×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metal Church - The Weight of the World (2004) 

Megjelent: 2004. november 12. péntek 18:00
Szerző: hellstar
    Lemezismertetők 

Már megint úgy kell kezdenem, hogy nehéz dolgom van. Hogy miért? Azért mert ha valaki azt kérdezi, hogy mit szeretek a metalban, akkor valahogy ezek jönnek: Progresszív rock (Dream Theater), US Power (Overkill, Metal Church), Bay Area Thrash (Exodus, Death Angel, Testament). Jelen esetben a US Power-t érdemes vizslatni, tehát Metal Church. A csapatnak eddig 2 és fél korszaka volt, egy David Wayne-es sikítós, egy Mike Howe-s kultúrált és egy fél Wayne-s ismét azért fél, mert ez igen rövid ideig tartott. Most jött a harmadik énekes Ronny Munroe, Jay Reynolds (ex-Malice) és Steve Unger basszusgitár. Maradt az agy Vanderhoof és Arrington dobos.

Elindul a lemez a Leave Them Behind-al és nagyot kacagok, mert a címmel ellentétben ez egy hatalmas kópiája a Wayne-s időszaknak. Sokáig kellett csiszolni Ronny hangját, amíg sikerült ezt a David Wayne hangot előállítani. A honlap szerint Ronny hangja olyan mintha Rob Halfordot és DIO-t keresztezték volna, szerintem egyikhez sincs semmi köze, én inkább néha olyan SAXON-os Bill Byford-ot hallok ki. Maga számról nem sokat tudok mondani, simán ráférne a The Dark-ra például.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A címadó szerzemény egy középtempós elég unalmas szám (eltekintve a középső zúzós betéttől) Ronny hangja meg sem közelíti Mike Howe-t, Wayne-nél is csak annyiban jobb, hogy legalább nem sikítozik annyit. Megpróbál kicsit elszakadni a Metal Church hagyományoktól a Hero’s Soul, több kevesebb sikerrel, inkább olyan lapos „amerikai” hard rock szám lett belőle. Az elso szám ami ötletes számomra a Madmas Soul szerzemény, de ez is nagyon sokat vesztett a lendületből a 80-as évekhez képest, ez igaz a szám elso felére (majd 9 perces), a középső részen azonban kellemes basszusfutamok törik meg dalt, majd a végén valami idétlen akusztikus betét zárja. Sunless Sky, a Watch The Children Pray –t veszi alapul, kicsit el „Rob Halfordosítva” Ronny hangját, de azért még mindig túlzás azt állítani, hogy olyan lenne a hangja. A zene pedig semmi új ötletet nem tartogatott számomra.

A bölcsőtől a sírig (Cradle To Grave), valami nagyon harmatos szám, néha a basszus jól beröfög, az alapok is olyan közepesek, de Ronny hangja tönkre vágja az egész számot. Sajnos a Wings Of Tomorrow is egy végtelenül egyszerű amerikai hard-rock számnak tűnik, semmi jellemző Metal Church riff orgia, húzós részek.

(Talán csak a szóló kelti életre a számot, ami nagyon jól sikerült alkotás.) Persze egy lassú számnak is fel kellett férni a lemezre, ez a Time Will Tell, legalábbis egy akusztikus résszel indul a dal, aztán ez is sajnos egy Tesla-s átlagos rock számmá süllyed le. Itt már komolyan megfordul a (gyomrom) a fejembe az, hogy ezt nagyon gyorsan abba kéne hagyni hallgatni. Szörnyű! Három hangra épülő "komplex" szám a Bomb To Drop, szinte végig két - három hangot játszik a két gitáros (tegnap hallottam ilyeneket Lemmy-től, de tőle legalább megszoktam), rettenetesen unalmas szám.

Hoppá, a Blood Money viszont egy egész pofás kis szám, jó húzós riffek, kalapáló dobok. Kár hogy Ronny megszólal ebben is. Ez a dal a Mike Howe-s időkből egy kis visszamerengés, de azok valahogy jobban sikerültek, a szólók itt is kellemesek. Elképzelem magam előtt, hogyan készült ez a lemez. Vanderhoof leült, végighallgatta az összes megjelent Metal Church lemezt, (A koraikat többször) elmerengett azon, hogyan lehetne azt a sikert megismételni. Felidézte azokat a számokat amiket a „srácok bekajoltak”, keresett egy énekest, akit addig püfölt amíg David Wayne-s nem lett a hangja, aztán megírta azokat a számokat újra, amiket 84 -86 környékén.

Nekem ez így gyengécske nagyon, lehet hogy Mike Howe magasra tette a mércét, de Ronny David Wayne-t sem közelíti meg, nemhogy Mike-ot. Nagyon gyenge lemez, aki most próbálkozik a Metal Church-el, könyörgöm ne ezt hallgassa meg, hanem a „The Human Factor”-t. Ez lenne az új irányvonal? Nagyon nagy csalódás, csak azért 4 pont mert néha egy két emléket megmozgattak és volt pár jó szóló a lemezen. Talán a Leave Them Behind-ot és Blood Money-t tudnám még párszor meghallgatni a 10 szám közül. A borító katasztrofális és a maradék 8 számot is nyugodtan felejtsük el. Mike Howe-t vissza! [4/10 Hellstar]


Lemezeik:

1984 - Metal Church
1986 - The Dark
1989 - Blessing in Disguise
1991 - The Human Factor (-2-)
1993 - Hanging in the Balance
1999 - Masterpeace
2004 - The Weight of the World (-2-)
2006 - A Light in the Dark
2008 - This Present Wasteland
2013 - Generation Nothing (-2-)
2016 - XI (-2-)

élő:
1991 - Operation Rock & Roll - Split video
1998 - Live in Japan - Live album
1998 - Live - Live album
2007 - Dynamo Classic Concerts 1991 - Video

Kapcsolódó kiadványok:
1988 - Heretic (Mike Howe) - Breaking Point
1990 - Reverend (km.: David Wayne) - World Won't Miss You
1991 - Reverend (km.: David Wayne) - Play God
1991 - Hall Aflame (Kurdt Vanderhoof) - Guaranteed Forever
1997 - Vanderhoof - Vanderhoof
2001 - Wayne - Metal Church
2002 - Vanderhoof - A Blur in Time

Forrás: hellstar.srv.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Metal Church - Masterpeace (1999)

2016-07-20 12:05:00



hellstar írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...












Klipmánia