×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Steve Walsh - Shadowman (2005) 

Megjelent: 2005. augusztus 12. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Steve Walsh billentyűs-énekes és dalszerző-producer neve a Kansas-ból lehet ismerős mindenkinek. Ha valaki hallott már olyan dalokat, mint a Carry On Wayward Son, Dust In The Wind és a Point Of Know Return, akkor kb tudja, hogy mire képes. A Kansas-ból '80-ban távozott az Audio-Visions után, és ekkor adta ki első szóló lemezét is Schemer-Dreamer címmel. 1985-ben megalapította a Streets nevű rock bandát, amivel két lemez jelent meg ... Második szóló munkája Glossolalia címmel jelent meg, hosszú hallgatás után ez a következő a sorban. Feltámadt egy legendás hős, olyan segítséggel, mint a dobos Joe Franco (Twisted Sister, Magellan), a gitáros Joel Kosche, Michael Romeo (Symphony X) és a hegedűs David Ragsdale (ex-Kansas)!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Valahogy már a progresszív zene sem a régi. Ez a lemez a dalokról szól. Nincsenek rajta kimagasló és virtuóz, instrumentális őrületek. Dalok vannak, dallamok és érzelmek. Persze a hangszerelés közepesen sablonos, legalábbis az én harmincon túli fülemnek.

A dalok stílusa kissé zavaros. Van modernebb dobokkal kiszerelt nyitányú, leginkább WASP szerű dobolású és keverésű Rise, persze a vadabb indulás után visszafogottan AOR hangulatok, némi prog-szintikkel és Steve Walsh megszokott magas hangja uralja a dalt, sok válaszolgató kórussal.

Aztán van modern-rock hangzású sláger, a 'la Nickelback, sok zajjal és nem visszafogott slágerességgel. Ez a címadó Shadowman, ami az egyik leggyengébb dalnak tűnik.

Aztán van bluesosabb gitárokkal felszerelt Davey, and the Stone That Rolled Away és Keep On Knockin', amik szintén nem túl erős dallammal rendelkeznek. Illetve nem is gyenge a dalok, hanem innen-onnan ismerősek.

A Pages Of Old country beütésű akusztikus gitárjaitól kezdve viszont emelkedik a szint. Ez egy egész kellemes újdonság, amolyan Dylan szerű dallam. Persze Joe Franco ismét belendül, és a kora nyolcvanas évek diszkó dallamait, és samplereit is előkerítik a Hell Is Full Of Heroes ettől rossz, no meg attól, hogy minden szava és dallama kellemetlenül ismerős.

A lemez legjobb dala az After, ami úgy indul, mint egy WASP nóta - Joe Franco nem jó ezen a lemezen, egyszerűen nem megy a dalokhoz -, de végül Michael Romeo feldobja némi neoklasszikus elemmel és nagyzenekari betéttel. Egész jó az összképe, neoklasszikus-dallamos metálozás. A végére pedig egy tengő-lengő ballada-levezető jut The River címmel, némi sablon dallammal.

Összefoglalva: Steve sem fiatalodik, ez kiderült ebből a lemezből. Dalszerzőként már régen nincs a csúcson. Talán friss szólólemezére nem is találta meg a saját hangját, és - bár furcsa egy ilyen nagy név lemezén - , de keresi a hangját. Szerintem Joe Franco kifejezetten nem franko (bocs), Joel Kosche szinte nincs is jelen, Michael Romeo szintén nem nagyzenekari betétek írásából fog meggazdagodni. Olyan az egész, mintha lett volna egy öregedő nagy név, akinek összedobtak volna egy lemezt...

10 / 06


Track lista:

01. Rise
02. Shadowman
03. Davey, and the Stone That Rolled Away
04. Keep On Knockin'
05. Pages Of Old
06. Hell Is Full Of Heroes
07. After
08. The River

Közreműködő zenészek:

Joe Franco (Twisted Sister, Magellan) - dob
Joel Kosche (Collective Soul) - gitár, basszusgitár
David Ragsdale (ex-Kansas) - hegedű: After
Michael Romeo (Symphony X) - gitár és nagyzenekari hangszerelés: After, Shadowman, Hell is full of Heroes

Kiadó: frontiers.it
Honlap: stevewalsh.com



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...












Klipmánia