×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Korál 40 - Amikor vége az utolsó dalnak is @ 2018. május 05. - Budapest Aréna 

Megjelent: május 09. szerda 18:05
Szerző: vassgergely
    Koncertbeszámolók 

1978. május 01., Budai Ifjúsági Park - egy zenekar bemutatkozása a közönség előtt. Majdnem pontosan negyven évvel később a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelhették negyvenéves fennállásukat - van az több is, mert 1978-ban valójában újjászervezés történt, de más együtteseknél is van rá példa, hogy többféle időszámítás létezik a születésnapot illetően.

Ez a zenekar nem más, mint Balázs Fecó csapata, a Korál, a magyar rockzene "őszinte kőkemény" korszakának színfoltja a hard rockhoz társított líraiságával és aprólékosan kidolgozott dalaival. A mostani nagy koncert címét egyik slágerük kezdősora adta: "Amikor vége az utolsó dalnak is" - az emberből óhatatlanul kiváltott egy sejtést... De ha mégsem úgy lenne, akkor is kivételes alkalomnak ígérkezett a koncert, amit kár volna kihagyni.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az Aréna nagyrészt meg is telt, bár a férőhelyeket csökkentette, hogy teljesen ülős koncert volt. Talán a célközönség életkorához, talán a lassabb dalokhoz kívántak igazodni vele, pedig a Korál mégiscsak rockzenekar, és biztos akadtak, akik ezt a koncertet is szívesen végigállták volna, és azért vannak olyan számaik is, amikre lehet csápolni. De ez legyen a legkevesebb, a lényeg úgyis a produkció.

Mielőtt a várva várt dalok felcsendültek volna, Rota Francesco zenész-műsorvezető lépett színpadra, egy kis sztorizással és a zenekar méltatásával nyitva meg az estét. Majd végre felvillantak a színpadi fények, elkezdődött a muzsika, zenészek egész seregétől. A Fecó, Fischer, Samu, Dorozsmai kvartett mögött szimfonikus zenekar is helyet foglalt.

Nem ez az első ilyen alkalom a Koráltól, a 2006-os stúdióalbumon is helyet kaptak korábbi dalok nagyzenekari hangszereléssel. Ezen kívül erősítette a csapatot két plusz billentyűs: Fecó régi barátja, ifj. Herrer Pál és a szimfonikus hangszerelésért felelős Sebestyén Áron, továbbá két vokalista, Simon Edina és Csákvári László. Utóbbi a Korál Forever Band énekeseként már rutint szerzett a dalokban.

A koncertet egy kevésbé közismert dal, az Ugye, nem hiszed el indította (a '90-es évek elején nem túl nagy hírverést kapott Balázs Ferenc és a Korál albumról), amelyben rögtön ízelítőt kaptunk a szimfonikus kíséretből is. Utána egyelőre elrejtették a komolyzenészeket a leeresztett kivetítő mögé, a tiszta rockhangzás vette át a terepet. Hamarosan egy kis zenészvándorlás következett: az évforduló alkalmából újra együtt játszott a negyven évvel ezelőtti Korál.

A ritmusszekció mindkét tagja külföldről látogatott haza erre a kivételes alkalomra: Scholler Zsolt Németországból, Pados István Norvégiából. Azok után, hogy néhány hónappal korábban még arról szóló cikkeket lehetett olvasni, hogy sérelmezik a mellőzésüket, külön öröm, hogy végül mégis sikerült összehozni ezt a kis rocktörténeti kuriózumot.

Két dalt követően visszarendeződött a jelenlegi felállás, de egy ideig továbbra is a keményebb hangzás dominált. Igaz, ebben a blokkban volt egy-két olyan dal, amelyben a "kőkemény" már az "őszinte" rovására ment: egy olyan időszakban próbált a Korál a "feketebárányságról" énekelni, amikor ott volt egy P. Mobil, vagy egy Beatrice... Ezért is jobban tetszik például a Hangoddal ébreszt a szél, vagy a Tudom, én is megnyugodnék, amely nem életkörülményeket, hanem bárki által átélhető érzéseket énekel meg rockba csomagolva.

A koncert közepe felé ismét láthatóvá és hallhatóvá vált a szimfonikus zenekar. Ekkor Fecó szólólemezeiről következtek, lassú számok (ebben hasonlított a koncert Beatrice egy hónapja ugyanott tartott, szintén 40 éves jubileumához, hogy egyúttal a frontember életműkoncertjének is tekinthető). Kissé szokatlan látványt nyújtott, hogy Fecó ebben a műsorblokkban kicsit elszakadt a hangszerétől, csak mikrofonnal a kezében járt fel-alá a színpadon. Az Évszakok közben érkezett egy "vendég" is: Dorozsmai Péter kislányát, aki az első sor előtt lelkesen táncolt a dalokra (egyszer-kétszer a kivetítőn is látható volt), Fecó felhívta a színpadra, hogy egy kicsit a közönség előtt is szerepelhessen.

A koncert második fele már vegyesebb volt, talán csak a két, férfitársaknak ajánlott szakítós dal, az Amit nem mondhattam el és a Kevés voltam neked alkotott egy kisebb tematikus blokkot. Sorra jöttek a nagy Korál-klasszikusok, köztük a Taurus-örökségből továbbvitt, nagyívű A kőfalak leomlanak (a szimbolikájáról óhatatlanul eszembe jutott a három nappal korábbi Aréna-koncert, egy másik híres falas dallal), a fesztiválos sikerdal Homok a szélben (ami a fáma szerint a szabadságvágyó szöveg miatt nem tetszett a szovjet zsűritagnak), vagy a sodró lendületű Ne állj meg soha, Dorozsmai őrületes dobszólójával.

A műsor gördülékenyen haladt, a jó dalok közepette alig lehetett észrevenni, hogy közeledik az est a végéhez. A zenészek becsülettel tették a dolgukat. A billentyűsök és vokalisták támogatása mellett is, természetesen Fecó vitte a prímet, még ha a dalokat gyakran kényelmesebb hangfekvésben is énekelte az eredetihez képest, és néha a szövegben sem az jött, ami eredetileg következett (a vokállal és a közönségénekléssel sem volt mindig összhangban emiatt). A szimfonikusok hol finoman belesimultak a hangzásba, hol markánsabban szólaltak meg. Leginkább a Homok a szélben volt, ahol kidomborodott a hangzásuk. Néhány dalban a jelenlétük segített az eredeti hangzást jobban visszaadni.

Adtak a látványtechnikára is: már az első dalban bevetették a lézert, ami később is előkerült, de csak módjával alkalmazva. A színes színpadi fények végig jól illeszkedtek az adott szám hangulatához. A két szélen lévő kivetítők a színpadról közvetítettek, míg a középen lévőkön sokszor a zenekar archív fotói és videói voltak láthatók, de néhány dalhoz külön animációkat is szerkesztettek. Szép tisztelgés volt az Anyám, vigasztalj közben Radics Béla fényképe, előtte esőcseppekkel (könnycseppekkel?).

A közönség ülve is élvezte a koncertet, bár a második felében már egyre többen akadtak, akik nem bírtak a helyükön maradni, és a küzdőtér középső sávjában vagy a keverő környékén elkezdtek tömörülni. A nagy slágereket természetesen sokan énekelték, a Kevés voltam neked és a Homok szélben alatt Fecó hagyta is a közönséget kibontakozni. A koncert vége felé közeledve reflektorfényt kapott még valaki, aki a háttérben járult hozzá a Korál sikereihez: a dalszövegek írója, Horváth Attila mondott néhány mondatot. A koncert címéhez egy másik szerzeményének sorait fűzte: "Nincs búcsúzás, nincs búcsúztatás, csak vár rám egy újabb állomás".

Ezután a finálé következett. Elhangzott a koncert címadó dala, a Maradj velem, a záráskor finoman megszólaló ütőhangszereket leszámítva "egy szál zongorásan". A közönséget bűvöletbe ejtette, a végén a székükön maradtak közül is többen felálltak tapsolni. A következő dal szintén stílszerű volt a záráshoz: a Korál "időszámítás előtti" slágere, a Hazafelé. Alatta többen világító telefonnal integettek. A két lassú szám után azért még utoljára felrázta a közönséget a Taurusból áthozott Válaszra várva. A végén hosszasan jött a tus, mintha a zenészek szerettek volna még néhány hangot kiadni, amíg csak lehet.

Ekkor azt lehetett hinni, már tényleg vége, sokan megindultak, a hangszórókból is már kezdték volna a kivonuló zenét játszani, a kitartó visszatapsolók azonban elérték céljukat: a Korál visszatért, a szimfonikus zenekarral együtt, és immár másodjára csendült fel a Homok a szélben, hogy még lehessen pár percig ünnepelni, ahogy a csövön kifér. Ezzel lett élőben "vége az utolsó dalnak is", majd a Maradj velem immár felvételről szólalt meg, aláfestésként a "zajos tömeg" elvonulására. Ideje volt elindulni "hazafelé", a koncert élményével, ami várhatóan felvételről is felidézhető lesz, a csarnok alapos bekamerázása (volt olyan kamera, amelyet nem egyszer a küzdőtér hátsó szektoraiban ülőknek épphogy a feje felett lóbáltak) alapján joggal lehet ebben reménykedni.

Elhangzott dalok:
Rota Francesco köszöntőbeszéde
01. Előhang - Ugye, nem hiszed el (szimfonikus)
02. Hangoddal ébreszt a szél
03. Van egy őszinte dal (1978-as felállás)
04. Szólíts meg, vándor (1978-as felállás)
05. Tudom, én is megnyugodnék
06. Anyám, vigasztalj
07. Fekete bárány
08. A másik oldalon
09. Évszakok (szimfonikus)
10. Gyertyák a téren (szimfonikus)
11. A csönd éve (szimfonikus)
12. Érints meg (szimfonikus)
13. Kölykök a hátsó udvarból
14. A kőfalak leomlanak
15. Tékozló fiú (szimfonikus)
16. A szeretet koldusai (szimfonikus)
17. Kergesd el a felhőt (szimfonikus)
18. Amit nem mondhattam el
19. Kevés voltam neked (szimfonikus)
20. Homok a szélben (szimfonikus)
21. Ne állj meg soha
Horváth Attila köszöntőbeszéde
22. Maradj velem
23. Hazafelé
24. Válaszra várva
ráadás:
25. Homok a szélben (szimfonikus, ismétlés)

Közreműködő zenészek:
Balázs Fecó - ének, billentyűs hangszerek
Dorozsmai Péter - dob, ütőhangszerek
Fischer László - gitár
Fekete Tibor "Samu" - basszusgitár
ifj. Herrer Pál - billentyűs hangszerek
Sebestyén Áron - billentyűs hangszerek
Csákvári László - vokál, csörgő
Simon Edina - vokál
Pados István (ex-Korál) - dob, ütőhangszerek
Scholler Zsolt (ex-Korál) - basszusgitár
Hungarian Symphony Orchestra - szimfonikusok

Vass Gergely
2018. május 08.





rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Korál - Korál (1980)

2015-04-18 12:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. június 20. és 2018. július 06. között: