Oni Logan - Stranger In A Foreign Land 

Megjelent: 2006. augusztus 01. kedd 18:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az argentin születésű énekes Oni Logan nevét eddig szinte kizárólag a George Lynch és a Lynch Mob kapcsán, annak is a bemutatkozó, 1990-es Wicked Sensation lemezével kapcsolatban említhettük. Első szóló lemezére össze szedte neves barátait (Steve Lukather, Don Airey, Michael Vos, stb) és 11 közepes pop-rock dalát...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy őszinte legyek: nagy tehetségnek tartottam Oni-t a Lynch Mob lemeze után. Aztán rövid úton eltűnt. Egyedül az ex-DIO gitárossal, Rowan Robertsonnal készített közös lemezét érdemes megemlíteni, bár sajna azt nem hallottam. Hogy őszinte legyek, szóló lemeze elsőre teljesen feleslegesnek tűnt. Jellegzetesen amerikai pop-rock dalokat hallottam, erős country hatással. Semmi különöset nem találtam benne. Aztán lassan kezdett a dolog megfogni, azzal együtt, hogy még mindig nem tartom valami nagy durranásnak a lemezét...

Mégis sokszor hallottam mostanában. Valahogy minőséget csinált, ami leginkább a közreműködőkből árad. Vegyük az itt-ott feltűnő női éneket, amit Bekka Bramlett (Faith Hill, ex-Fleetwood Mac) óriási élményként ad a lemezhez. De, a mostanság nagyon aktívan projectező producer-gitáros Michael Voss is élvezetesen játszik. A Deep Purple jelenlegi billentyűse, Don Airey a minőséget, a Németek nagy sztárja, Udo Lindenberg zenekarának basszusgitárosa Steffi Stephan és Bertram Engel (Peter Maffay, ex-Robert Palmer) dobos munkája is kellemes, ha nem is túlzottan kiemelkedő.



A lemezről mindent elmond, hogy a legemlékezetesebb pillanata számomra a Toto gitáros, Steve Lukather néhány blues szólója és Don néhány jellegzetes szinti pillanata a The Monster In The Sea című dalban... A musical ízű dal különben nem egy nagy dobás. Kb ez a megjegyzés a legjellemzőbb az egész lemezre...

Úgy érzem, hogy leginkább a dalszerző Oni Logan nincs csúcs formában. Nem énekel rosszul, de valahogy semmi egyéni jelleg nincs abban amit csinál. Unalomig tipikus a hangja. Zeneileg Tom Petty lehetett rá a legnagyobb hatással.

A When will you hear me, a The long road és a rockabilly Bring back the days egyszerű, musical ízekkel felszerelt, westcoast dalok. A Stranger in a foreign land rock and rollos dal. A Bekka Bramlett-tel felvett Blue Jean című ballada kimagaslik szerintem a lemezből, azzal együtt, hogy semmi különös nincs benne. Country lassulás a Walking through a winterland. Rockosabb a Damaged, de nem bírta sokáig a dolgot, így a gépdobos-herflis My part of town és az erősebb, country I remember Hollywood sem tudja feldobni túlzottan az embert. Végül persze egy akusztikusabb country dal, a Foolish minds zárja a lemezt...

Talán a Joey Tempest szóló lemezeket kedvelőknek ajánlhatom ezt a lemezt. Messze nem egy Wicked Sensation...

10 / 6


Track lista:

1 When will you hear me
2 The long road
3 Bring back the days
4 Stranger in a foreign land
5 Blue Jean
6 The monster in the sea
7 Walking through a winterland
8 Damaged
9 My part of town
10 I remember Hollywood
11 Foolish minds

Közreműködő zenészek:

Steve Lukather - gitár
Oni Logan - ének, akusztikus gitár
Bekka Bramlett - vokálok
Bertram Engel - dob
Don Airey - billentyűs hangszerek
Steffie Stephan - basszusgitár
Max Teschner - Fender Rhodes, hammond
Martin Huch - steel gitár
Michael Voss - gitár
Nippy Noya - percussion

Lemezei:

Lynch Mob - Wicked Sensation
Logan / Robertson - Revisited
Head Set - Club 322 (2 dalos EP)
Lynch Mob - Syzygy (3 dalos EP)

Kiadó: NL Distribution
Honlap: www.onilogan.ch


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia