×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Fate Of Nation (1993) 

Megjelent: 2006. június 22. csütörtök 12:00
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Arra a kérdésre, hogy melyik a legjobb Plant szólóalbum határozott magabiztossággal tudom rávágni: A Fate Of Nation.

Van egy vitatható elméletem, miszerint Plant nagyjából 12 éves ciklusokban van leginkább a csúcson. Tudom, hogy az elmélet több sebből vérzik, de a váza sarkítva ez: 1968-71, 1982 (a másik nagy kedvenc szólóalbumom, a Pictures At Eleven ekkor jelenik meg), aztán ezen cikk témája, tágabban a '90-es évek eleje, majd 2005-től kezdődően napjainkig a "Mighty Rearranger korszak" (Sziget 2006. VIII. 9.). A Page-Plant korszak egy külön sikersztori...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A siker csalfán hullámzó valami, a dialektikus világ törvényszerűségeinek szorításában egyszer fent, egyszer lent. A '90-es évek eleje egy nagy újrakezdés volt minden tekintetben. Elmúltak a sötét '80-as évek, ami Plantet is megviselte, elég felejthető, szinte impotens dolgai születtek, főleg '83 után. Nem az ő hibája volt, hanem szerintem a tupír hajak neonlila és rózsaszín "buzernyák" környezete lefojtotta alkotóerejét. A '90-es évek elején új lendületet kapott a rock, egy hippireneszánszról is beszélhetünk, újra előkerültek a tésztanyakláncok, trapéznadrágok, és a régi-új zenék. Naná, hogy Plant érzékenyen reagált a fiatalságkultusz, az életkultusz, a szépség kultuszának újjáéledésére. Új lendületet kapott minden, ami '68-ban indult. Gondoljunk csak a borító tömény üzenetözönére, az elolvadó Földgolyó előtt ülő gyerekekre, a belső borítón olajtanker süllyed, kiszáradt fák előtt a gyerekek vegyvédelmi kabátban ülnek, kuwaiti háború utáni csendélet, túlzsúfolt városi sztráda. Mindez szöveges üzenetekkel is megspékelve ugyan e a témákban. A Föld sorsáért való aggódás, a környezetvédelem, a békeharc mind '68 vívmánya, és ez szerencsére ekkoriban újra megjelenik a közgondolkodásban. Plant elkapta saját ifjúkorának lendületét. Egy interjúban ekkoriban kifejti, hogy neki nem kell pénz, világsiker, csak a kutyája, egy sátor, meg a hangja. Azt hiszem ez nem süket duma tőle.

Az album egyik legeltaláltabb, koncerten is kiélhetően játszható darabja a nyitótétel, Calling To You. Plant nagyon okosan csinálja a dolgait. Ez a dal is egy nagy okosság, kigondolt okosság, de nem zavaró, sőt elfogadható, szerethető. Egy kis döngölés, egy kis rockblues, boszorkánykonyha. Értékét mi sem jelzi látványosabban, hogy a Page-Plant korszakban is tovább él koncerten egyveleges számként egy ideig.

A második dal a Down To The Sea. Charlie Jones zenéje. Szerintem a basszusgitáros dalszerzői munkásságának egyik kiugró teljesítménye, de ezzel sajnos nem mondok sokat. Mindenesetre felismerhető a keze nyoma, a '98-as Page-Plant albumon, a sajátos világú, ámde kevésbé sikerült Walking Into Clarksdale-on ez köszön vissza majd. Nem szerencsés, de a dal egyébként nem rossz. Jonest én egy zenei szakmunkásnak tartom. Mint Plant veje kicsit talán protekciós érzetet is kelt, de ezen információ hiányában is szürkének hat. 2003-ban el is váltak útjai Percytől.

Come Into My Life. Na ez is egy kedvenc. Plantnek mindig is legfőbb erénye a hangulatok uralása, és alakítása volt. Ebben a dalban is világot teremt. Az I Believe és a 29 Plams jó értelemben vett popdalok, nem véletlenül ezekből készült klip is. Phil Johnston dalai, aki '88 óta volt Plant zeneszerzője és billentyűse. Nekem sosem volt szimpatikus, túlságosan különböző világa van. Itt jegyezném meg, hogy zeneszerzőitől függetlenül Plant szerintem nem csak a szövegeket jegyzi, hanem nagyon markánsan és konkrétan instruál is, de az biztos, hogy a fő vonalakban oroszlánunk akarata érvényesül. A Zeppelin megszűnte után Főnök személyiséggé vált, ő irányít. És nem csak saját szólóprojektjeiben, hanem az újraegyesülésekben is. Ha ő akarta a közös megjelenést, munkát, akkor volt valami. Ha nem, akkor biztosan semmi. ('85, '88, '94)

A kedvenceim az albumon a legkevésbé kézenfekvő dalok. Azok, amikben érett férfikora legszebb éveiben levő Plant leginkább megmutatja sajátos bölcsességét. Ilyennek gondolom a Memory Songot például, illetve a The Greatest Giftet és daltestvérét, a Great Spiritet. Itt érzem azt a napfényes, ekkorra sokat megélt életszeretetet, ami nagyon szimpatikus volt már a "tapasztalatlan" naturális tehetségű korai korszakában is Plantnek, aminek a Zep játékos oldalait is köszönhetjük. Itt meg aztán a tudatosság által kanalizálva még profibbnak tűnik.

Az album zenitjén egy feldolgozásdal, az If I Were A Carpenter foglal helyet, pedig ez általában nem volt szokása hivatalos lemezen egész 2002-ig Plantnek. Koncerten igen, de lemezen nem. Tim Hardin szépséges dalában még mandolin is helyet kap, lehetetlen nem gondolni, a III. Zep albumra. Kemény kedvenc a Promised Land, szerintem Plant '93-as koncertidényének legkéjesebb dalával van dolgunk. Nagy húzást tudnak elérni benne.

A Colours Of Shade megint az akusztikus oldalt erősíti. Népdali gyökerek sejlenek fel a kíséretben. Tolkieni vidékeken járunk. Az utolsó dal szerintem hangulati visszatérés az általam ugyancsak kedvelt 1982-es lemezéhez, sőt talán még a Heartbreaker témáját is viszont hallhatjuk benne, ha akarjuk. Egy jó rockkal foglalja keretbe szerkezetileg a lemezt.

Sokszor azt gondolom, hogy ez egy hippialbum. Szerintem zseniális. Sokan a Zeppelinisták közül legyintenek a szólómunkásságra, amit valamilyen szinten megértek, de sajnálok is, mert sok jóból marad így ki, aki nem érdeklődik szélesebben.

A Fate-hez 2 maxi is társul, a 29 Palms és a Calling To You. Előbbi Rainer Ptacekkel van 3 kiváló bónusz track. A 21 Years egy sajátos akusztikus blues, a Dark Moon viszont ehhez képest elég felejthető, talán mert a 21 Years kísérete társul hozzá. És zárótételként egy akusztikus Whole Lotta Love, ami ugyan érdekes egyszer meghallgatva, de semmi több.

A Calling maxin a Naked If You Want akusztikus - és méltán elfelejtett - darab és 8'05" kapott pluszban helyet. Utóbbi érdekes countrys hatásokat visel magán. Plantnek van egy ilyen countrys, west-coastos vonzódása. És végül szerepel a lemezen a Calling egy remixe is.

Bálint Csaba (2006.04.12.)
led-zeppelin.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...












Klipmánia