EDDA gitárosok 1. rész 

Megjelent: 2006. június 20. kedd 00:00
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

A cikkem születésének oka, egy nagyon jóízű beszélgetés volt, amit Zselencz Lászlóval „követtünk” el. Rengeteg élmény elevenedett fel bennem, és sok, számomra eddig ismeretlen tény került elő, amit úgy gondolok, másokat is érdekelhet. Tény, hogy úgy lenne a történet teljes, ha Slamóval kezdenénk, de Ő a múltról már nem szeretne beszélni, pedig azt gondolom, nem csak én lennék rá kíváncsi! Ezúton szeretnék Neki sok sikert kívánni! - aki kérdez: Bolylandi

aki válaszol: Zselecz László – Zsöci A „bakkancsos” EDDA basszusgitárosa (’78-’83)



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Bolylandi: -Szia Zsöci! Mesélnél-e néhány szót magadról?

Zsöci: - Egy keveset mondhatok, mire vagy kíváncsi?

Bolylandi: - A kezdetekre. Mit csináltál az Edda elött?

Zsöci: - 1969-től minden héten játszottam az L.K.M. műv.- házában. Akkor mindent játszottunk, ami sláger volt, Hendrixtől az Omegáig tényleg mindent. Ez ’72-ig tartott, utána jött a sereg. Ott mindjárt az ezredzenekarba kerültem, ahol át kellett térnem a basszusgitárra, mert én előtte szólógitáros voltam. Akkor áttértem, és itt is ragadtam. Leszerelés után a régi társakkal újra kezdtük a zenélést, a zenekarnak Szinkron volt a neve, de nem ment túl jól, így átmentem az Oderába, ahol azzal a Darázs Pistivel játszottam együtt, aki elment az Eddába, majd amikor nekik elment a basszusgitárosuk, engem is odahívott 1978-ban. Akkor már mindenki ott volt. A Slamó és az Attila bólintott rá a dologra.

Bolylandi: - Ez volt a bakancsosok kezdete?

Zsöci: - Talán inkább az első nagylemez 1980-ban. Bár ’79-ben is felvettünk egy kislemezt.

Bolylandi: - A lemez készítése előtt sokat próbáltatok?

Zsöci: - Sokat! Tudod hogy volt ez akkor? A Buksi jött reggel 7-kor. Mert nálunk próbáltunk otthon. Kezdtük Alsózsolcán, meg mit tudom még hol, de meguntuk a könyörgést, és hazamentünk. Volt ott egy 3x4 m-es szoba, az lett a próbahelység. Itt a Buksi 9-ig pergőzött, meg nagydobozott, én mentem le 9-re, 11-ig basszus meg dob, 11-re meg már jöttek a többiek, maradtunk este 6-1/2.7-ig. Ez a lemezek felvétele előtt hónapokig így ment.

Bolylandi: - És azután a koncertek.

Zsöci: - Igen.

Bolylandi: - 1982-ben nem volt lemez. Akkor kaptátok meg a platinalemezt az első lemez után.(250.000. db.!) Hogy ünnepeltétek?

Zsöci: - Voltak koncertek, ahol fúvósokkal kiegészítve játszottunk, az kicsit megdobta az egészet. Olyan számokban is mint a Torony, vagy az Ítélet, jól szóltak a fúvósok, színesebb volt. Az a Gömöri is fújt nekünk, aki a mai Edda billentyűse. (cikk)

Bolylandi: – Egy platinalemez után azt lehetne gondolni, hogy meggazdagodtatok. Hogyan éltél?

Zsöci: - Egyszerűen. Fix ORI gázsink volt. A lemezpénz az ment a közösbe, abból lett a cucc, saját keverőnk volt, saját énekfelszerelés, hogy ne keljen bérelni.

Bolylandi: - Jött 1983, és egy újabb album, ami kicsit más volt mint az előző kettő. Nem volt ennek negatív visszajelzése a koncerteken?

Zsöci: - Nem. Lehet, hogy volt akinek nem tetszettek annyira az új dalok, de a régieket velünk üvöltötték. Egyébként azokat a számokat, amiket a 3. lemezre akartunk felrakni, megtalálod a Pataky-Slamó lemezen. Sőt! Az Engedjetek már az elsőre készen volt, nem engedték. A második lemezre fel is játszottuk, mire hazaértünk, jött a hír, hogy mégsem! (Cikk)



Bolylandi: - És akkor jött 1983 vége, a búcsúkoncert. Akkor már a Tüsi (Fortuna László) dobolt, Alfonz pedig nem volt már. A Tüsi maradt az Attilával, Te nem, pedig közöttetek nem voltak nagy ellentétek Miért mentél el?

Zsöci: - Már ősszel tudtuk, hogy vége lesz. Akkor még volt egy csomó lekötött koncert, és akkor már megkerestek a Gyuláék (Vikidál – P.Box). Attila azt akarta, hogy menjek vele, de vendéglátózni nem akartam. Akkor a Boxban játszottak már a régi Mobilosok (Samuka, Pityi, Gyula), akiket ismertem és szerettem is, és rockzenekar volt, nem vendéglátós banda. Attila is azt mondta: - Látom jó helyed lesz, maradj! – Nem is volt ebből konfliktus. Itthon maradtam, ’84 áprilisában már játszottam a P. Boxban. Akkor még ment a Kő kövön turné, és volt ahol 50 percet játszottunk az István a Királyból. Vendég volt a Feró, a Bill, a Sebestyén Márti a Varga Miki. Utána kezdtük csinálni az Ómen lemezt...

Bolylandi: - Milyen volt a Slamó után a Bencsik mellett játszani?



Zsöci: - Jó. Nagyon jó, ugyanis Samuval (Bencsik Sándor) jó barátságba kerültünk. Aztán lepattant, és már nem jött haza többet… csak koporsóban.

Bolylandi: - A Vikidál kiválása után úgy, mint P. Box megszüntetek.

Zsöci: - A zenekar maradt. Volt Metal Company, volt Bill és a Box. A különböző formációkban 1988-ig voltam ’89 tavaszán már jött a Ricse.

Bolylandi: - Három igazán nagy zenekarban játszottál. Hol volt a legjobb?

Zsöci: Hú! Hát ezt így nem lehet megválaszolni. Mindegyik más volt. Az Edda az az anya. Igaz tele volt civakodással, küzdelemmel, de az volt a cél, hogy vidékről felemelkedjünk. A Box az a nyugalom, a Rice meg valami fantasztikus volt. A Feró egy nagyon jó figura. És ott is 6 lemezen játszottam.



Bolylandi: - Hol voltak a legnagyobb élményeid?

Zsöci: - Hát azt nem tudom, sok volt mindenhol. Pl. az Eddával az 1981-es Skorpió-Edda ORI turné, az valami világszenzáció volt, vagy Szombathelyen Edda-Hobo 18 ezer ember előtt a stadionban. A P.Box-szal az Iron Maiden előtt játszani az is nagy élmény volt.

Bolylandi: - És mi a jelen?

Zsöci: - A Boxer. A régi társak ’85-ből: Vikidál, Pálmai Zoli, valamint Varga Miki, Jankai Béla, és két tehetséges fiatal, Szűcs Norbert gitár, Fekete Zsolt ének. (cikk)

Bolylandi: - Kösz a beszélgetést, további sikereket kívánok!

2006.06.08. Bolylandi



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

EDDA gitárosok 3. rész

2006-07-12 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Szabó Krisztián - interjú 1. rész - Egy kicsit szakmázunk
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...
Szabó Krisztián - interjú 2. rész - A koncertek világa
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia