×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jon Anderson - 2005. szeptember 7. - koncertbeszámoló 

Megjelent: 2005. szeptember 27. kedd 18:05
Szerző: bcsaba
    Koncertbeszámolók 


Robert Burns:
John Anderson, szívem, John
(Szabó Lőrinc fordítása)

John Anderson, szívem, John,
kezdetben valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre
John Anderson, szívem.
John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A koncert kezdete előtt pár perccel ülőszomszédaimnak - köztük lányom, aki a Yes zenéjén "kényszerült" felnőni-, idéztem Burns versét, de csak az első sorig jutottam, mikor fények kikapcs, és egy hang megszólalt: Hello!

Jon Anderson mindenféle sztárallűr nélkül, kisfiúsan mosolyogva, felment a színpadra és belekezdett a One Man Show-jába.

A "Tour of the Universe" - c. DVD-jének anyaga (lásd a koncertbeharangozóban) került bemutatásra a számok közt egy kis talkizással, bohóckodással. Természetesen Yes-klasszikusok sem maradhattak el, úgy mint például a Soon! Az album tíz új szerzeményt és jó pár Yes-dalt tartalmaz, természetesen áthangszerelve.

Akik nem ismerték az anyagot, azoknak talán hiányérzetet okozhatott a Yes darabok "egyszálgitárral" való interpretálása, de szóló-turné lévén erre számítani illett! A repertoár sajátszámok-része eléggé eklektikus volt műfajilag (például raggiet is játszott), de Jon egyedi hangjának ecsetje végigsimított a dalokon, hogy egylényegüvé tegye azt.

Ez az este leginkább arról szólt, hogy mit kezdünk egymással, Ő tök egyedül, mi meghitt rendben ülve a székeken... És szerintem sokra mentünk egymással, remélem Jon-nak is élmény volt Budapest!

Kedves színfolt: többször is emlegette Puskás Ferenc nevét imigyen. Ferenc Puszkász, Ferenc Puszkász... A hangja változatlan magasságokban, a szíve a helyén, a szerénysége példaértékű....

írta: Yester

rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Jon Anderson @ 071115 - Pecsa

2007-10-20 18:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia