BEATRICE - Suttogva sem kell - 1979 koranyár 

Megjelent: 2006. június 05. hétfő 00:00
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Nagyon érdekes session. Tele feldolgozásokkal, amiből talán képet kaphatunk a 78-as Beatrice programról (sajnos ugye felvétel eddig még nem került elő '78-ból), bár ez a koncert nyilvánvalóan Gidó kilépése után pár hónappal lehetett. A kezdeti Ricse első saját száma állítólag a Jerikó volt, a mellett az egyórás programot AC/DC, Deep Purple és Stones feldolgozások töltötták ki. A Ramones szerintem már 79-es dolog, előtte szerintem inkább a Sex Pistols lehetett.





Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Gidó kilépése után lassan alakult át a program a négy fős felállásra, kezdetben még pár Gidós szám megmaradt repertoáron, mint az EMBER, a Nem tudok semmit, vagy a T.Sz. elnök. Ezek azért lassan elkoptak, de a feldolgozások még egy kicsit tovább éltek, sőt a Ramones egyveleg levakarhatatlan maradt, pedig elég primitív, én ugratni szoktam ha a koncertfelvételeket hallgatom. A Deep Purple szerintem Gidó és Lugosi kedvence lehetett, a Stones és az AC/DC meg Feróé. Feró egy 98-as Stones emlékkoncerten fellépve visszaemlékezett, hogy ő '70-ben hallotta, hogy Jagger megmutatta a dákóját koncerten. "Na ez király csávó lehet" gondolta Feró, és nagy halandzsával műsorra került 5 szám. Ezek nem különösebben jók, inkább átlagosak. Nade a Live Wire az AC/DC-től, vagy méginkább a Bloodsucker a Deep Purple-től, hát azt kell mondjam sokkal keményebb, durvább, dögösebb, mint az eredetiek.

Érdekes a sessionben, hogy az Üzenetek belépőjét a közönségtől (Ricsericse, Beatrice, hó-rukk!) most tanítgatja a publikumnak, és még érdekesebb, hogy kétszer is eljátszák a számot, pedig a Beatrice nem csinált reprise-eket. Az is meglepő, hogy 114 perces a koncert, ezzel a leghosszabb eddig ismert klasszikus Beatrice buli.

1979. koranyár
Kaposvári Ifipark

Összjátékidő: 114'
forrás: anyaszalag

Kifakult sztár
konf: "Szevasztok. Mindenkinek nagyon nagyon jó...szórakozást kívánunk a mai estére. (közönség: "Be-at-ricse.") Csak azokat sajnáljuk, akik kinmaradhattak, mert nem voltak...nyakkendőben. Háháhá. Ennek után akkor mi következhetne más, mint egy...Támadás! Egy, kettő, há-rom!"
Jerikó
konf: "Köszi. Ezekután pedig egy...dal egy nagyon-nagyon régi Rolling Stones együttestől átdolgozás Nem kapok kielégítést. I Can Get Now Satisfaction."
I Can't Get No Satisfaction
Oh Carol
It's All Over Now
Honky Tonk Woman
Jumping Jack Flash
(vágás)
konf: "Köszi. Ezek után pedig egy saját szerzeményű dalunk következzen, amelyet akkor írtunk, mikor megjött egy távirat valahonnan és ismételten kirúgtak bennünket. Igen. A dal címe: Topis blues. Egy saját szerzeményű új dal."
Topis blues
konf: "Ez volt a blues és ezek után pedig egy gyorsjáratú dal következzen, mégpedig AC/DC együttestől. Én vagyok a Rock and roll sztár. Tessék."
Rock And Roll Star
konf: "Köszi. Na mi jöjjön? Be-at-ricse. Jól van. Jó. Na figyelsz picit. Most figyelsz, idefigyelsz rám egy picit. Fiam. Na. Háháháháhhá. Majdnem iskola volt. Tehát. Az rendbe van, hogy ez még Beatrice, de ez megvan, hogy hogy. Nem é, nem ó várj. Úgy kell, hogy Ricse, Ricse, Beatrice hó-rukk. Erre mi elkezdünk egy számot. Kipróbáljuk? Ti indítotok, jó? tessék. Egy próba. Három, négy. Ez ez az. Pontosan így fog kezdődni. Egy kicsit gyorsabban mer lassú lesz a szám. Az lesz, hogy Ricse, Ricse, Beatrice, hórukk. Oké? Három, négy!"
Üzenetek
konf: "Egy dalt rólatok és rólunk, erről a világról, a Motorizált nemzedékről. Segíts."
Motorizált nemzedék
konf: "És egy szép csendes dal következzen. Az őszinte szó néha kevés. Beatrice blues."
Térden állva
konf: "És következzen a Boomtown Rats együttes dala. Szeress ahogy bírsz, Nagyvárosi patkányok."
Looking After The Number One
konf: "Köszi. Egy kis szünet következik."
közönségből: "Kapcsold ki. Ne kapcsold be, szünet."
(vágás)
közönségből: "Nagyon punkos, nem?"
Live Wire
konf: "Köszi. És most pedig megnyugtatásképpen egy szép csendes dal következzen. Meditáció az élet értelméről. És mindenkire rá közre megnyugszik és a kedélyek is megnyugszanak."
Meditáció
konf: "Köszönjük. Deep Purple!"
Bloodsucker
Black Night
Smoke On The Water

konf: "Köszönjük. A Lacika az gitárosunk szerzeménye következzen Gitárnyűvő, Gitártépő, Gitárharapó! Pörgesd!"
Gitárnyűvő
konf: "Köszönjük. Köszi. És egy angol dal következzen. Sex Pistols. (?) Segíts!"
Holidays In The Sun
konf: "És ha már a kemény rocknál tartunk, akkor amerikai következzen. Ramones! Hey."
Ramones egyveleg (benne vágás)
konf: "Köszönjük. egy kis szünet."
(vágás)
Viszlát
konf: "Éééj. Höhöháhá. Köszi. Óóóóóó."
Ó, a Beatrice
konf: "Többek kérésére el kell játszanunk egy népdalt, mert nagyon szeretnék hallani. Jó lesz?"
T. Sz. elnök
konf: "Jó volt? Ez nagyon rossz. Nem jó? És ahhoz mit szólsz, hogy?"
Jöjj vissza hozzám
konf: "Jó volt?! Neeem? Jó. Jót? Nem volt jó? Tangó! Ez hülyeség? nem volt jó? és nem kell? nem kell?! Nem hallom, valamit mondo, mit mondotok, nem kell? Hogy nem? Ja. Mér nem értelmesen, hangosan? Há mér kell itt suttogni? Milyen farkast? St. Várjál. Milyen farkast? Farkas? Ja tudom. Hová mész te kisnyu. Vagy ja a másikat, megvan. Hogyvan? Sze, egy kecskegida. Nem? (egy csaj: "Gida. Gida. Kecs-ke-gida.") Na jó van már. Akkor megmondom a szöveget a következő. Lesz a farkas még természetesen, de mikor elkészültek a nóták, akkor elvittük a bizottságra, ahol azt mondták, hogy? Egy az egybe aszonták, hogy nem kell. A másik bizottság meg mit mondott? Azt mondta bizony. Harmadik? Mer milyen kell? Azt nem mondta. Lajos mondta? Aztat...háháháhá. Nekünk meg ők nem kellenek! Nem kellenek!"
Nem kell
konf: "Akkor. Hórukkot megint? Hát akkor tessék, egy próba, jó? Három, négy. Mi van csak kottából tudjátok? (közönség: "Ricse, ricse, hopphopphopp.") Hát ez nem jó. Nem úgy van az. Úgy van? Mond meg Lajos, hogy van. Hölgyeim és Uraim hallgass egy pillanatra. Kottából! Most elmondom. Tehát. Úgy kell csinálni, hogy Ricse, Ricse Beatrice hórukk. Na most három, négy. Ez az. Erre fog kezdeni. Na akkor figyelem, de most oszt keményen! Ott hátul is tessék nyugodtan, ott kinn a kapunál is hát. Kinn ott aki tetszik menni most. Ott ott igen. Kösz. Mindenki, egész Kaposvár, jó? Három, négy!"
Üzenetek (reprise)
konf: "És többek kérésre azt a dalt, amely fölkerült az Ifjúsági Magazin szerkesztők listájára. A Motorizált nemzedék! Motorra!"
Motorizált nemzedék (reprise)
konf: "Búcsúzóul a dalt az aluljárók emberéről mese a nagyvárosi farkasról. Egy (?)üvöltést farkasok. Naaaa hát ez egy nyúlcsorda. Háháháháhá. Hát ez nektek farkas? Farkast!"
Nagyvárosi farkas
Kisnyulacska (benne apró vágás)
közönség: "Ne felejtsd el. Ez vége. Jössz? Megyek mindjár, várjál"

Bálint Csaba

rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia