×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Beat-Viták az Élet ÉS Irodalomban - első rész 

Megjelent: 2005. október 05. szerda 00:00
Szerző: bcsaba
    Cikkek 

Az egész rockműfaj itthon és a világban a zeneművészet és egyéb társművészeti ágak egyik irányzata. Ezt sokan talán még ma sem ismerik el, hivatalosan sosem volt a rock (vagy könnyűzene) a kultúra része, sosem volt értékhordozóként elismert. Ám amíg most a műfaj ilyen irányú elismertetése a cél, addig a 60-as években az elektromos gitárok által alkotott zene létjogosultságáért küzdött a korszak fiatalsága. Ez idehaza talán még élesebb vitákat váltott ki akkoriban, mint nyugaton, bár az apák nemzedéke itt is, ott is egyként borbélyhoz küldte a hosszú hajú fiakat. A vita itthon 1971-ben az Élet és Irodalom hasábjain érte el egyik csúcspontját.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



1971-ben az új évtized nyitányaként, három évvel a „Tábor"-beli „rendteremtés" és a nyugati fiatalok „elégedetlenkedései"-nek nyomait is eltűntető üvegezési munkálatok után a beatmozgalom mindkét világrendszerben betöltött jelentőségéről / jelentéktelenségéről, a társadalmi változásokban játszott forradalmi / kispolgári szerepéről írt - az Élet és Irodalomban megjelentetett -, elemző cikk borzolta fel a kedélyeket. Mint az előző fejezetekben is olvasható volt, az ilyen jellegű "provokációkra" általában három csoport reagált, a szociológusok, az újságírók és a "szakma". Az ominózus írás az említett hetilap 1971. szeptember 4-i számában Révbíró Tamás tollából, A beat jelene és jövője címmel jelent meg. A "csata" gyorsan lezajlott. A válasz - A beatről és a popról címmel, a zenészek: Bródy János, Mihály Tamás, és szakmai újságírók:

Hegedős László, Lakos György részéről a szeptember 18-i számban, a vitát lezáró írás, A beat a tét? címmel, Lévai Júlia zeneesztéta eligazító tanulmánya, pedig október 2-án látott napvilágot. Vitányi Iván szociológus pedig a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály részére készített feljegyzésében foglalta össze mindazt, amit a beatről tudni kell, de kifejtette véleményét az ügyben Maróthy János az MTA Zenetudományi Intézetének, valamint Rátki András az MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztályának munkatársa is. A vitát kiváltó cikk, valamint az arra adott válaszok, egy korszakos műfaj szubjektív megítéléseinek összefoglalását is adják. Révbíró cikkének fontosabb tételei a következek:

"A beatirányzatok zenei ága (nevezzük, jobb híján, elmelőre így), kezdettől fogva különös kettősséget mutatott. A beatköltőkkel, filozófusokkal, és az irányzat hétköznapi képviselőivel, a hippikkel ellentétben a zene soha nem állt igazán szemben a társadalommal, sem Nyugaton, sem másutt. Tendenciája mindig az volt, hogy becsusszanjon, elfogadtassa magát, hogy azokat is megnyerje, akiknek életérzése társadalmi kötődésüknél fogva nem azonos a beat életérzéssel. Nálunk különösen jól megfigyelhettük ezt a tendenciát. A hazai beatzene első lépéseinél, mikor a három vezető együttes az Illés, a Scampolo és a Metró volt, az utóbbiak még annyira jól nevelt zenét műveltek (beatnek nevezték!), hogy- fellépéseiken nem tűrték meg a hangos reagálást: a kiabálást.

A kezdeti jólneveltség már magában megkérdőjelezi a beatzene lázadás jellegét. A Beatles együttes első, nagy sikere szirupos, szerelmi édelgések voltak, ezeket jól szabott egyenöltönyökben, nyakkendőben adták elő. Színpadi mozgásuk egy szikrányit sem volt elevenebb, mint a még cseppet sem forradalmárnak, legfeljebb csodabogárnak tartott Elvis Preslevé, (vagy akár Yves Montand-é) énekük akkor ínég iskolázatlan ugyan, de harmóniára törekvő - egyes-egyedül az újszerű hangszerelés és ritmizálás volt szokatlan: új, de nem forradalmi. Mi sem állt távolabb ettől a négy fiútól, mint hegy alapjában rengessék meg a társadalmat vagy akár csak a tánczenét. Személves sikert, szerződéseket és hanglemezkiadásokat akartak (...). Az a tény, hogy néhány szegény sorsú, külvárosi fiatalember a maga erejéből világhírre tesz szert, s mindenki szeme láttára milliomossá lesz, nem a beatzenére utólag, kívülről ráaggatott társadalomellenességet hozta magával, hanem az ellenkezőjét. A bejutás, beilleszkedés vágyát ébresztette fel, a vagyonszerzését, az érvényesülését. (...)

Voltaképpen tehát, ha végigvisszük a gondolatsort, néhány tényt leszögezhetünk: a beatmozgalom passzív szembenállásával nem forradalmi irányzat; a beatzene nem tartozik a par excellence beat-mozgalomhoz - summa summárum: a beatzenészeket Forradalmárnak kikiáltó szólamok (melyeket nálunk is itt-ott hallani lehetett), teljességgel tartalmatlanok. Az újat adás nem jelent önmagában forradalmat: itt sem az. (...)

A Beatles voltaképpen működése egész ideje alatt a hivatalos társadalom támogatását élvezte, s fiatal híveik még a királyi kitüntetést sem találták gyanúsnak: saját diadalukat látták benne. (...) Minálunk még polarizáltabban jelentkezett (és jelentkezik) ez az ellentmondás, mely négy vezető együttesünk (Metró, Hungária, Omega, Illés) egymáshoz való viszonyával jól áttekinthető. (...)

Ezek az együttesek már a Beatles virágkorában, egy-két éven belül alakultak. A magyar tánczene akkor mélyponton állt: az operettbetétekre és kabarékuplékra emlékeztető számok a csak kicsit is igényes hallgatót csak bosszantani vagy megmosolyogtatni tudták. Nálunk a beategyüttesek megjelenése csakugyan forradalmasított valamit, de ismét csak szándékán kívül. (...)

A legérettebb, legértékesebb zenét az Illés együttes produkálta (és produkálja, hiszen őket nem érintette a változások forgószele). Ők jóval előbb megtalálták a zsákutcából kivezető egyik utat: a magyar népzenére építik számaikat, s eddig minden próbálkozásuk stílusos, sikeres volt. Ám ők is abban a tévhitben alkotnak, hogy a táncdalnak (vagy- ha úgy- tetszik, beatszámoknak) okvetlenül világjobbító szándékkal kell fellépniük. Idei fesztiválszámukban sikerült először levetniük ezt a ballasztot.

A beatzene nálunk is másodlagosan fejlesztette ki a filozofálgatás kóros daganatát, amely aztán gátat vetett a zenei előrelépésnek. A nyugati, újabb irányzatok már ismét annak tekintik a beatzenét, ami: zenének. Nem próféciának, nem morális leckéztetésnek, vagy - politikaszociológiai szemináriuminak, hanem pusztán zenének, mely vokális elemieket is magába foglal. A vokálszólamokhoz szöveg is tartozik, amely azonban másodlagos fontosságú. Szólhat a szerelemtől az időjárásig bármiről, lényeg a helyes prozódia - és a legfontosabb a zene, amely pedig fő tendenciájában egyre inkább közeledik a jazzhez. Sokan megjósolták már, hogy előbb-utóbb beletorkollik a jazz széles medrébe, ahol bőven van számára hely, és végre minden porhintés nélkül zenei stílusnak meri nevezni magát. Másik vonulata a folklórhoz kötődik - ennek az irányzatnak szinte missziós szerepe van. A harmadik, kommersz irány megmarad a szó régi értelmében vett tánczenének - ebből a fajtából került ki az idei fesztivál számainak legnagyobb része.

Ennek a szelektálódásnak sokat segíthet, ha a fiatal muzsikusok megszabadulnak a köztudatban meggyökeresedett »beatzene« meghatározás mindent összefogó egyujjas kesztyűjétől, hogy kezük szabadabban mozoghasson a hangszereken."


Folytatásban: Révbíró Tamás tollából megjelent "A beat jelene és jövője" című írással többen vitába szálltak. Ezekből a vitacikkekből idézünk:



folytatás...

rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia