×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kamelot - The Black Halo (2005) 

Megjelent: 2005. február 16. szerda 00:00
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 
Kiadó: www.spv.de
Honlapjuk: www.kamelot.com
Megjelenés dátuma:2005. március 14.
Stílus: Progresszív Power Metal

A Kamelot lemezekben mindig volt valami érdekes. Igazán 1997-ben kezdődött az a fejlődés, aminek az egyik mozgatója az akkor csatlakozó ex-Conception énekes Khan, és aminek az eredményeként egyre nagyszerűbbek a lemezeik. Már a 2003-ban megjelent Epica is hatalmas fejlődést mutatott zeneileg, de igazán 2005-re érett be a banda. Mindenki megtalálta a helyét, és végre egy igazán izgalmas és intelligens albumot is sikerült készíteni a Black Halo-val. Természetesen a csapatot már a neve is kötelezi a neoklasszikus elemek használatára, de nem viszik sem a mostanában kötelező Nightwish irányba, sem a másik mostanában kötelező Helloween irányba a dalokat. Inkább saját stílusukat erősítik ezzel a történettel, és csapattal. Érdekessége a lemeznek, hogy vendégeskedik rajta a Dimmu Borgir énekes Shagrath, és a Stratovarius szintise Jens Johansson



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A legjellemzőbb a lemere az, hogy fel van építve. Sok zenei kultúra, utalás szerűen hallható rajta, de alapvetően ez egy power lemez. Khan hangja lemezről-lemezre egyénibb, és mostanra kiteljesedett. Középfekvésben énekel leginkább, de meg van benne a veleszületett "dögfátyol" ugyanúgy, mint a teljesen egyéni nyújtások. Azt hiszem pár év múlva egy vezető bandát tisztelhetünk majd bennük. Addig egyszerűen csak azért nem fog vezetővé érni a csapat, mert meg kell találniuk a befutáshoz vezető utat. (Ilyen nagyságrendű lemezekkel nem lesz nehéz dolguk.)

A gitáros Thomas Youngblood a neoklasszikus ütemekkel van elsősorban el. De ő is teljesen sajátosan nyomja. Inkább a technikás alapokkal, és a pontossággal tűnik ki, és azzal, hogy intelligens dalokat ír, mint a káprázatos szólóival. (Pedig néha ezt a tudását is megmutatja.) Casey Grillo dobos, a basszer Glenn Barry-vel együtt tisztán nyomja, és bár nem arra születettek, hogy tempóik, játékuk alapvetően vezessék a muzsikát, de metronóm pontossággal nyomják a bonyolult témákat.

Kimagaslik a lemezről a sokszor feltűnő, és igazán ötletes témákat a zenéhez rakó Strato' szintis, Jens Johansson. Sokszor főtémákat nyom ebbe a Starto számára nemsokára konkurenciává érő bandában.

Zeneileg a Starto-hoz hasonló dalok születtek most, csak nem annyira direktek. Sokrétű, minden dalnak egyénisét kölcsönző történet ez, amiben a gyors tempók ugyanúgy megférnek, mint a szintinagyzenekari-nagyívű művek.

A nyitányként tálalt March of Mephisto hosszabb és vészjóslóan katonás bevezetője után egy szintén katonás középtempós dal érkezik. A dalt a refrén énektémája az ami kiemelkedővé teszi, a maga keleties nyújtásaival Khan sokat rak hozzá a nótához.

A When the Lights Are Down a Starto-t idéző tempóval "lovagol"-ja a dallamokat. Ez egy változatos dal, amiben sok szinti hallható. A refrén pedig a teljes Starto vonalat hozza, a maga vokáljaival és énekelhető refrénjével. Az egész dalban kiemelkedőt nyújt Casey Grillo, mert ezt a felfokozott tempót olyan tisztán dobolja ki, hogy öröm hallgatni. A szinti és a gitár párharca, és az alatta hallható változatos zene pedig kimagaslik az egész lemezből.

A The Haunting (Somewhere in Time) szinti bevezetője után egy visszafogottabb, progresszívebb dal érkezik. Leginkább a szinti zajai és a töredezett ütemek miatt érdekes dal ez. A refrén itt is a Starto vonalon mozog, csak itt belép egy női hang, amitől érdekes színt kap a dallam. Thomas is a lehangoltabb gitárhangokat olyan "össz-zenei" módon teszi a dalba, amitől egységessé válik a produkció.

Nagyon hasonló a képlet a Soul Society-ben is. Fogós, mélyebb fekvésű énektéma mellé tempósabb zene, és szinti szőnyeg érkezik. A refrén a gyors neoklasszikus felhangokkal teli világban zajlik.

Középkori zajos-átvezető színház a Interlude I: Dei Gratia, kis latin Khan énekkel, női háttér énekesnővel. Ebből a hangulatból indul ki a zongorával és mélyhegedűvel kisért Abandoned, amiben Khan minden érzelmet bele tud adni. Hangja azt hiszem a csúcsra ért, és ebben a romantikus balladában is nagyszerűen találta meg a helyét. A dal a végére válik igazán érdekessé, amikor a szintik főszereplésével szinte filmes hangulatot hoznak a dalba, némi női énekhanggal aláfestve. Ettől a világtól nincs messze az viharos-akusztikus gitárral, és egy neoklasszikus szólóval induló This Pain. A dal, ami a lemez egyik legfontosabb dala, mert a mostani érett muzsikában előlép a korai Kamelot zenekar progresszív gitártémája. A középtempós dalnak csak a refrén énektémája nem telitalálat, mert nem elég fogós, de alapvetően önmaguk stílusában ez a legjobb dal amit eddig hallottam tőlük.


A Moonlight ismét egy szintis bevezető után belépő progresszív nóta. A szinti zajai nagyon betalálnak az elején, és maga a dal is a lehangolt, de technikás gitárjaival, a verze alatti belassulásával nagyszerű progresszív metal élmény. A dalban kellemes hallani a belassulós, Thresholdat idéző szintis részek mellett a neoklasszikusan szaggatott, lehangolt, gyorsabb riffeket is.

No itt mindenki meg fog lepődni. Ugyanis egy női énekkel hallható spanyol népdal szerűség a Interlude II: Un Assassinio Molto Silenzioso, amit a kőkemény gitárokkal, és tempózással eltelő címadó The Black Halo követ. Ezt tekinthetjük a Strato és az ARK keverékének nyugodtan. Durva tempózás és az elvont szaggatottság mellett énekli Khan a Lande szerű énektémát. Ismét egy csúcspontja a lemeznek!

A Nothing Ever Dies a teljes neoklasszicizmusban indul a maga gitártémájával, és szinti aláfestésével. De nem a Starto egyszerűségével kell elképzelni (az énekelhető refrént kivéve), hanem a bonyolult, váltakozó, szaggatott tempókkal. Ami kissé kilóg az a refrén egyszerűbb énektémája, amit bár elsőre meg lehet jegyezni, de nekem jobban tetszenek a bonyolutabb refrének. A dalra jellemző, hogy egy tempós témából ugranak át a lassúba, majd a szaggatott középtempózás hírtelen egy klasszikus ízű szólóba csap át.

A Memento Mori visszatérő témája a lemeznek. Itt egy zongora-szinti bevezetőt kapott. A lemez leghosszabb dala lassú és Khan mesteri énektémájától érdekes dalként indul. Nagyívű dallamba csap át, amit a szintik és a kitartott és mélyrehangolt gitár támaszt alá. Amikor elkezd "kialakulni" a dallam, akkor már progresszívvá válva elképesztően sokszínű dalt kapunk. Azt hiszem sok rajongót szereznek ezzel a prog hívők közül is.

Az Interlude III: Midnight - Twelve Tolls for a New Day átvezetésként kissé visszafelé játszott dallamot és vursliba illő hangulatot hoz, némi havon járásos és tapsos zajjal. Az átvezetés után, mint zárótétel a Serenade érkezik, ami lassú bevezető után egy váltakozó tempójú dal. Zárásnak készült, de az énektéma ismét remekül sokrétű, és Khan magas nyújtásaitól teljesen egyedi. A tempós gitártémáktól és a belassulós részektől is klasszikus ami hallható, de a vokálok a leginkább kiemelkedők benne, és Jens remek "apróságaitól".



Összefoglalva: Azt hiszem, hogy ezt a neoklasszikus zene hívőinek meg kell hallgatniuk. Prog hívőknek, főleg ha az ARK és még a Conception is tetszik valakinek, akkor szintén nagyszerű élményt adhat! A csapat megérett a nagy sikerre, már csak egy Startoval közös turné kellene, vagy valami hasonló kiugrási lehetőséget biztosító management. 10 / 10



Track lista:

01. March of Mephisto
02. When the Lights Are Down
03. The Haunting (Somewhere in Time)
04. Soul Society
05. Interlude I: Dei Gratia
06. Abandoned
07. This Pain
08. Moonlight
09. Interlude II: Un Assassinio Molto Silenzioso
10. The Black Halo
11. Nothing Ever Dies
12. Memento Mori
13. Interlude III: Midnight - Twelve Tolls for a New Day
14. Serenade

Limited edition bonus tracks:
15. The Haunting (Radio Edit)
16. March of Mephisto (Radio Edit)

Közreműködő zenészek:

ének: Roy Satre Khantatat [Roy Khan] [1997-]
gitár: Thomas Youngblood [1991-]
basszusgitár: Glenn Barry [1995-]
dob: Casey Grillo [1997-]

Korábbi tagok:
ének: Mark Vanderbilt [1991-1997]
dob: Richard Warner [1991-1997]
szinti: David Pavlicko [1995-1997]

Lemezeik:

1995 - Eternity
1996 - Dominion
1998 - Siége Perilous
1999 - The Fourth Legacy
2001 - Karma
2003 - Epica
2005 - The Black Halo (-2-)
2007 - Ghost Opera
2010 - Poetry for the Poisoned (-2-, -3-)
2012 - Silverthorn (-2-)
2015 - Haven (-2-)

2000 - The Expedition - Live album
2006 - One Cold Winter's Night (-2-) - Live album, DVD

Honlap:
www.kamelot.com
facebook.com/pages/KAMELOT




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Kamelot - Karma (2001)

2015-11-22 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Saxon - Thunderbolt (2018)
Az angliai Barnsley-ben, 1970-'76 között Blue Condition, majd '76-'77-ben SOB és '77-'78 között Son of a Bitch néven, végül 1978-óta Saxonként dolgozó NWOBHM zenekar a heavy metál egyik

Tovább...
Mangoo - The Heat (2017)
A Mangoo 2005-ben, a finnországi Turku-ban alakult stoner - pszichedelikus hard rock zenekar, akik a 2009-es Neolithic után, második lemezüket 2012-ben adták ki Neverland címmel, de azóta

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: