×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Beszámoló: Angra, Operation: Mindcrime @ 2018. április 10. - Barba Negra 

Megjelent: április 14. szombat 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Koncertbeszámolók 

Manapság sok koncertbeszámoló kezdődik egy apologetikus fölütéssel: "beragadtam a pesti forgalomba, így lemaradtam az előzenekarról", vagy "sajnos későn tudtam elszakadni a munkahelyemről, ezért csak a főzenekar előadását láttam", és hasonlók. Persze... Tessék nekem elnézni, ha most nem járom végig ezt a táncot és brutális őszinteséggel bevallom: egyszerűen nem érdekeltek az előzenekarok. Nem mondom, volt már olyan, hogy jól sült el ez a szinte már kényszerű előzenekarosdi, pl. egyszer így ismertem meg a finn Kiuast (ami azóta sajnos a földbe állt), de a legtöbbször csak a rajongók kedélyeit borzolják vele, ráadásul az így 20-30 perc rivaldafényt kapó bandákkal szemben sem teljesen fair a dolog, hiszen mindössze néhány lézengő előtt kell ramaty hangzással bemutatkozniuk. Szóval ennyit a Ravenscryról és a Halcyon Wayről...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ennek az estének két főszereplője volt, a szebb napokat is látott Geoff Tate Operation Mindcrime néven futtatott bérmuzsikusaival, illetve a hazánkba most először ellátogató brazil Angra. Már most mondom, hogy - talán nem meglepő módon - az exkluzív Queensryche műsorral föllépő Tate-re többen voltak kíváncsiak.

A rövid átszerelés után színpadra vonuló Angrát már láthatóan, de nem kínosan szellősebb sorok várták a nézőtéren. Egyébként én is nagyon hálás voltam a tekintélyes pocakot eresztett Tate-nek, hiszen gyilkolhatta volna a hangulatot gyöngébbnél-gyöngébb szólólemezeinek érdektelen anyagával, ehelyett azonban fogta magát és gyakorlatilag egy az egyben lenyomta a legendás Operation: Mindcrime lemezt!

Az elején még komótosan kortyolgattam hátul a sörömet, de a Spreading The Disease után már nekem is beleállt a bugi a lábamba. Nyilván jó lett volna hallani egy-két kedvenc nótát a Rage For Order-ről, vagy a zseniális Empire-ről (továbbra is konokul kitartok azon véleményem mellett, hogy akármilyen jó a fő művüknek tartott Operation: Mindrime, az Empire még annál is jobb), de ez a műsor így volt kerek, sallangok, kalandozások nélkül. Ki a bánatos söprűnyél gondolta volna, hogy 2018-ban megnézhetek, végighallgathatok egy ilyen klasszikus műsort!?

Egyébként a hangzás is tök rendben volt, már az elejétől fogva hangosabban, de tisztábban is szóltak az előzenekaroknál (sajnos az Angránál is, de erről majd később). A háttérzenészekre nem lehet panasz, bár azt kicsit túlzásnak tartottam, mikor az Angrával is föllépő turné-billentyűs beállt harmadiknak gitározni. Ami engem illet, totál ellopta a showt a meglepően fiatal, átütő energiával játszó, elképesztő hajzuhatag mögül pislogó dobos. Azért úgy csendesen megállapítottam magamban, hogy akármilyen fantasztikus dalokat is írt annak idején a Queensryche, a muzsikusok egyenként nem voltak kivételes és pótolhatatlan hangszeresek (még a sokat emlegetett Chris DeGarmo sem). Nem éreztem, hogy összességében ez a szedett-vedett társaság kevesebbet nyújtott volna hangszeresen...

Az Angrával kapcsolatban pedig föl sem merült bennem, hogy kihagyom a bulit, hiszen most jártak nálunk először. Bár nem vagyok ősrajongó, régi nagy kedvenceim ők, kb. a Rebirth (2001) óta. Ráadásul nekem a kicsit progosabbra vett új fazon is nagyon bejön, így egyáltalán nem esett rosszul, hogy a koncert első fele elsősorban az utolsó két albumra koncentrált. Viszont annál rosszabbul esett, hogy a "hangverseny" kifejezetten halk, aránytalan hangzással indult. Elől állva szinte alig hallatszott a két gitár és az ének. Mint később kiderült, ennek többek között az (is) volt az oka, hogy a magasból belógatott nagy ládák túlságosan hátra szórták a hangot. A terem közepéből (ahol a hangtechnikus is állt) határozottan élvezhetőbb volt a koncert, bár így sem volt tökéletes.

Tudom, hogy sokaknak irritáló ez az állandó panaszkodás a hangzásra, de tessék már tudomásul venni, hogy (1) ez egy szakma, amit lehet jól és rosszul csinálni, (2) vannak olyan emberek, akik adottságaik okán érzékenyek erre (mint ahogy vannak, akik különbséget tudnak tenni a jó és rossz bor között, miközben mások bármibe nyalnak bele, csak a szulfitot érzik ki belőle), és (3) a közönség sok pénzt áldoz arra, hogy kedvenceiből ne csak egy turmixolt masszát halljon (ha nem is a stúdió lemezek hangzását várja el tőlük). Szerencsére a koncert közepén volt Bittencourtnak egy akusztikus kiállása, és ez után határozottan följavult a sound.

A zenekar mellesleg tök jó hangulatban volt, főleg a végére; viccelődtek azzal, hogy a fiatal dobosuk gyakorlatilag egyidős (27 éves) a bandával, valamint áradoztak Budapestről, hiszen Pozsony után volt itt egy pihenőnapjuk, és teljesen elvarázsolta őket a magyar főváros. A Kiko Loureirót maradéktalanul helyettesítő Marcelo Barbosa (Khallice, Almah) nem csak bámulatos hangszerkezelésével és olimpiai atlétákat idéző kiállásával, de egymillió dolláros mosolyával is lekenyerezte a közönséget.

Fabio Lione kifogástalanul, bomba formában énekelt - bár nekem alapvetően nem jönnek be annyira az operatikusan agyonvibrátózott hangok, a teljesítmény magáért beszélt. Ugyanakkor kimondottan jól esett Bittencourt énekét is hallgatni néha, akinek nem képzett a hangja, az intonációja sem tökéletes (kicsit furán képzi, kezeli a hangokat), de van benne valami ösztönös, valami lebilincselően őszinte és erőteljes.

Hoppá! Csak most vettem észre, hogy milyen hosszúra nyúlnak már ezek a sorok. Ez nyilván annak a jele, hogy bazi jól éreztem magam és a buli maradandó élménnyel szolgált. Innen üzenem az összes nyafka, otthoni díványába penészedett Pepsi-fiúnak (tudjátok jól, kik vagytok!): hatalmas ziccert hagytatok ki!

Tartuffe, dionysosrising.blog.hu





rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Angra - ØMNI (2018)

2018-02-11 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Beszámoló: Roger Waters @ 2018. május 02. - Budapest Sportaréna
Roger Waters, a néhai Pink Floyd basszusgitárosa és dalszerzője ismét ellátogatott hozzánk legújabb turnéja

Tovább...
Beszámoló: Napalm Death @ 2018. március 01. - Dürer kert
Bakker, jobban belegondolva nagyjából a 2007-es szigetes koncertjük óta nem volt szerencsém a Napalm Death gárdájához, pedig az

Tovább...
Roger Waters @ 2018. május 02. - Budapest Sportaréna (Dionysosrising)
Eredendően nem készültem erre a koncertre - s nem azért, mert drágállottam a jegyeket - noha volt olyan,

Tovább...
G3 - Satriani, Petrucci, Roth @ 2018. március 21. - Incheba Expo, Pozsony
"Egy híját ismertem örömimnek még..." - ahogy a költő mondja, bár ő azért földhözragadtabb dolgokra gondolt, én meg sokkal

Tovább...
Beszámoló: Angra, Operation: Mindcrime @ 2018. április 10. - Barba Negra
Manapság sok koncertbeszámoló kezdődik egy apologetikus fölütéssel: "beragadtam a pesti forgalomba, így

Tovább...




Koncertek 2018. május 26. és 2018. június 11. között:









Klipmánia