Edda - NÉGYEN 1981. IV. 30. BIP 

Megjelent: 2005. június 13. hétfő 00:00
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 
Ez a Budai Ifipark 1981-es idényének nyitóbulija. A nyitás mindig jelezte a nyitó zenekar hazai rockéletben betöltött vezető, szerepét. Az Edda pályája 1981. elején is töretlennek tűnt. A hallatlanul sikeres első lemez után tudni lehetett, hogy jön az újabb lemez, koncertek és az akkoriban elmaradhatatlan kiruccanások a nagy Szovjetunióba. Ebbe a helyzetbe szólt bele a Magyar Néphadsereg, mivel rájött, hogy a haza és a Varsói Szerződés védelme nem oldható meg az ország legsikeresebb rockzenekarának billentyűse, Bartha Alfonz nélkül. Ez mai szemmel hihetetlennek tűnik, de akkoriban nem volt egyedi eset. A zenekarok legnagyobb réme a katonaság volt, ami akkoriban több mint 2 év is lehetett. (hogy miért lehetett ez így arról sötét történetek keringenek, miszerint Pataky egy szilveszteri bulin egy meggondolatlan elszólását vette a III/III, az államvédelem mozgásba lépett, Patakyt falhoz állították, hogy sok a duma, hamar kinyírják a zenekart, ha nem tesz lakatot a szájára - a szerk.) - írta Horcsin Attila

Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Felmerült a hogyan tovább kérdés. Alfit végül a legfontosabb alkalmakra, lemezfelvétel, turné Szovjetúnióban, a Ballagás című film felvételei kiengedték, viszont úgy kellett az új dalok próbáját és sok koncertet megoldani, hogy nincs ott Alfonz. Kézenfekvő megoldás lett volna másik billentyűst hívni a helyére, de úgy döntöttek, hogy átmenetileg négyen folytatják. Alfonz távollétében derült ki igazán mit jelentenek az Edda zenéjében az orgona és a szintetizátor. A zenében ugyan meghatározó Slamovits István gitárjátéka, de mellette komoly szerepe volt a billentyűsöknek is. A jelszó tehát nem az volt, hogy "egy jó billentyűs tudjon keveset is játszani", hanem hogy "egy jó billentyűs legyen Slamo méltó partnere". Olyan sok szólama és szólója van, hogy nem lehetett egyszerűen kihagyni. Egy út maradt: tökéletesen áthangszerelni mindent és másképpen megoldani a teljes hangzást. Ebben a helyzetben "előre menekültek": az amúgy is kemény gitár hangzást még durvábban játszották és őrületes hangerőre vették és előtérbe tették a basszusgitárt, amely ezáltal ritmushangszerből sokszor a dallamot vivő hangszerré vált. Ez a koncert leginkább Zselencz Lászlóról szól, aki nagyszerűen megfelelt ennek a feladatnak. A kényszerhelyzet létrehozott egy nagyon jó zenei quartettet. Nagyszerű dolog, hogy erről is áll rendelkezésre felvétel.

a korszak felállása:

Pataky Attila - ének
Slamovits István - gitár, ének
Zselencz László - basszusgitár
Csapó György - dob

A torony
Egek felé kiáltottam
Ítélet
Vörös tigris
Engedjetek saját utamon
Vadkutya
Hosszú az út
Kínoz egy ének
Rossz állapot
Változást
Kölyköd voltam


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia