The Australian Pink Floyd Show @ 2011.02.04. - Budapest Sportaréna
Dátum: Február 09, szerda, 12:05:00
Téma: Koncertbeszámolók


Az utóbbi években több külföldi cover zenekar is elmerészkedett Magyarországra és többségük nem is kis helyeken próbált szerencsét. A beszámolók szerint ezeken jobbára mérsékelt érdeklődés volt a magyar rajongók részéről, ami nem is volt meglepő a jegyárak ismeretében.



A cover zenekarok között viszont elmondható, hogy van egy kakukktojás mégpedig az 1988-ban Ausztráliában alapított The Australian Pink Floyd Show. A zenekar az évek során komoly elismeréseket szerzett az írott és az elektronikus sajtóban és a Pink Floyd gyűjtő körök is csak pozitívan számoltak be a fellépéseikről, így a fellépésük mindenképp egy kihagyhatatlan program volt a Floyd rajongóknak. - Kozák Zoltán írása és Dinnye képei.





2007. szeptember 5-ére már volt egy TAPFS koncert tervezve Budapest, de az akkor sajnos törlésre került a teljes Kelet-Európai turnéval együtt. Közel 4 évet kellett várni, hogy eljöjjenek hozzánk és most is egy kelet európai turné egyik állomásaként jöttek el Budapestre február 4-én. A koncert szervező nem bízott a véletlenben, így igen komoly reklámkampányt folytatott, aminek meg is lett az eredménye. A koncert előtt komoly tömeg jelent meg az Arénában. Emiatt a jegyek egy részét át is kellett cserélni, hogy több néző is megnézhesse a világ egyik legjobb Pink Floyd covershowját.

A 2011-es turnét Greatest Hits World Tournak nevezte el a zenekar és nem kisebb neveket szerződtettek, mint Colin Norfield, aki a Pink Floyd 1994-es Division Bell és a 2006-os David Gilmour turnén a hangot keverte. A dob technikát Nick Mason dobtechnikusa felügyelte. A színpadot és fényt pedig Roger Searle irányította, aki szintén Gilmour On The Island turnéja körül dolgozott.



A koncert két részből állt. Az első részt a Pink Floyd által is sokszor nyitószámként előadott Shine On You Crazy Diamond (parts I–V) vezette fel. Utána rögtön egy quadrofon hang bemutatót kaptunk a Welcome To The Machine keretében. Tényleg meggyőző volt! Ezt követte a nekem kicsit mindig limonádénak tűnő, de a közönséget könnyen beindító Coming Back To Life. Majd egy korai klasszikust vezettek elő, Arnold Layne. A rövid kis szösszenetet a 60-as évekből a 87-es stadion rock klasszikus Sorrow követte. A TAPFS szinte tökéletesen hozta a Pink Floyd koncertek minden kellékét a szám alatt. Lézer show, füst és egy tökéletes előadott szám volt. Maradtak a Waters nélküli korszaknál és a legnagyobb sláger jött, a Learning To Fly. Majd egy meredek ugrással 77-be érkeztünk. A Dogs jött és nem is akárhogy! Ezt Roger Waters se csinálta jobban 2002-ben a Kisstadionban!

20 perc szünet következett, majd a második részt a Dark Side Of The Moon blokkal nyitották. Breathe - On The Run - Time - Breathe reprise - The Great Gig In The Sky, hát ezzel nem nagyon lehet hibázni, a közönség nagyon szerette. Különösen a Great Gig énektémája sikerült jól, a közönség rendesen meg is tapsolta Bianca Antoinette Glynnt. Majd ismét egy nagy ugrás az időben előre és a Division Bell turné egyik nagy slágere, a What Do You Want From Me? következett. Egészen a következő számig elmondható volt, hogy a zenekar viszonylag szolgai módon másolta le a Floyd klasszikusokat, nem nagyon vettek el belőlük és nem is nagyon tettek hozzá.



A Careful With That Axe, Eugene alatt viszont végre kicsit mást hallhatunk, mint a már megszokott lemez vagy koncert verziók. Nekem ez volt az est fénypontja, bár azt is el kell, hogy mondjam, hogy a Carefult bármikor, bármennyiszer meg bírom hallgatni. Jön a kihagyhatatlan Money és két sláger a Falról, The Happiest Days Of Our Lives, Another Brick in the Wall. Itt pár ember már nem bírt magával és kiment a sorok közé tombolni. Soha se értettem, hogy békésen szórakozó 50 éves hölgyeket miért kell visszaterelni a helyükre. Elég abszurd volt, mikor a „Hey Teachers leave those kids alone” alatt a biztonságiak a közönséggel „harcoltak”, hogy üljenek már le!

A ráadásban Wish You Were Here - One Of These Day párossal nyitottak, majd a Comfortably Numb zárta a koncertet. Megkaptuk a repülő disznókat és a zenekar védjegyének számító felfújható óriás kengurut. A közönség tombolva követelte az újabb ráadást, ami a Run Like Hell lett, na itt már mindenki felállva tombolt.



Sajnos a zenekar bemutatása elmaradt, így a közönség nem tudhatta meg, hogy kik is kápráztattak el minket a koncert alatt. Álljon hát itt a nevük szép sorban: Steve Mac (gitár, ének), Colin Wilson (basszusgitár, ének), Jason Sawford (billentyűs hangszerek), Paul Bonney (dob), David Domminney Fowler (gitár, ének), Alex McNamara (ének), Bianca Antoinette Glynn (ének, vokál), Mike Kidson (szaxofon). A fénytechnika és a vetítés teljesen hozta a 94-es Division Bell turnét, senkinek se lehetett hiányérzet, legfeljebb csak annyi, hogy nem az eredeti Pink Floyd tagjai zenéltek nekünk.

Aki szeretné elcsípni a zenekart a turné alatt, annak csak Bécsig kell elmenni február 13-án, hogy újra átélhesse a Pink Floyd élményt. Aki pedig nem akar Bécsig utazni, annak jó szívvel ajánlom a hazánkban több mint 10 éve kizárólag Floydot játszó Keep Floyding zenekar március 4-i koncertjét a Téglagyári Megállóban. Tudom, kicsi, savanyú, de a miénk!





Írta: Kozák Zoltán, Fényképek: Dinnye





A cikk tulajdonosa: Passzio.hu
http://passzio.hu

A cikk webcíme:
http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=22286