rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Locomotiv GT. - Kislemezek 21.

 Látogatottság
Összesen
83608205
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Beatinterjúk I.


 Dallamok celluloidszalagra – Beszélgetés Balázs Fecóval (1987)

Interjúk

Dallamok celluloidszalagra – Beszélgetés Balázs Fecóval - megjelent 1987-ben a Pop periszkóp című antológiában!











Cs.T.: Mit mondjak: remek a sajtód mostanában. Amióta bejelentetted a Korál együttes megszűnését, lépten-nyomon találkozni veled rádiós vagy lapinterjúban.

Fecó: Úgy gondolom, nem kell ennek nagy jelentősséget tulajdonítani. A véletlenek összejátszásáról van csupán szó, így alakultak a dolgok.

Cs.T.: Vagy inkább arról, hogy meglehetősen jól manageled magad.

Fecó: Kénytelen vagyok, még akkor is, ha ez sok időt vesz el.

Cs.T.: Mitől?

Fecó: A zenéléstől, a zenével való foglalkozástól.

Cs.T.: Nagy megrázkódtatás volt a bejelentés?

Fecó: Nézd, lezárult egy korszak az életemben. A feloszlatást pedig úgy kell elképzelni, hogy mint zenekarvezető meghatározatlan időre kiiktatod a zenekar nevét a hivatalos helyeken. Ez minden zenekarvezető joga, amennyiben ő hívta életre az adott együttest.

Cs.T.: Mi lett a többiekkel?

Fecó: Dorozsmai Péter és Fekete Tibor saját stúdiójában dolgozik, színházi előadásokat vállal, vagy alkalmi jazzformációkban lép fel. Szóval keresik a megélhetés különböző formáit ebben az „elgörbült műfajban”.

Cs.T.: Ez mit jelent? Legalábbis merre tart ez a görbület?

Fecó: Aki érti, érti, aki nem, az nem.

Cs.T.: Valaki kimaradt a névsorból: Fischer László gitáros.

Fecó: Úgy tudom, nem maradt zeneközelben. Bizonyára üzleti vállalkozásban vesz majd részt, de hát ez magánügy.

Cs.T.: Mit csinálsz majd a színpadi zenélés után? Mert egyelőre csak a nyilatkozataidat olvasom.

Fecó: Nem unatkoztam, filmzenéket írtam. A februári játékfilm-szemlén három produkcióban is szerepeltem zeneszerzőként. Gyarmathy Lívia Vakvilágban, Böszörményi Géza Laura és Erdőss Pál Gondviselés című alkotásaihoz írtam kísérőzenét.

Cs.T.: Kényelmesebb foglalatosság, mint zenekart vezetni?

Fecó: Voltaképpen egyik sem igazán könnyű. Az biztos, hogy az egyszemélyes vállalkozásban kisebb, kevesebb a felelőssé, mint egy zenekar eltartásában. Jóval nagyobb teher ugyanis mások megélhetésének – a technikai személyzetet is beleértve – megtalálni a pénzforrásait. Számomra ez a szakma nem biztosított semmit sem, csak máról holnapra élést, s ez a jövőben sem fog változni a hazai rockműfajban.

Cs.T.: Mit mondhatnék mást: nem hiszem el, hogy a szakma semmit sem biztosított a számodra.

Fecó: Nézd, amiben hittem korábban, s amit el akartam érni, azt többé-kevésbé megvalósítottam. Csupán anyagi értelemben és perspektívában nem kaptam semmit. Pontosabban mindent és semmit.

Cs.T.: Jó, ezt szedjük szét. Mi volt a „minden”?

Fecó: Élmények, sikerek, bukások, saz, hogy túlságosan fiatalon, 16 évesen csöppentem a műfajba, ráadásul rögtön a közepébe. Kijártam az életiskolát, ezt elmondhatom magamról. Neoton, Taurus EX-T, Korál – voltak élményeim.

Cs.T.: Következik a „semmi”.

Fecó: Nem kaptam perspektívát a szakmától.

Cs.T.: Mondd, nem aról van szó, hogy savanyú a szőlő? Hogy kimaradtál azon rockszerzők sorából, akik Erkel-díjat kaptak?

Fecó: Nem vágytam és nem is vágyom kitűntetésekre. Én azt mondom, hogy a műfaj nem került még nálunk a helyére. Ezt is értem a perspektívanélküliség alatt.

Cs.T.: Nekem más a véleményem. Végülis néhányan érdemesek lettek az Erkel- és Liszt-díjakra, ami ugye hivatalos állami kitűntetés, s a műfaj elismerését is jelenti. Azután itt van a Rockszínház, a műfajjal foglalkozó kötetek egész sorozata. Ezek csak amolyan szépségtapaszok lennének?

Fecó: Hogy is mondjam, nem érzem például a színház létét a műfaj elismerésének. Tudomásul kell venni, hogy hosszú távon nálunk ez a műfaj még mindig magánvállalkozás. Változatlanul elmaradott az infrastruktúra, nincs igazi kritikája a szakmának, a műfajjal nem nőtt fel egy kritikusgárda, amelynek véleménye mérvadó lenne a szakmán belül.

Cs.T.: Bízom benne, hogy a filmzenékkel megvigasztalódsz. De hát mi vonzott éppen a filmművészethez?

Fecó: Mindig is szerettem a filmeket, s zeneszerzőként izgatott és máig is izgat, hogyan lehet a képek hangulatát a zene nyelvére lefordítani. Ez számomra teljesen új dolog, s öntörvényű alkotásnak tartom a filmzenéket.

Cs.T.: Hogyan születnek ezek a kísérőzenék?

Fecó: A rendezővel együtt megnézem a filmet a munkavetítésen és elmondjuk egymásnak az elképzeléseinket arról, hová, milyen hangulatú, tempójú, hangszerelésű zenét tartunk alkalmasnak arra, hogy kifejezzék egy-egy jelenet vagy jelenetsor mondanivalóját, hangulatát.

Cs.T.: Vannak-e kedvenc filmzenéid?

Fecó: Hát oersze! Könnyű kitalálni: Morricone az első számú jelöltem. De szeretem Lengard zenéjét is.

Cs.T.: A Vakvilágban című film főcímzenéjének taktusai engem is Morricone zenéjére emlékeztetett, a hatása kétségtelen.

Fecó: A legnagyobb művének a Volt egyszer egy vadnyugathoz írt zenéjét tartom. Azt hiszem, az a filmzeneírás csúcsa.

Cs.T.: Más. A közelmúltban jártál az Egyesült Államokban. Milyen szakmai élményekkel gazdagodtál?

Fecó: Elsősorban a kisebb klubokat kerestem, nem csupán azrét, mert bennem mély nyomokat hagyott a klubmozgalom annak idején. Sajnálom, hogy a műfaj kilépett ezekből a klubokból és a klubok sem tudták követni a műfaj mozgását. A szó szoros értelmében a legváltozatosabb zenei világokra nyithattam rá ezekben az amerikai klubokban. Az éhhalál elől menekülő, néhány dollárért vagy vacsoráért játszó, nagyon jó képzett zenészeket, énekeseket láttam, hallottam. Rengeteg a jó muzsikus az országban, s mindegyiküknek a szerencséjén múlik, hogy mi lesz belőlük. Persze koncertekre is elmentem. Láttam a Chichagót, Chick Cireát, Herbie Hancockot. Hetente váltották egymást a szupersztárok. S egy érdekesség: Los Agelesben láttam olyan lemezboltot, amelynek saját lapja volt kritikákkal, koncertleírásokkal. De törzsvendége volta minden városban a hangszerboltoknak is: vonzottak az új hangszerek, elsősorban persze a szintetizátorok és az ezzel járó technikai világ.

Cs.T.: A filmzenét illetően voltak-e emlékezetes találkozásaid?

Fecó: A sors úgy hozta, hogy találkoztam egy magyar származású producerrel, s bepillanthattam egy filmstúdióba, ahol éppen a filmzene felvételei folytak. Lenyűgözött az a precizitás, az a fegyelem és morál ahogyan csinálták. Mindenki tudta a dolgát, színtiszta profizmus vette körül a produkciót. Bíztatást kaptam, hogy kinti produkciókhoz is írhatok esetleg zenét. Mindemellett egy new yorki klubösszejövetelen bemutattak Bruce Sprengsteen menedzserének. A találkozóra nem mentem üres kézzel, vittem a dalaimat, lemezeimet. Megtetszettek neki a lírai nóták, s ebből a lírai világból kért tőlem anyagot. Egyébként utazásom előtt derült ki, hogy egy nyugatnémet cég európai forgalmazásra megvette a Maradj velem című dalomat, melyet Mark Adams tűzött műsorára.

Cs.T.: Fecó, mi lesz a színpaddal?

Fecó: Nem tettem le róla.

Cst. T.
(megjelent 1987-ben a Pop periszkóp című antológiában)




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.55 Seconds