zenekarban. Sosem volt tag, mégis két dalban megjelenik DJ W, aki a lemezjátszóval szkreccsel. Igazi unicum a szkreccs szóló a Nagy rohanásban, nagyon tetszik, bár tőlem igazán távol áll a DJ-k világa. Megjelenik egy dalban még egy hangszer a tangóharmonika Akatics Krunoszlávnál.

A koncert hangulata amennyire lehet átjön a DVD-n. Aki ismeri és szereti a dalokat, folyamatosan fut a hátán a hideg, olyan jól szól az anyag. Magán a koncerten sem a különleges látványosság volt a jellemző. Korrekt színpadkép, világítás. Amire a DVD szerkesztője, rendezője vállalkozik maximálisan teljesíti. A DVD sem vállalkozik különleges trükkökre, egyszerűen a koncertet rögzítő kamerák képeit váltogatják.

Az extrákra viszont meglepő bőség jellemző. Elolvashatjuk a zenekar történetét, a fellépő zenészek bemutatását. Láthatunk korszakokra bontva kb. 500 fényképet és 3 videoklippet. Utóbbiakból ki kell emelni a Hajszát, amelyik mai szemmel nézve is kiemelkedően jól sikerült.

A koncertnek és zenekar 20 évének emlékét adja a Közönséges DVD. A koncert után szünetet tartottak, majd pár hónap múlva szinte felfrissülve újra jelentkeztek. A zenekaron belüli szerepeket kicsit újra osztották, újra próbáltak és egy évvel a jubileumi koncert után ismét megtöltötték a Petőfi Csarnokot. Kevés együttes képes erre. Az újrakezdést mutatja be a könyv utólag megírt zárófejezete. A korábbiak kicsit letargikus, ugyanakkor igaz képe után az olvasó nagyon optimistán teszi le a könyvet. A Pál Utcai Fiúk él !!!!

Ennek bizonyítására csupán egy dolog hiányzik: egy új lemez, ami reméljük idén vagy jövőre megjelenik.