×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Nem álriadó - Firehouse 1991 

Megjelent: 2005. november 12. szombat 18:05
Szerző: RockPower
    Interjúk 


A (jelenleg éppen újjáalakuláson túlesett) FIREHOUSE Jon Bon Jovi 1991-es csodagyereke volt, de ebből, amint PAUL SUTER kiderítette, nem lesz botrány. Ez csak egy szerény sikersztori, egy céltudatos banda történetének indulása!

Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Vannak lemezek, amelyek sikoltozva törnek utat maguknak, mindenki észreveszi őket, és a lemezcég vagy nagy sikert kasszíroz reklámerőfeszítése jutalmául, vagy hasonló méretű kudarcot és nevetségessé válást. Más lemezek csendben, hírverés nélkül oldalognak be, de ha az ember tudja, hol keresse őket, akkor a lemezcéget nem éri szó gyenge forgalom miatt, sőt, még vállveregetést is kaphat kitartásáért. Éppen így zajlott az észak-karolinai Firehouse belépője is. Lopakodó kampányát 500 ezer példány eladása után aranyalbum jutalmazta és ez a csecsemő még csak nőni fog. Tavaly év végén vesztett ügynek látszott az albumuk, pedig már hónapok óta a piacon volt, de 1991 meghozta gyümölcsét a bandának.

- Ez így volt megtervezve - mosolyog Cid Snare, az énekes. - A karácsonyi szezonig csak elevickéltünk, nem akartunk eltűnni a nagy művészek versenyében, akik mind akkortájt adtak ki albumokat. Amikor elmúlt a lázas szezon, az Epic januárban kislemezen kiadta a Dont Treat Me Bad-et. Ez most 19. a slágerlistán, az album pedig 30-ik. És valószínűleg lesz még három kislemezünk.

Szép napok ezek a nagy bandák szökevényeiből összeállt Firehouse-nak.

Két erős, a negyvenes slágerlistán szereplő bandából jöttek három éve: Snare és a basszusgitáros Perry Richardson a Max Warriorból, Bill Leverly gitáros és Michael Foster dobos pedig a White Heatből. Ez a négyes akkor jött össze, amikor eredeti bandáik szinte egyszerre feloszlottak. Közös vágyuk volt, hogy mást is akarnak, mint mások zenéjét utánozni.

Mindazonáltal nem követték a hagyományos módszert: nem ültek be egy furgonba, hogy négyük zsebében összesen 100 dollárral szerencsét próbáljanak Los Angelesben, ahol még lakni sincs hol. Ehelyett ott maradtak ahol voltak és most élő bizonyítékai, hogy Jon Bon Jovi tényleg segít új bandáknak és nem követeli elsőszülöttjüket áldozatul.

- Jonnal sohasem üzletiesedett el a dolog - mondja Cid. - Igazi ösztönző volt számunkra, amit csinált. Bill csinált egy szalagot a Slippery When Wet-túráról és adott belőle Jonnak. Ő meghallgatta és utánunk küldte a Polygram embereit, hogy hozzanak össze minket és azt mondta, hogy ez volt a legjobb szalag, amit az egész túrából hallott.

- Végig, míg szerződést kerestünk, segített, kritizált, tanácsot adott, sőt, egyszer a színpadra is feljött és improvizált velünk. Haver volt, nagyon hasznos tanácsokkal látott el, de senki sem próbált üzletet csinálni a dologból.

Szerényen kezdődött a pálya a Firehouse számára, a Three Cherries Records szerződésével, amelyből azonban végül nem lett semmi. Ám amint a Bon Jovi-kapcsolat megtette hatását, nagymenő cégek emberei ültek repülőre, hogy meglátogassák a fiúkat Észak-Karolinában, akik akkor még White Heat néven futottak. Persze előbb meg kellett találni a térképen, hol is vannak.

- Mindenki fölkeresett, aki számít, nekünk nem is kellett New Yorkba, vagy Los Angelesbe menni meghallgatásra. Ettől függetlenül voltunk hat hetet LA-ben, megcsináltuk a mestermustrát Dana Strummal és Mark Slaughterrel. Ugyanúgy találkoztunk velük, mint Jonnal: amikor Vinne Vincent beugrott Charlotte-ba (ez egy helység Észak-Karolinában, nem pedig valami feslett nőszemély) , adott nekik egy szalagot. A velük készített bemutatólemezzel házaltunk aztán a cégeknél és végül is otthagytuk a Three Cherriest az Epic kedvéért. Jon Bon Jovi egy menedzsercéggel is összehozta őket.

Furcsa, de ez egy londoni vállal volt, és mióta a Firehouse-album megjelent, a viszony megszakadt.

- Hát igen, nem volt praktikus a dolog, ennek nagy szerepe volt a válásban. A telefonszámláink már az égig értek. De nem értettünk egyet a követendő irányban sem. Végül is barátságban elváltunk.

A banda jelenleg stratégiája - vagy a lemezcég stratégiája - gyümölcseit élvezi és tovább építgeti a kapcsolatokat, amelyek annyit segítettek a kezdeti napokban. Az év elején nehéz klubturnéval indítottak, hogy menjen a verda, utána párszor együtt szerepeltek a Slaughterrel, rövid időre átugrottak Japánba, most pedig ők a nyitóbanda egy csomagtúrában a Warranttal és Trixterrel.

- A nyitóbandák rendszerint nem sok sikert aratnak - ismeri el Snare -, de eddig meglepően jól megy. Amikor fél nyolckor kiálltunk, a terem már tele volt, a srácok Firehouse-zászlókat lengettek és felugráltak a székeikre. a bandát követelve. Ez nagyon jól esett.

Most már csak az a kérdés. milyen messze megy még a banda. Gyakorta megesik, hogy a lassú kezdők gyűjtik be a végén az összes trófeát - lassan járj, tovább érsz!

RockPower, 1991. augusztus




rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Nem álriadó!



RockPower írta:



 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia