Pozsonyi Ádám - A Magyar Punk Története (könyvkritika) 

Megjelent: 2006. január 11. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Két dolgot tartok nagyon fontosnak a könyv alapvetései közül. Az egyik hogy a punknak zeneileg nem kell jónak és szépnek lennie, ha az, akkor az nem punk. Minden punkzenekar addig punk, amíg nem válik „profivá” vagyis meg nem tanulnak zenélni, és ki nem tanulják a showbizniszt. Persze lehet, hogy ez csak az én olvasatom és a szerző egész mást mond, olvassatok utána.

A másik fontos felismerés: a magyar punk a 80-as években antikommunista volt, nem liberális, mint ahogy azt ma szeretnék látni egyesek, és ha jobban belegondolunk az igazi punk az tiszta formájában csak itthon, Magyarországon létezett. Nyugaton csak játék volt, ami miatt itthon akár börtönbe is lehetett kerülni. (lásd CPG zenészei) Olyan nonszensz, hogy egy pár dalszövegért valakit letöltendőre küldjenek csak itt fordulhatott elő.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Két részből áll a kötet. A második rész a magyar punk története. Hiánypótló munka, de semmiképp sem lexikonszerű, a műfajhoz az nem is illene. Hogy lehet rendszert vinni az anarchia zenéjének történetébe? Sehogy, ezt ne is keressétek a kötetben. A szerző 83-tól kapcsolódott bele személyesen ebbe a világba, nagyjából innen pontosabb és részletesebb a könyv, de a korábbi dolgokról is szó esik, egész 1978-tól a Spions színre-lépésétől kezdve. Szerintem jelentőségéhez mérten kevés szó esik a Beatricéről és a Bikiniről, bár pár méltató szó elhangzik. Nekem a kötet első része volt a nagyobb élmény, melynek címe: Lázadásom története. Sajátosan közép-európai stílusban, irodalmilag is nagyra értékelhető módon írja le Pozsonyi, hogy hogy lett belőle punk, milyen volt a 80-as évek közepén itthon kilógni a sorból. Szájzárig röhögtem magam a sztorikon, és a stíluson. Akit nem érdekel a magyar punk, annak is ajánlom a könyvet, ha csak szórakozni vágyik. Így távolról a meleg szobából lehet mosolyogni a Vörösmarty téri, vagy zuglói punkok életén.

- "Mennyi a belépő?
- 30 forint.
- Van egy 50-esünk és vagyunk 9-en rá.
- Gyertek."

A könyv igazi címe: A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong. Mely az író 80-as években alakult Kisangyal nevű együttesének egyik dalszövegéből idézet. Egyébként Pozsonyi Ádám a 90-es években a Genyó Szívó Disztroly című fanzine készítőjeként vívott ki kétes hírnevet.

Ez már a második kiadás, a sajátosan magabiztos szerző meg is jegyzi, hogy a könyv már klasszikussá vált. Remélem lesz harmadik kiadás is, ahol az első rész fejlődik tovább teljes kötetté.

Bálint Csaba (2006.01.03.)

rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia