AZ Olasz, pontosabban Cagliari-ba valósi SOLID VISION DREAM THEATER tribute zenekar volt annak idején, M.A.P.O. ("Magic Power") néven, így a gitáros Brian Maillard, a basszer Riccardo Atzeni és a dobos Yan Maillard munkája teljesen DT-s. A hozzájuk érkező énekes, Samuele Pintus és billentyűs Americo Rigoldi második közös lemeze ez, és mostanra már kezdenek túljutni a tribute korzsakukon is...

Összetett, drem-es progresszív metalt nyomnak, energikus szólókban bővelkedő dalaikban. Néhol jazzes túlkapások is vannak, de ezeket rögtön feledteti énekesük, a romantikán túlmutatóan magas, dallamos hangja.

Zeneileg, önmagában tökéleteset hallunk. Persze a DT mostanság már nem az Images lemezén hallhatóan dallamos műfajban mozog, így, aki azt a műfajt szerette mostanság keresi a kedvenceit... Azt hiszem, hogy a Solid Vision méltó erre a posztra, ha néhol idegesítően nyávogó éneket azért mellőzném a dalokból...

A nyitó "intro" Ivan címre hallgat, és a téli zimankó hangjait hozza samplerről. Szerintem nem kellene másfél percre nyújtani, de amikor a The hurricane nyitánya belekezd, akkor már teljesen feleslegessé is válik. Utóbbi nóta lassan kialakuló Dream Theater dobokkal-energiákkal, és iszonyat lendülettel nyomul végül... Sokszínű és sokrétű gitár-billentyű szólókkal. A Spectrum is bevezetővel indul, majd kétlábgépes témákkal, némi samplerrel, erős gitárokkal, semleges-gyenge énektémákkal folytatódik. Persze jó ez az egész lemez, meg tudnak is muzsikálni nagyon, meg például ennek a dalnak is a refrénje beleragad az ember fülébe, de mi lenne nélkülük a DT nélkül? Valószinűleg egészen más zenét játszanának!

Zongorás - akusztikus ballada a Will you back home?, enyhén nyávogó énekkel. Zeneileg jó, énektémáit tekintve nyálas, így, amikor a Panic durva riffjei megérkeznek az embert megint öröm éri... Jók Yan Maillard dobtémái is, mert pörögnek rendesen, Brian Maillard gitárjában is van erő, de ismét Samuele Pintus közepes hangjába fut az ember...

Keleties szintiket is kapunk a Train of mind-ban, de itt erős heavy metal riffelés is folyik néhány hosszúnak tűnő percig. A Confusion is akusztikus ballada, itt még az énektéma is kellemesen andalító.

Endless war erős Dream Theater hatás ismét, energikus, pattogós, sampleres, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan Portnoy ütemekbe ágyazva. Remekül hozzák a DT szinti-gitár szólóit, nem hiába játszották a nótáikat...

Zárásként a Shattered world érkezik, ismét mesebeli szinti introval. A nótában zavarnak a samplerek, de különben nagyon érdekes a hangszerelés - ha a keverés itt talán a leggyengébb is. Viszont jó a dalban a hegedű szólója...

Összefoglalva: Érdekes lemez, főleg a Dream szerelmeseinek. Tudják a dolgukat, de annál többet, mint ami a kezükben van nem játszanak ki magukból. Az ének pedig minusz 1 pont.

10 / 7.5