×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jack White - Boarding House Reach (2018) 

Megjelent: március 25. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős lehet, de megfordult ő a Dead Weather-ben és a Raconteurs-ben is...

A most megjelenő Boarding House Reach a 2012-es Blunderbuss-t és a 2014-es Lazaretto-t követően, a harmadik szóló anyaga főhősünknek. A New Yorker magazin interjújában elmondta róla, hogy kezdetben Nashville-ben, egy kis lakásban állította fel a stúdióját, ahol egy tizennégy évesen vásárolt szalagos magnóra rögzített mindent, ami a helyi barátaival az eszébe jutott... És bizony megint sok új és ismerős ötlete támadt, amiket viszont nem annyira sikerült dalokká formálnia...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Célja az volt, hogy "megpróbáljak olyan dalokat írni, ami a szomszédba úgy hallatszik át, mintha Michael Jackson szólna"... "Ahelyett, hogy hangszeres részeket írnék, vagy zajtalan dallamokon gondolnék, mindent a fejemben, csendben, egy kis szobát csináltam... Napokig órákat töltöttem gondolkodással..." A felvételek a Nashville-i munka után, persze New York-ban és Los Angeles-ben is folytatódott, profi körülmények között... És persze a főszereplő később továbbra is úgy nyilatkozott róla, hogy ez egy "bizarr" lemez lesz, mondván: "magamra kellett hallgatnom, de jó darabig nem tudtam magam hallgatni"...

Jack White a gitár és ének mellett, dobolt és szintetizátorozott is, illetve producerként és keverőként is közreműködött a saját lemezén. Emellett a lemezen vendégként több kevésbé ismert, de figyelemre méltó tehetség is feltűnik, például a hangszeresek mellett, ismert gospel-énekesek is segítették a főszereplőt, amitől slágerek helyett, sok tekintetben egyfajta kísérleti hangsáv-kollázs-nak tűnik, régről ismert sztárok és slágerek erőteljes hatásaival...

Rögtön a nyitó Connected by Love himnikus epikája olyan, mintha a pszichedelikus korszakát élő Beatles-t hallgatnánk egy templomi zenekar feldolgozásában. A minimalista temetési zenének tűnő Why Walk a Dog? közben meg zavarosra torzított gitárt kapunk, de mindez valahogy mégis úgy van összevágva, hogy bárkinél működjön... A rockosabb Corporation végre előkapja a Led Zeppelin-t is egy erőteljes hippi-főhajtásra, miközben a latinos ütőhangszerek törzsi tánccá varázsolják. Aztán jön az Abulia and Akrasia hegedűs-zongorás sírva vigadása, de ez sem tart sokáig, mert a Hypermisophoniac musicales-jazzes jammelése, összevisszasága gyorsan átveszi a kezdeményezést. És nincs megállás, az Ice Station Zebra is tovább építi ezt a félkésznek tűnő komolytalankodást, amibe minden és bármi belefér, a rappeléstől a dobszólóig...

Aztán a torz gitár és a színpadias ének-kórus átveszi a hatalmat a dinamikusabb Over and Over and Over-ben, amit akár ki is dolgozhattak volna... Az elszállt Everything You've Ever Learned után végre beleragadnak a Zeppelin-hatásba Respect Commander címmel, de ezzel sem jutnak ki a zavaros-drogos improvizáció világából, ahogy az Ezmerelda Steals the Show rádiójátéka, vagy a terjengős funkyval is bepróbálkozó Get in the Mind Shaft se lett igazán kitalálva, ahogy befejezve sem... De a What's Done Is Done duettje és a Humoresque komédiája is túl minimalista ahhoz, hogy értelmes legyen...

Az nem baj, hogy Jack White ötletel, a baj az, hogy senki nem meri megmondani neki, hogy ennyi nem elég, dalokat is kellene írnia, hogy a végeredmény ne csak öncélú bohóckodásnak tűnjön! A srác persze zseniális, a lemez tele van ötlettel, az improvizáció is rendben van, csak közben értelmes dalt nem sikerült belőlük faragnia! Élőben persze ettől még elkaphatja majd a fonalat, de ez így tényleg csak furcsa hangsáv-kollázs-nak tűnik, amiből lehetne összevágni egy jó lemezt is, de az alkotónak mintha nem ez lett volna a célja, hanem, hogy mindennél szétszórtabb legyen, hátha ettől majd művészibbnek is tűnik... De nem tűnik...

10/06



Track lista:

01. Connected by Love - 4:37
02. Why Walk a Dog? - 2:29
03. Corporation - 5:39
04. Abulia and Akrasia - 1:28
05. Hypermisophoniac - 3:34
06. Ice Station Zebra - 3:59
07. Over and Over and Over - 3:36
08. Everything You've Ever Learned - 2:13
09. Respect Commander - 4:33
10. Ezmerelda Steals the Show - 1:42
11. Get in the Mind Shaft - 4:13
12. What's Done Is Done - 2:54
13. Humoresque - 3:10

Közreműködő zenészek:

Jack White (Dead Weather, Raconteurs, White Stripes) - ének, dalok, gitár, dob, orgona, szintetizátor

közreműködött:
Bobby Allende (Autolux, PJ Harvey) - ütős hangszerek
Carla Azar - dob
Anthony Brewster - szintetizátor
Louis Cato - dob
Neal Evans - billentyűs hangszerek
DJ Harrison - szintetizátor
Daru Jones - dob
Charlotte Kemp Muhl - basszusgitár
Ann McCrary - vokál
Quincy McCrary (Quetzal) - billentyűs hangszerek
Regina McCrary (McCrary Sisters) - vokál
Gianluca Braccio Montone - zongora
Ian Montone - zongora
NeonPhoenix - basszusgitár
Justin Porée - ütős hangszerek
Esther Rose - vokál
C. W. Stoneking - vokál: track 4

Lemezei:

2012 - Blunderbuss
2014 - Lazaretto
2018 - Boarding House Reach

Kiadó:
Third Man, Columbia, XL
Honlap:
jackwhiteiii.com
facebook.com/jackwhite




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Jack White - Lazaretto (2014)

2014-06-12 00:05:00

kép

Jack White - Blunderbuss (2012)

2012-05-27 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...




Koncertek 2018. május 26. és 2018. június 11. között:









Klipmánia