RENDŐRI ERŐSZAK HBB 1979. VII. 19. Balatonföldvár, Szabadtéri Színpad 

Megjelent: 2005. január 24. hétfő 00:00
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 
1979-ben indult el az országos hírnév felé a Hobó Blues Band. Az Omega - és konkrétan Benkő Laci - úgy döntött, hogy magukkal viszik azt a zenekart, melynek frontemberét még a 60-as évek végéről ismerték a Hordó Klubbos Omegabulikról. Földes Laci Stonest ment hallgatni, mivel az Omega akkoriban játszotta a Jumping Jack Flasht. Még nem állandó tag Bill, valahol itt forr egybe a zenekarral hivatalosan. Az ORI nem akarta vállalni ezt a turnét ebben a formában ezzel az előzenekarral, de Benkő kijárta az engedélyt az ekkor még azért szombat esti blueszenekar szinten működő inkább fővárosi, mintsem országos hírnevű bandának. Az Omega mindig támogatta a feljövőket, de csak az olyanokat, akik már azért valamit bizonyítottak, sőt már egy jelentős közönségréteg is kíváncsi volt rájuk. Így került be pl a 80-as turnébe a Beatrice. Jó volt az előzenekarnak, hogy megmutathatta magát és jó az Omegának, hogy új közönségrétegeknek játszhattak. A szet maximum 40 perc volt, ebbe kellett beleférnie egy Hey Joenak, egy Moby Dick intrónak, egy Johnny B. Goode zárásnak (bizonyos elméletek szerint ez inkább Bye, Bye, Johnny, mivel a Stonesváltozatot dolgozták fel), és a bimbódzó saját repertoár 1-2 számának.

Állítólag (konkrétan a Hobo sapiens ír erről) itt verték meg a rendőrök Hobót. Ez nincs rajta a felvételen, de ettől még lehet valós a történet, biztos koncert után volt, talán volt ráadásként a Szimpátia az ördöggel és az a sor, hogy "ott minden rendőr bűnöző" hergelhette fel a szerveket, vagy az, hogy a Gazemberben Hobó vállalja, hogy ő gazember. Ki tudja.

Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




1979. VII. 19.
Balatonföldvár

Összjátékidő: 30:14
forrás: anyaszalag

Moby Dick
Tobacco Road
konf: "Hej! Jó estét kívánunk. Köszöntünk mindenkit. A mi zenekarunk...a mi zenekarunk nem az aranyos fiúk bandája. Sötét gazemberekből...csirkefogókból áll. Nem tagadjuk. Nem mi vagyunk...a kifestett szempillájúak."
Gazember
konf: "Jej! Tizenegy évvel ezelőtt...este...az ELTE klubban...magam is ott álltam akkor, amikor egy zenekar...amit úgy hívtak, hogy Omega...ezt a dalt...a dróton rángatható bábu dalát...játszotta angolul. Ez tizenegy éve volt. Most mi magyarul játszuk."
Jumping Jack Flash
konf: "Köszönjük szépen. Szeretnénk bemutatni...a magyar blues királyát...aki a Hobo Blues Banddel járja az országot. Úgy hívják Bill. És a 3:20-assal jön."
3:20-as blues
konf: "És egy dal. Jimi Hendrix."
Hey Joe
konf: "Köszönjük. Hölgyeim és Uraim, kedves barátaink, a Hobo Blues Band... Deák Gyula énekes. Póka Egon basszusgitáros. Szénich János gitáros. Döme Dezső dobos. Kőrös József gitáros. És nem utolsó sorban Földes László, Hobó, hej! Régen, amikor először gondoltam arra, hogy csinálunk valamit...még nagyon fiatal voltam...úgy éreztem a harminc évet virág vagyok és körülöttem lepkék. Ez tíz évvel ezelőtt volt. Vadvirágnak éreztem magam és azt hittem szép vagyok, friss és karcsú. De amikor megjelentek az első kecskék a réten, megijedtem. Tüskéket kezdtem növeszteni. Féltem, hogy valaki majd leharapja a fejemet. Ezt még csak bírtam volna, mert lepkék meg méhecskék szálltak rám. De aztán, mikor az emberek megjelentek a kaszával...rájöttem, hogy nincs menekvés. stb..."
KEHB I. (benne vágás)
konf: "Köszönjük. Messze Mississipi, messze ide London, én itt a Balatonon mégis azt mondom. Európa öreg, Amerika új, de ha bluesról van szó, mind egy követ fúj. stb."
Johhny B. Goode
közönségből: "Nem, nem, nem."
(vágás)
konf: "Róluk szól a következő dal. Ők csinálják a sztárokat...aztán ők is falják fel. Sztárfaló"
Sztárfaló

Bálint Csaba



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: RENDŐRI ERŐSZAK HBB!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia