×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Fonográf koncert @ 2018. február 16. - Budapest Sportaréna 

Megjelent: február 19. hétfő 00:05
Szerző: MajnikLaci
    Koncertbeszámolók 

Eljött hát a régen várt nap, 2018. február 16-án újra színpadra állt a Fonográf együttes, teljes vértezetben és pompában. Amikor 2017 áprilisának vége felé bejelentették a hírt, nagyon boldog voltam, mert 2004 nyarán sajnos nem tudtam ott lenni az "újraegyesüléskor", így a 2018-as dátumot egy második, valószínűleg utolsó lehetőségnek éreztem, mi több, egy igazi ajándéknak a zenekartól.

Az emberek lassan csordogáltak, ezért a 19.00. órára meghirdetett kezdéstől nagyjából 20 perccel később lépett színpadra a Fonográf: Szörényi Levente, Tolcsvay László, Bródy János, Móricz Mihály, Szörényi Szabolcs és Németh Oszkár. Segéderőként egy háromtagú férfi vokál és Szörényi Őrs jelent meg a doboknál. (Valamint két további fiatal muzsikus, egy basszusgitáros és egy gitáros, kiknek szerepe - érzésem szerint - majdnem csak jelképes volt.)



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A koncert

A bevezető Preludiumot, az 1976-os FG-4 album nyitányát az Óbudai Danubia Zenekar adta elő, akik a koncert egésze alatt nagyzenekari kiegészítést, aláfestést adtak. A műhöz új kódát komponáltak, mely után a morajló szintetizátorhang alatt elfoglalták helyüket a muzsikusok. A koncert első három dalát a Fonográf nyers rhythm & blues kombóként adta elő, elsőként a Társasjáték szólalt meg, amellyel sokáig a korabeli koncertjeiket is kezdték. Karcolt a vokál, a dal jellegzetes ringása magával ragadott, Szabolcs poénjai a szövegben nagyot ütöttek, főleg a "kéne már egy dal... a régi már egy szar" rímpár.

A Társasjáték után a Zazi következett, Szörényi Levente 1973 decemberében megjelent első szólólemezéről, az Utazásról, melyet szokás nevezni az első Fonográf nagylemeznek is. Itt jobban kidomborodott C-re hangolt akusztikus gitárja, a hangját is szépen eleresztette, amikor Tolcsvay László is beszállt a verzékben, jött a libabőr. (Persze, a Társasjáték nagy a'capellájánál is ez volt a helyzet.) Ami extra különlegességet jelentett, az Bródy pedal-steel játéka volt - igazi coutry-bluest hallhattunk így a javából!

A Zazi leütését Bródy János konferansziéja követte, melyben örömét fejezte ki a telt ház miatt, s melyben elkezdte bemutatni a Fonográfot, mint Edison híres találmányát. (A koncert folyamán megkísérelte "elszavalni" az Edison Magyarországon teljes szövegét, de a többiek mindig kiröhögték és félbeszakították...) Bejelentette a következő dalt, a Rám vár az élet címűt, ám egy picit tévedett, mert a dal nem az 1974-es, első Fonográf nagylemezen jelent meg, hanem az 1975-ös Na mi újság Wágner Úr?-on. (Bródy tévedése egy ilyen széles és gazdag életmű tükrében, mint az övé(k), abszolút elnézhető...)

A Rám vár az élet nagyot durrant, ropogtak a kiváló unisonok (amiket a Danubia fúvósai is megtámogattak), Levente hozta a wah-pedálos funkyt, s Tolcsvay László elénekelte az eredeti felvételből ollóval kinyisszantott "minek a színház, minek a könyv" versszakot is.

Ezután a zenekar megpihent egy kicsit, s előadtak két, nyugodtabb hangvételű számot. Elsőként a Bródy által jegyzett 1974-es Hét évig tart címűt, melynek kimért tempója igazi tanulmány, valamint a dal lelke, a csodálatosan kibomló "major-harmóniák" vokáléneklése is tökéletes volt. Móricz Mihály és Bródy János gyönyörűséges dalát, a Visszatérést ezúttal Tolcsvay László és Szörényi Levente énekelte közösen, ami igazán megindító volt, ez volt az egyetlen dal, amiben Szörényi Szabolcs letette a basszusgitárt, "csak" shakert rázott és vokálozott.

Amikor Bródy János elővette a guirot, már mindenki tudta, hogy a Szombat esti lány következik, amit Levente nagy vidámsággal adott elő, a Fonográf pedig nagy lendülettel kísért. Tolcsvay László Mosolyod vigasztal című, 1978-ban íródott dalának nyugalma jól jött a blues-rock után, hogy aztán ismét átadhassa a terepet a rock and rollnak, következett ugyanis a Wágner Úr, melyben a főszerep ismét Tolcsvay Lászlóé és az ő harmonikájáé volt. Olyannyira, hogy a dal végén a vezetésével egy jó kis örömzenélést csaptak - Szabolcs és Németh Oszkár társaságában.

Az előadás csúcspontja azonban ezután következett. Levente a nyakába akasztotta újonnan, direkt erre a koncertre vásárolt 12-húros gitárját, amit egyedivé is tett azzal, hogy a hangszer testére ragasztotta egy 1971-es képét, amelyen Framus Texan márkájú 12-húrosával látható. A szám, amely a hangszeren először felcsendült, az A lány, akit szerettem volt, az Utazás nagylemezről. Szörényi Levente a dalt úgy adta elő, ahogyan azt csak a legnagyobb művészek teszik és tehetik. Óriási súlyú, kijózanító pillanat volt, sajnos el is pityeredtem egy kicsit... Minden benne volt, amiről ez az este szólt és szólhatott. (A továbbiakat a kedves olvasóra bízom.)

A szünet előtti utolsó szám a Dal az ártatlanságról volt, szintén az Utazás nagylemezről. Dramaturgiailag tökéletes választás, mert már előre vetítette, hogy az elkövetkezőkben a nagy slágerek következnek. Levente átélése fantasztikus volt, a dal mondanivalója mindig aktuális marad, ilyenformán a szerzők életművének egyik csúcspontja is...

Körülbelül húsz perces szünet következett, amit Bródy azzal vezetett fel, hogy kérte, hogy a mellékhelyiségekben az idősebbeket engedjük előre - humorosan utalt ezzel a közönség összetételére, amiben a magam 39 évével valószínűleg a legfiatalabb korosztályhoz tartoztam.

Értelemszerű volt, hogy a pihenő után a legnagyobb Fonográf slágerek következnek, a második rész ennek szellemében az Utazás című dallal nyitott. A muzsikusok a maguk idejében beszivárogtak a színpadra, s a végére kiteljesedett a dal. (Németh Oszkár egy, a torreádorok által használt vörös lepellel érkezett.) Levente elmondta, hogy annak idején sorra kapta a leveleket, melyekben rendszerint az állt, hogy "végigjártuk az utadat, marha jó volt".

A Mondd, hogy nem haragszol rám már a közönség torkából is zengett, csakúgy, mint a Ne vágj ki minden fát. Ennek kezdésekor volt egy kis hangnemi malőr, de ez tökéletesen illeszkedett a laza hangulatba, sőt, még kicsit segített is abban, hogy teljesen felszabaduljon a közönség is. Szabolcs száma természetesen a Vén vagyok akár a föld volt, amiben - igaz, akaratán kívül - sikerült megint egy nagy poént ellőnie. Véletlenül elfelejtette a harmadik versszakot, amire aztán a végén csak annyit mondott: "Bocsánat. Hát hazudok én?" Mindenki jóízűt kacagott, egyszerűen zseniális volt Szörényi Szabolcs, ez az óriási muzsikus...

Móricz Mihály az általa írt Az első sorban ült című dalt adta elő - szintén a Wágner Úr lemezről (erről az albumról és az Utazásról játszották a legtöbb számot). Ekkor a közönség már teljes erőbedobással énekelt, pedig ez a kitűnő dal nem szerepelt olyan sokat a nosztalgia-rádiók műsorán. Levente felvette a hegedűt, amivel egy country-kocsmába repített bennünket, ezzel a mentalitással és kakas kukorékolás utánzásával kezdett bele a Vidéki kislány előadásába is. Tolcsvay László ismét bendzsót ragadott, kiteljesedett a country-feeling, de ezzel a csúcsra is ért, mert a Fonográf ismét váltott.

Végre Tolcsvay László kapta meg a főszerepet, s egy olyan dalt adott elő 1975-ből, ami szintén nem volt a rádiók agyonjátszott darabja az eltelt több mint négy évtizedben. A szerző csodálatos előadásában az Egy őszinte dalt hallhattuk, előtérbe került a nagyzenekar, s Levente mandolinjátékát is élvezhettük. A Gondolj néha rám az Útközben című nagylemezen jelent meg 1978-ban, s erről a nagylemezről mindössze ezt az egy dalt játszották. A szám Levente 1971-es szerzeménye, az Illéssel egy kislemez B-oldalára tették fel, ennek ellenére a szerző egyik legkiemelkedőbb kompozíciója, helye van a magyar rock történet legjobb tíz dala között.

A koncertműsor sláger-blokkját kicsit megtörte, ami szerintem dramaturgiailag merész, de indokolt húzás. (Bejött!) Szörényi Levente előadása ismét lenyűgöző volt... A Jöjj kedvesem érkezett ezután, melyet mindenki őszinte örömmel énekelt, hiszen a dal 1977-es, első megjelenése óta sok feldolgozást megélt, ennek köszönhetően (is) óriási slágerré avanzsált. Csakúgy, mint a hivatalos koncertprogramot záró Levél a távolból, melynek kapcsán az jutott eszembe, hogy talán nincs még egy olyan ország a földön, amelynek popzene hallgató közönsége egyetlen G-dúrról (valójában egy G-Gsus4 váltás) felismerné, hogy melyik szám következik.

A Fonográf legénysége a dal lecsengése után meghajolt, a közönség üdvrivalgása és lábdobogása mindent elmondott, így visszajöttek a fiúk még néhány ráadás erejéig. Elsőként Tolcsvay László énekelte el az Első villamost, mely nélkül befejezetlen, félbehagyott lett volna ez a koncert. A szerzőt a nagyzenekar kísérte, Levente csodaszép énekszólama a mai napig ugyanannyi izgalmat hordoz, mint 1974-ben. A dal elhangzása után a fiúk megdöbbenve konstatálták, hogy Németh Oszkár időközben "kilépett a zenekarból", de a dobos csak megvezette őket, ugyanis nagydobbal a hátán visszatért, s elénekelte a Ha csókol a szád című kocsma-bluest, ami az 1975-ös Wágner Úron helyet kapott szólószáma volt.

A hangulat a tetőfokára hágott, a jókedvet csak egyvalamivel lehetett tovább fokozni, mégpedig egy kis sörözéssel. Levente ismét felkapta a mandolint, s belekezdett a Lökd ide a sört főtémájába. Mindenki harsogott, mert ezt a dalt nem lehet nem szeretni - csakúgy, mint ennek a zseniális csoportosulásnak, a Fonográfnak az egészét. A közönség állva tapsolt, s ezzel kiérdemelték az a'capella Ha felépül végül a házunk című dalt, ami ezen az estén végérvényesen érthetővé vált...

Összegzés

Aki jelen volt ezen az estén, csodát látott és hallott. Elsőként mindjárt itt vannak a dalok. A dalszerzés magasiskoláját mutatta be a Fonográf együttes - létezésének nagyjából tíz esztendeje alatt (no és ebben a bő két órában). Szomorú tény, hogy a dalszerzés eme magasiskoláját a műfaj mai szerzői nem gyakorolják, még szomorúbb, hogy talán nem is igazán érinti meg őket...

Levente a koncert közben felfedte, hogy a főpróbán Frenreisz Károly azt mondta nekik, hogy "fiúk, elképesztő jó dalaitok vannak", és ez így is van! A kompozíciók a kiválótól is kiválóbbak! Tolcsvay László lírai érzékenysége és Szörényi Levente érdes rhythm and bluesai a koncerten (is) remekül kiegészítették egymást. Egy olyan dalt, mint a Mosolyod vígasztal csak egyszer lehet megírni, de egy olyat is csak egyetlen egyszer, mint az A lány, akit szerettem, vagy a Zazi.

Szörényi Levente az idén 73 esztendős lesz. Egész végig jól érezte magát a színpadon, felszabadult volt, a műsor második részében kiváltképp. Hangját nagyon finoman osztotta be, okosan tartalékolva. Sosem volt kétségem művészi és énekesi nagysága felől, de az A lány, akit szerettemben nyújtott előadásáért mérhetetlen tiszteletet érzek most felé - nagyon köszönöm Művész Úr!

Tolcsvay László az együttes legfiatalabb tagja, idén lesz 68 éves. Felemelő volt hallani, ahogyan gyönyörű hangja beérett, az idő múlásával vaskosabb, erőteljesebb lett - jó szolgálatot téve ezzel a dalok mondanivalójának is: az Egy őszinte dal különös súlyt kapott így. Az előadáson úgy viselkedett, ahogy tőle megszokhattuk: komoly volt, csak a műsor második részében engedte kicsit el magát, a nagy country-csurglikban, a "mulatás" közepette. Az ő zenészi, művészi nagyságához sem fér semmi kétség, egyáltalán nem véletlen, hogy ő és Szörényi Levente annak idején annyira jól megértették egymást... Nagy gondot fordított arra, hogy szintetizátorán megközelítőleg az eredeti hangszínekkel azonos hangzást keverjen ki, bluesos, energikus szájharmonika-játéka pedig igazán izgalmas.

Bródy János áprilisban tölti be 72. életévét. Az örök "Tini" humora szerencsére sok teret kapott a koncerten, bár nem csak ennek kapcsán volt érezhető, hogy remek a hangulat, ami jól érzékelhetően a próbákkal töltött több, mint egy hónapban is kitűnő lehetett. Pedal-steel játéka visszafogott volt, diszkrét, de amikor kellett, szépen előtérbe került. Szövegíróként felesleges őt e helyütt jellemeznem, azt hiszem.

Móricz Mihály nemsoká 70 esztendős lesz. Ő a második részben Beatles-pólót öltött, s szerényen, de mindent beleadva gitározta végig a koncertet. Játéka alapos volt, sokszor megcsillantak a csak rá jellemző frazírok, technikai megoldások. Vokálja nélkülözhetetlen, hangja épp Levente és Tolcsvay hangja között zeng, s talál utat felénk, ez ezen a rendkívüli estén gyakran okozott örömteli pillanatokat.

Szörényi Szabolcs - saját elmondása szerint - már "vén, akár a föld", a 75. életévét tapossa. Ő a Fonográf együttes szíve, amikor felhangzottak az A lány, akit szerettemben a jellegzetes basszus-díszítések, melyeknek technikáját még az Illésben, 1970 környékén dolgozta ki, vagy amikor sziporkázott a Wágner Úrban (főleg a 9/8-os szakaszban), akaratlanul kicsordult egy-két könnycsepp: nagyon boldog voltam, hogy ezt hallhatom élőben!

Utoljára maradt, de számomra az este igazi hőse volt Németh Oszkár, akinek munkája lenyűgöző és frenetikus volt. Szédületesen húzott, az eredeti felvételekről megannyi jellemző fillt, apró megoldást leszedett, gyakran elengedte magát (Társasjáték), ami mindig pontosan bejött! Már az elején eldöntöttem, hogy "a mai estén ő lesz a világ legjobb dobosa", és a koncert végén örömmel konstatáltam, hogy rászolgált erre a gondolatra. Csoda volt, amit csinált, Szabolccsal teljes volt az összhang. Szörényi Őrs - a tiszteletbeli hetedik tag - "csak" kiegészítő szerepet vállalt, elektromos dobjain ütőhangszereket, kongákat szólaltatott meg, gyakran csörgőt rázott.

A Fonográf együttes tündökölt ezen a péntek estén, a legkifejezőbb talán az, ha azt mondjuk, hogy ez a koncert "nagyon szép" volt. (Ne felejtkezzünk meg a kivetítőkön megjelenő, ötletesen megtervezett képi világról sem.) Amikor kijöttünk a koncertről, Bálint Csaba barátom egy közismert sláger címét dobta be arra a kérdésemre, hogy "Na?". Azt mondta, hogy "nem csak a húsz éveseké a világ". De nem ám! Ami a zenét illeti, biztos, hogy nem!

A zenekar hangzása egész végig megkapóan "fiatalos" volt, bár ehhez a rock történelmi pillanathoz és a kitűnő muzsikusi produkcióhoz időnként nem volt méltó a hangtechnika (inkább a hangtechnikusok) minősége. De jó hír, hogy ez mit sem számított! Győztek a csodálatos muzsikusok, a rendkívüli dalok és a nagyon szimpatikus, tiszteletet parancsoló művészi hozzáállás!

Köszönöm az életre szóló élményt, a szenzációs muzsikát! (A fotókat Gittinger Tibor, az Illés kluBOSCHok Baráti Körének vezetője készítette a koncert február 15-i főpróbáján. Köszönjük őket!)

Majnik László





rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Fonográf !





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 26. és 2018. június 11. között:









Klipmánia