 | Káosz Tündi interjú: ''...csak addig élek, amíg ez így lehet!'' |
 
Az élet minden területén vannak emberek, akik a háttérben maradva alkotnak, tesznek valamiért, valakiért, vagy valakikért.
Önszántukból hozzák az áldozatokat. Így van ez a zeneiparban is. Vannak, akik elég önzetlenek a pályán ahhoz, hogy őszintén
szeressék, azt, amiről úgy vélik: ez adatott nekik. Teljesen természetes számukra, hogy segítsék a már befutottakat, a még be
nem futottakat, és bárkit, akiről azt gondolják, megdolgoznak azért, amiben hisznek. Sőt, gyakran akkor is, ha nem tesznek
eleget érte. Nem csupán rutinból, vagy monoton egyhangúsággal teszik a dolguk, hanem mindennap egy-egy kihívás, apró örömök
csodája számukra. Szerelem, hobbi, szenvedély...
Egy ilyen emberrel hozott össze a sors. Sok zenekar említette nekem a nevet: „...amikor Káosz Tündinél lépünk fel, mindig
tudjuk, hogy ő vendégül fog látni. Ha másra épp nincs is ideje, az biztos, hogy legalább a saját maga által készített
szendvicseivel vár...”. Megkerestem egy e-mailes levélben. A válasz nem sokáig váratott magára:
„Helló! A levél a legjobb helyen landolt, mert a Káosz én vagyok. Valójában az üzlet neve Káosz Underground, az én teljes
nevem Lukács Tünde, de tényleg mindenkinek Káosz Tündi vagyok. Remélem, tudok segíteni! Valami jó kis buli? Remélem, hogy
tudok neked segíteni, bármi legyen is az!”
Nem is ismert. Fogalma sem volt róla milyen ügyben keresem, mégis azonnal azt kérdezte, hogy miben segíthet... Folyton rohan,
állandóan sok a dolga, de szakított rám egy picike időt.
- A zenekarok nagyon szeretnek Téged! Fantasztikus ember lehetsz! Mesélj magadról Tündi!
- Komolyan mondom, megmelengetted a szívem! Tényleg nem álszerénységből mondom, soha nem mérlegeltem, hogy mit, miért teszek.
Teszem a dolgom, és úgy látszik, nekem ezt osztották. A tisztes foglalkozásom geodéta, de a szakmában jóformán nem dolgoztam,
mindig a színpad közelében maradtam. Korábban énekeltem is. A zenekarokat mindig tehetség alapján választottam ki, kimondani
is sok, 17 év óta. Hihetetlenül sok zseniális fiatal zenész van kis hazánkban! Én a zenében élek, nem munkának fogom
fel.
- Nemrég voltál Prágában. Milyen volt?
- A Chili-koncert fergeteges, isten-király, lélekemelő volt! Csak buliztam, sajnos más közöm nincs hozzájuk... :)
- Próbálkoztam Webes elérhetőséggel, hogy utolérjelek!
- Sajnos a Káosz weboldala még mindig a Holdban. Először a Fürgerókalábak vállalta magára szeretetből, majd még néhány haver
ajánlotta, de most már a komolyabb megoldást választjuk, hamarosan elkészül.
- Eleinte nagyon elzárkóztál ettől a beszélgetéstől, azzal az indokkal, hogy bőven elég, ha csak azok tudnak rólad, akik
kapcsolatba kerülnek veled szakmailag is. Nem szívesen szerepelsz, még kevésbé dicsekedsz. Nagyon szerény ember vagy. Kérlek,
mondd el, mikor kezdődött a Káosz, te kezdeményezted?
- A Káosz 1989-ben nyílt zeneboltként, ahol azonnal kiegészítőket is lehetett kapni, hogy csinosodjon a rocker nemzedék.
Mert, mondanom sem kell, hogy kezdetben kizárólag rock, és metal zenét közvetítettünk, mivel ez volt a lételemem, ehhez
értettem igazán. Ráadásul úgy éreztem, hogy igazi értékeket hordoz, valódi örömöt tud okozni az értő fülnek. A rockerség
egyfajta felfogás, életstílus, amit nem kedvtelésből, vagy elhatározásból él az ember. Ezért van az, hogy túl a "lázadó"
koron még mindig rocker vagyok, ami közel sem egyedi jelenség.
Az első hónap után (a bolt nyitása) már névről ismertük egymást a vevőinkkel, közösen jártunk koncertekre, és megosztották
velem a magánéletük részleteit is. Erről is nagyon sokat lehetne mesélni. A legtöbb témát viszont mindig a zenék megjelenése,
kielemzése jelentette. Ezzel egy időben a koncertszervezés is beindult, kizárólag tehetséges amatőr zenekarok meghívásával.
Nem szeretnék dicsekedni, de legnagyobb részük azóta ismert, és elismert lett, az első komolyabb fellépésükkel mi is
hozzájárultunk ehhez. Ha gondolod, neveket is írhatok. Szóval közéjük tartozom, természetes a létforma, hogy ki-kinek ad
többet az megítélés kérdése, mert nekem igazi, valóságos élmény egy jó koncerten való részvétel. Ha még ráadásul azt én is
szervezem, akkor még az alkotás gyönyörűsége is adva van.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a színpaddal?
- Valamikor én is a színpadon mozogtam, de erről nem szeretnék beszélni.
- Mi is van ezekkel a fényképekkel?
- Fényképpel sajnos nem szolgálhatok, akkor se szívesen küldenék, ha nem lenne mindegyik ultra gagyi, mert kurva szar engem
fotózni, ezért mindenki le van tiltva a fotózásról. A legelvetemültebbek azért kalózkodnak.
- Család?
- Két fiam van, mindkettő zenél, több-kevesebb sikerrel.
- Tele lehetsz élménnyel! Mesélj valami történetet, kérlek, ami hirtelen az eszedbe jut!
- Volt egy legendás zenekar a 90-es évek elején. Maga volt a lázadás, mindenkit megérintett valamilyen szinten. A prűd,
álszent vizeket alaposan felkavarta a társadalomban. A zenekar a Sex Action volt. Nagyszerű, nagyszívű emberek és mellesleg
kiváló zenészek. Ismertségük és népszerűségük robbanásszerű volt. Friss levegőt hoztak áporodott zenei világunkba.
Természetesen nagy botrányok övezték a fellépéseiket, a szülők lányaik megrontóit látták bennük, és természetesen a
drogozással kapcsolatos félelmeiket is a zenekar testesítette meg. Hogy ez így volt, onnan tudom, hogy akkoriban minden banda
dedikált a Káoszban, aki fellépett a környéken, vagy megjelent a lemeze. Amikor a Káoszban vendégeskedtek, nem láthattam, mi
történik az utcán, csak később derült ki, hogy rendőrautók torlaszolták el az utca elejét és végét, mindenkit megmotoztak,
cuccot kerestek, mert a Káosz és a METAL - plusz a ROCK - azonos volt a fertővel! Ma már nem ez a polgárpukkasztás. Iszonyat
mennyiségű sztorim van, nem tudom sikerül-e csak 1-2 kiválasztani közülük? Nem lesz így vége a mesélésnek soha! Majd egyszer
a térdemre ültetlek, mint a kis unokákat a nagyeszok, és lököm naphosszat! :)
- Most is nagyon sietsz, tudom...
- Szörnyen sajnálom, de a karácsonyon kívül a fesztiválok környéke a legelfoglaltabb időszakom. Nagyon szerettem volna kerek
képet adni a világnak a nagy büdös valóságról, de annyira nem tudom összekapni magam, hogy megvalósítsam.
- Kik azok, akik elsőre eszedbe jutnak a kedvencek közül?
- A zenekarokat sem tudom összevadászni az emlékeimben, hogy ki ne felejtsek valakit, mert szerencsére rengetegen vannak! De
felsorolok néhány kedvencet, viszont megtalálod őket az Interneten is. Fürgerókalábak, Dying Wish, Vale Of Tears, Septic,
Stereochrist, Isten Háta Mögött, Mangod, Christian Epidemic, Quest From Inside, Snobs, Hold X True, Social Free Face,
...Úristen, nem tudom abbahagyni!
- Van-e olyan vágyad, amit nagyon szeretnél megvalósítani?
- Tényleg nem álszerénységből tiltakozom a fényezés miatt, nem vagyok én egy kibaszott rocksztár, hogy ünnepelni kelljen, én
csak teszem a dolgom, amit ráadásul imádok. Természetesen vannak vágyaim, de ez magánügy:)) Na, ez csak poén volt. Tizenezer
éve pörgök egy jól működő rock-klubon, iszonyú sok energiám pazarlódott el, de talán most összejön, babonából nem beszélek
róla. Hiszek abban, hogy a kultúra része a műfajunk, tartalmas, lelketszépítő szórakozást jelent zenésznek és közönségnek is.
Nem akarok közhelyes lenni.
- Volt-e olyan banda, akik nagyon meghatározták a zenei életben a tetteid?
- A régmúltban a Beatrice, később a Bedlam zenekar határozta meg az életem. A legendás The Bedlam-ben annyira hittem, hogy
anyagilag is komoly veszteséget jelentett, hogy mégsem értették meg az emberek, nem lettek sikeresek. Na, ezt nem fejtem
ki.
- Léteznek-e olyan zenekarok, akik nagyon megbántottak? Mert biztos, hogy volt ilyen...
- Azok a zenekarok bántottak meg, de az sem cső komoly, akik miután rock sztárok lettek, arcoskodtak velem is, ezen kívül a
pletyka és a szarkeverés tud kiakasztani. Ez nem az amatőr zenekarokra vonatkozik. A magam részéről kurva nagy értéknek
tartom a zenét, ha érzéseket közvetít, valamit elmond a világról, már teljesítette is feladatát.
- Mit üzennél a kezdő zenekaroknak, milyen tanácsot adnál nekik?
- A kezdő zenekaroknak nem tudok általánosságokat mondani, mert annyira személyre szabott a véleményem, és kizárólag
teljesítmény után. Az élő zenélést értékelem a legjobban. Imádom a jó koncerteket!
- Mi volt a legszebb az életedben?
- A legszebb az életemben a fiaim születése volt, majd amikor már magammal vihettem őket a koncertekre, aztán amikor el
kezdtek zenélni. Nagyon tele vannak a napjaim, de csak addig élek, amíg ez így lehet! Sok sikert neked Drágám, azért ne hagyj
el teljesen, néha keress meg, ha van kedved dumálni.
- Köszönöm Neked a beszélgetést Tündi a bandák nevében is!
Idézetek Tündiről:
Rock Gyémántok:
„Én sajnos nem ismerem, az igaz, de annak idején, amikor a Rock Gyémántok még csak 300 példányban jelent meg, kb. 7 éve,
akkor a köszönet rovatban valamiért mindig ott volt neve!
Üdv: Rob”
Remors:
”Csak annyit tudok írni róla, hogy rokkendró lyány, nagyon jó fej, sokat segít a magyarországi zenekaroknak, meg ilyenek...
Sok csapatnak ők nyomják a pólóit régebben nekünk is! Rendszeresen találkozunk koncerteken és puszilkózunk! :))
ROCK! Zsola”
Mangod:
”Fehérvári, illetve Fehérvárhoz kötődő bandaként nekünk olyan, mintha "zenekari anyu" lenne, rengeteget segített az évek
alatt, felsorolhatatlanul, sőt, végiggondolhatatlanul sokat, koncertek, pólók, általános zene-biznisz, és persze legfőképp
lelkisegély-szolgálat. Nekem meg eleve ő és a Káosz brigád volt az összekötő kapocs, amikor friss fehérváriként próbáltam
megismerni a helyi rock-metal közeget. Úgyhogy csak egyetlen sztorit nem tudok róla mondani, szerintem képtelenség kiemelni
bármit is, egy sztoriról azonnal 10 másik ugrik be. :)
De kedvenc Tündi-tettem az van: az ő "közbenjárása" nélkül nem jöhetett volna ki a The Bedlam - Inside Ash lemeze, ami nélkül
ma nagyon sokan kevesebbek lennénk. Köszönjük szépen!
Perso”
Buried By Time:
„A leglazább rokker anyu, akit van szerencsém ismerni! Valahogy így tudnám jellemezni!
Csabi BBT”
Fürgerókalábak:
„Helló!
Hát leggyorsabban így az jut eszembe, hogy a Káosz egy nagy faszakalács, és Tündi benne a Mazsola...
Elsírtam magam, ez olyan szép volt...
Acélos Balu”
Vale Of Tears:
„Üdv!
Mi is nagyon szeretjük Tündét. Részünkről az alábbit tennénk hozzá:
Tünde egy igazi kincs a magyar underground számára. Lelkesedése, törekvése, segíteni akarása példaértékű lehet minden
koncertszervezőnek, klubtulajdonosnak.
Üdv: Mulicz Feri”
Dying Wish:
Szia!
Bocsi, remélem, hogy nem késtem túl sokat!
Tündétől, mint sok más hasonszőrű zenekar, mi is nagyon sok jót kaptunk az ismeretségünk évei alatt! Nevéhez fűződik az első,
és persze az összes többi, legendásan jó hangulatú, fehérvári fellépésünk szervezése, az első Dying Wish póló elkészítése!
Rengeteget köszönhetünk neki, mint a magyar underground segítőjének, és mint embernek, főleg! Hiszen valljuk be őszintén,
nincs országunkban még egy ember aki saját szervezésű fesztiválján, saját kezűleg csomagolt szendvicsekkel és itókával várta
a zenekarokat, személyesen!
Reméljük még sokáig tartani fog ez a kapcsolat közöttünk, kívánunk neki minden jót, szeretetben és békességben!
Papp Lajos”
Stereochrist:
„Hatalmas a szíve! A teljes hazai színtérnek jutna belőle, és akkor közel nem itt tartanánk... Rettenetesen kevesen vannak,
akik úgy csinálják ezt az egészet, ahogy az a rock n' roll-hoz illik, ahogy a hőskorában volt. Ő az egyik.
Makó Dávid”
Káosz Underground:
Székesfehérvár Budai út 27.
Zuzu P.
|
|
|
|
| |
| Kapcsolódó linkek |  |
| Beállítások | |
|
