×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 A hírhedt ''nőklapjás'' Erős Ágota cikk a Beatricéről (1980) 

Megjelent: 2005. december 09. péntek 18:05
Szerző: bcsaba
    Cikkek 
A Beatrice kapcsán sokszor felmerülnek híres-hírhedt cikkek, amelyeket koncerten is emleget Feró, meg a visszaemlékezésekben is fontos szerepet foglalnak el, hát íme az egyik ilyen: Erős Ágota a Nők Lapja „Földön járó eszmények” rovatában megjelent Vágyaik netovábbja? Című cikke. XXII.évf./20. szám, 1980. május 17. (lapmegjelenés)

A cikkből kiderül, hogy innen 2005-ből nézve mennyire máshogy ítélünk meg dolgokat. Ez, vagy a Kőbányai János Biztosítótű és bőrnadrág cikke (Mozgó Világ 1979/4.) igazából most olvasva nem is rázós, akkoriban viszont tényleg sokat ártott a Beatricének, mivel sokan látatlanban ezen cikkek alapján ítélték meg a zenekart, ezek alapján nem engedték fellépni.

További morfondírozásra adhat okot, hogy kitaláljuk, vajon melyik zenész nyilatkozott névtelenül a cikkírónak.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Földön járó eszmények
Vágyaik netovábbja?

Üvöltés, ordítozás, egy terhes nő sikoltozni kezd mellettem. Nem értem, mit mond, öklét rázza a feje fölött. Piros pöttyös kendőt tépnek cafatokká, ijesztõ tömeg présel maga elõtt, valaki a lépcsõrõl hátrasújt öklével, a tömeg egyensúlyát vesztve zuhanni kezd, valaki elkap, és a pillanatnyi pánikot kihasználva, maga elõtt tol a lépcsõkön fölfelé. Résnyire kinyílik az ajtó, elõrezuhanok.

A nagy terem szinte üres és majdnem sötét. Középen egy emelvény, azon diavetítõ. Üvölt a gépzene. A gyerekek a parkettára ülnek. Van, aki lefekszik. A büfében alkoholt mérnek.

A kózönség átlagéletkora 13-14 év. A falra 5X5 méteres nagyságban pornográf képeket vetítenek. Öt-hat percig látható egy-egy kép. A zenekar még nincs itt. Nyolc órára várjuk.

Fél hét. A pornóképeket ijesztõ punkképek: eltorzult arcok, horogkeresztek váltják.

A sztárok váratnak magukra. A folyosón beszélgetnek mellettem. „Pest megyébõl már kitiltották ... Az igazságtól mindenki fél... Nem baj. Srácok, lesz ez még így sem ... - Miért tiltották ki a Beatricét? - Mert kimondja az igazságot és harcol érte!

- Mi az igazság?

- Hallgasd meg a koncertet! Nem hallottad még a farkasok dalát?

- Nem - vallom be, és megtudom, miért a piros pöttyös jel.

- A ricsések összetartozása. Akin piros pöttyös akármi van, arról tudjuk, hogy közénk tartozik. Ez az együttes a munkás srácoké!

A szövõlányok kendõjére utal az „akármi".

- Meg arra is, hogy piros, piros ez az ország, de vannak itt azért fehér pöttyök is bõven ... És az a baj az együttessel, hogy a fehér pöttyük ellen harcol.

- Hogyan?

- Úgy. hogy szereti ezeket a srácokat. Róluk, nekik énekel.

- Honnan tudod ilyen jól?

- Az együttes vezetõje vagyok! Hát te nem ismersz? Nem - leplezem le járatlanságomat -. és hosszú szidalmakat hallok a Hanglemezgyár, a Rádió és a Televízió mo-nopolhelyzetérõl, mert nem készítenek az együttessel felvételeket és olyan, „bandákat" pártfogolnak, akik nem is kellenek a közönségnek.

- Ezek itt mind csöves srácok, de rendesek, becsületesek, mindegyiknek van munkahelye. Csak az a baj velük, hogy csövesek. Mert itt mindent a külsõségelv után ítélnek meg. Mit jelent az, hogy csöves? Te már nem a mi generációnkhoz tartozol, te még azt hiszed, ugye, hogy a csöves csõlakót jelent? A csövesnek csak a nadrágja csöves. Külsõség. Csakhogy a külsõség egy idõ után magatartásformává, s hovatartozás szimbólumává lesz.

A zenekar dobogóra lép, és kezdõdik a „cukkolás".

- Ordítsatok! ... Jobban! ... Nem hallom! ... Most nem otthon vagytok! ... Most mindent szabad!.. . Szerettek tanulni?

- Nem!

- Szeretitek a melót?

- Nem!

- Hát mik vagytok ti?

- Ricsééések!

És ordítanak. Az együttes sem tétlen. Szakad róluk a veríték. Igénytelen, primitív, ösztönükre ható tam-tam, érthetetlen szöveg, de sokan az együttessel orditják. Én csak itt-ott kapok el egy-egy sort aluljáróról, mint az egyetlen menedékrõl, „felcsinált kislányt" vígasztaló nembajról, kitaszított farkasokról, megtagadott szülõkrõl, kishúgokról... Nem tudom, nem hiszen, hogy ez az együttes, ez a zene és szöveg, ez a terem és szórakozási mód lenne “a munkás srácok” vágyainak netovábbja.

Nyomasztó üresség marad a koncert után. Az épületet végigjárják a rendészek. Nem maradt benn valaki?

Senki.

Az utcákon elszórtan bandukol egy egy csoport. Dzsekijüket összehúzva fázósan vágják zsebre a kezüket. Sajnálom őket. Egy kamaszhang felüvölt az éjszakában:

- Akárhogy is fáj, Ricse itt a sztár! (3x) Aztán már őt sem hallani.

Alkalom szüli

- A társadalom az oka! – mondják ki az ítéletet a tiszaföldvári ifjúsági klub fiataljai. Munkások, diákok, téeszben dolgozó 16-17 éves fiatalok a beszélgetőpartnereim. Minek rendeznek ilyen banzájokat, és minek kap működési engedélyt az, aki nem nevel, hanem a rosszra ingerel. Így aztán nagyon könnyű azt mondani rank, fiatalokra, hogy ilyenek vagyunk, meg olyanok, ha szinte elvárják tőlünk a rosszat.

Elmesélik, hogy nemrégiben járt náluk egy együttes. A fiatalok nagyon élvezték a zenét, de nem üvöltöttek és tomboltak. Erre az egyik zenekari tag odaszólt a másiknak: játszunk még ezeknek a parasztoknak?!

Szolnokon mesélték, hogy a sztáénekes azt gondolva, nem “él” a mikrofonja, s megkérdezte az együttestől: na, adjunk még valamit ezeknek az “akárkiknek”? – akikkel tele volt a stadion.

- Mert az együttesek elvárják az őrjöngést. Ha meg az ember nem ordít, könnyen rámondják: hülye, nem ért a zenéhez. Tiszaföldvár – amint a fiúk mesélik – élen járt az alkoholfogyasztásban és a bicskázásban. Mert a fiatalok, ha munka után szórakozni akartak egy kicsit, cask a kocsmába mehettek. És mint, akik nem szoktak az italhoz, egykettőre berúgtak. Mert fogyasztani még a kocsmában is kötelező. Amióta van ifjúsági klub ide járnak esténként. Előadásokat kérnek, diszkót rendeztek be, együtteseket hívnak. És nincs alcohol a klubban. De nem is látni részeg fiatalt.

Szégyelljük a közönséget

- Az együtteseknek szükségük van az őket kísérő aluljárósokra? (a csövest kis sem merem mondani) – kérdezem a jónevű együttes vezetőjét, aki arra kért, ne írjam le a nevét. Megeshet, hogy a legközelebbi koncertjükön a csövesek botrányt okoznak, vagy a konkurens banda technikusai bosszúból elrontják a berendezésüket, és nem bírnak majd fellépni. Volt már rá példa...

- Kezdetben a csőcselék “viszi az együttest”. Minél nagyobb az arénázás, annál nagyobb az együttes. Később aztán kínos ez a díszkíséret, mindenki igyekszik megszabadulni tőlük, lerázni őket, mert általában senki sem szereti a botrányt. Kiskőrösön valósággal ellepték a nézőteret a “kíséret” tagjai. Sátrakat visznek magukkal, kedvenceik koncertje előtt megszállják a városokat, tanyát vernek és formálisan rettegésben tartják a lakosságot napokon keresztül.

- Igaz, hogy a csövesek dobnak fel együtteseket, de az is igaz, hogy az együttesek is kitermelik a maguk közönségét. Az igényüknek, stílusuknak megfelelőt. Mi egy idő után eljutottunk odáig, hogy szégyelltük a közönségünket, akiknek játszottunk. Stílust kellett váltanunk ahhoz, hogy a csövesek lekopjanak rólunk - mondta az ismert, és népszerű együttes vezetője.

Kik szervezik az együtteseket?

Saját menedzserrel dolgoznak. Az Országos Rendező Iroda által szervezett koncertek nem kötik le kapacitásukat, így maszek szervezéssel járják az országot. Némely együttes tagjai gyakran részegen érkeznek, kellemetlenkednek, botrányt okoznak. (A sok bódult rajongónak nehéz is ellenállni.) Munkájuk szinte ellenőrizhetetlen. Míg a Rádió, a Tévé és a Hanglemezgyár által felvett számok zsűrizésenm esnek át, addig a koncertek “nótái” ellenőrizetlenül kerülnek nyilvánosság elé. Így juthatnak el a fiatalokhoz erkölcs és család ellen uszító szövegű dalok.

A gázsijukat általában maguk alkudják ki. Az ORI által meghatározott fellépti díjak többszörösét kérik a vidéki művelődési házaktól, mert felszerelésük szállítási költsége igen magas. Gyakran egyetlen autóban elférnek a muzsikusok, de több tonnányi “szerelésüket” két három mikrobusszal szállítják a technikusok. Ez nincs belekalkulálva a gázsijukb, ezt maguknak kell kialkudniuk, mert a fellépti díjakat akkor állapították meg, amikor még “valaki hóna alá kapta a pikuláját és felült a hathuszas személyre, hogy vidéken fellépjen”. Ma egy közepes zenekar is legalább félmillió értékű berendezést tesz a színpadra. Keresetük egy részét elviszi a felújítás, a javítás, ezért gázsijuk bizonyos hányadát közös kalapba dobják. Sokan társadalmon kívülinek érzik magukat. Nem tartoznak intézményekhez. Saját kérésükre verge befizethetik már a nyugdíjalapjukat. Minden hónapban csekken, a postán. MUnkájukat szakértői figyelem alig-alig kíséri, kritikát ritkán kapnak, cask játszanak bele a vakvilágba, önmaguk kontrolljára hagyatkozva.

Amikor azt kérdeztem néhányuktól, hogy ha különböző intézmények (Rádió, Televízió, Filharmónia, ORI, Orzságos Szórakoztató Központ stb.) vagy vállalatok felvállalnának együtteseket – mint ahogy azt sportágakkal teszik – eláírnának-e fix fizetéses szerződést, szinte kivétel nélkül azt válaszolták: igen.

A könnyűzenei szórakoztatás helyzetéről, hatásáról nemrégiben a KISZ budapesti bizottsága is tárgyalt.

Erős Ágota

rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: A hírhedt!

kép

Radics Béla 70

2016-01-23 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia