×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Boros István - Vértessy Péter - Narkó blues (1986, könyv) 

Megjelent: február 14. szerda 12:05
Szerző: Drpeter
    Kultúra 

Magyarországon drogkérdés - probléma - nincs. Ez a több évtizeden át uralkodó álláspont volt az oka annak - is -, hogy a Narkó blues hat éves késéssel kerülhetett csak a boltokba. A kötetben megszólaltatott fiatalok mind generációs - a legidősebbek 1952-'53-ban, a legfiatalabbak 1965-'66-ban születtek -, mind társadalmi hovatartozás tekintetében heterogénnek tekinthetők - elit, értelmiségi szülők gyerekei éppúgy megtalálhatók köztük, mint alacsony iskolai végzettségű, rendezetlen életű családból származók, valamint állami gondozottak -, akárcsak a használt tudatmódosító szerek tekintetében. Ami kivétel nélkül közös bennük: a zene szeretete!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Az első interjú - bár a könyv 1979-'80-ban íródott, az a gyanúm, hogy ez még az évtized közepén készült -, rögtön az Építők Műszaki Klubjába (a Petőfi Sándor utcában működött) kalauzol el, egy dzsessz-koncertre (sajnos, a fellépők nevét nem közlik a szerzők), amiből kiderül, hogy már 1972-'73-ban jelen volt a drog hazánkban, méghozzá - többek között - a korszak egyik legnépszerűbb, a Parkán képében. Kandúr, az első, egyben legidősebb riport alany ekkor próbálta ki először, méghozzá a Bercsényi kollégiumban, egy Syrius-koncerten, s azt hallucinálta, hogy Orszáczky Jackienek patája van.)

Máshol is szóba kerül a Syrius ("Ahogy Orszáczky Miki kezelte a basszust, meg a Ráduly is nagyon tudta fújni..."), azon kívül a Mini, Kőszegi Imre, Pege Aladár, Binder Károly koncertjei, mint az interjúalanyok meghatározó élményei, tehát az 1970-es évek első felének progresszív, dzsessz, illetve dzsessz-rock korszaka, az olyan legendás koncerthelyek, mint az Eötvös klub.

A nemzetközi színteret a Pink Flyod (Sinka Gábor, a mű központi figurája a zenekar Atom heart mother című albumának hallgatása közben hallucinál), és a Led Zeppelin képviseli (az egyik interjúalany azért tanult angolul, hogy értse a dalszövegeket), amely már átvezet az évtized második felének generációjához, a csövesekhez.

A korszak zenekarai közül a Beatrice, valamint a HBB kerül megemlítésre. Az utóbbi debütáló albuma (Közép-európai Hobo Blues, '80) az egyik szereplőnek a vigasza (különösen a Ki vagyok én?) "semmi sem történt velem", "minden nap ugyanaz" - életében, egy családdal, amelyhez semmi kötődést nem érez, egy értetlen, ellenséges apával, aki csak mintha A kulcs című Kosztolányi-novella apa-figurájának néhány évtizeddel későbbi megtestesítője lenne. A fiával való "beszélgetés" pedig valósággal a Nem nekem tanulsz című Beatrice dal megelevenedése.

A Rice pedig egy "klasszikus" csöves-sors kapcsán kerül elő. (Vidéki család, alkoholistává váló, férfifodrász apával, aki rendszeresen bántalmazza a feleségét, s a végén rágyújtja a házat a családjára.) További életút: irány Pestre a nővérhez, akinek képmutató mentalitású családja nem tudja befogadni, ahogy munkahelye, a Szeszipari Vállalat - ahol kocsikísérőként dolgozik - sem. ("Egyszer felhívattak a személyzeti osztályra és közölték: nekik mindegy, hogy én munkaidő után mit csinálok, mit hordok, de amikor melózom, ne viseljek láncot, baboskendőt, és bőrnadrágot, hanem hordjak "becsületes munkásruhát". Szörnyen felkaptam a vasszert, és mondtam: attól, hogy szeretem a Ricsét és babos kendőt hordok, attól még el tudom cipelni a rekeszeket és hasznos tagja lehetek a társadalomnak.")

A végállomás a Kulich Gyula téri pszichiátriai klinika, ahova olyan sok más sorstársa útja is vezet, s ahonnan elindult az undergorund- szubkultúra. (Itt talált próbahelyre, s debütált fél évvel később az URH is.) A korabeli, a klinika alagsorában, az egykori óvóhelyen megrendezett események közül olvashatunk egy Élet a föld alatt címet viselő, happeninggel egybekötött kiállítás megnyitójáról (amelyen a Police zenéje szolgáltatta az aláfestést) 1980 májusából. A kiállított tárgyak között szerepelt a Charta '77 szlovák nyelvű másolata, valamint egy öngyilkosságot elkövetett fiú búcsúlevele, a happening pedig politikailag kényes (finoman fogalmazva), valamint gyomorforgató mozzanatokat egyaránt tartalmazott.

Ami a drogból való kiutat illeti, a könyv három lehetőséget vázol fel: az első a disszidálás. Az interjúalanyok közül van, aki határozottan elutasítja ezt az opciót, van, aki (Kandúr) ezt tervezi. Bár amikor közli a szerzőkkel szándékát, még az is kérdéses, hogy meg fogja-e kapni a piros útlevelet a priusza miatt (gyógyszerrel való visszaélés, recepthamisítás)? Nos, mint a könyvből kiderül: igen, bár, hogy tranzitablak is járt-e hozzá, az nem tisztázott, de a szerzők szerint abszolút elképzelhető, hogy - ahogy pecsétet, és receptet - így ablakot is hamisított a passportba.

A másik kiút a vallás, amelyet egy kilépett református lelkész képvisel, valamint egy Kálmán nevű tipikus vezéralak "csöves" (aki úgy szokott le a drogról, hogy egyik hallucinációja során meglátta Istent), akinek Sózni kell a sótlant című csöves-kiáltványa - lévén a Beatrice által tervezett, a csövesek írásait, és rajzait tartalmazó Babos-könyv sajnos sosem jelent meg - talán az egyetlen publikáció a csöves-irodalomból.

A harmadik felvázolt út: élek, ameddig lehet. Érdekesség, hogy a használt gyógyszerek nevei kipontozva szerepelnek (Parkán, Gracidin, Kodein, Seduxen, Hycodin), míg a nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket minden finomkodás nélkül közlik a szerzők, valamint több korabeli, mára feledésbe merült, vagy alig használt szlengkifejezést: Kádár-tallér, harapni, free, mizújs.

Mint a kötetből megtudhatjuk, nemcsak a ragasztó-, illetve az oldószerek vannak immár jelen Magyarországon, hanem a marihuána, a hasis, az LSD mellett a morfium és a heroin is. Be lehet szerezni a kamionosoktól, a Keletinél a lengyelektől (LSD), valamint az araboktól. ("Azok nem tréfálnak sokat, baromira gyors a kezükben a borotva (...) de (...) jobb az árujuk.") Van, ami még ingyenesen kapható, de - az érintettek tudatában vannak ennek ez csupán beetetés. (Bár azt, hogy mi lesz a helyzet Magyarországon a drogok tekintetében harminc-negyven év múlva, azt valószínűleg legrosszabb álmaikban sem gondolták volna.)

Ugyanúgy nincsenek kétségeik sorsukat illetően sem: "Tudom a dolog végét is. De az embernek itt már nincs halálfélelme. Az elvonás az borzalmasabb, az fenyegetőbb. Őrjítő a tudat, hogy holnapra elfogy az anyag, és újra föl kell hajtani egy kis port. Félelmetesebb a remegés, a fetrengés, az ízületek feszülése, mint a halál. Az gyors, és akkor nincs tovább."

Dragojlovics Péter





rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Boros István!





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Con Spirito Egyházzenei Fesztivál @ 2018. május 15. - Országos
A Filharmónia Magyarország 2018-ban ismét különleges koncertekkel várja a zeneszeretőket a negyedik éve megrendezésre kerülő

Tovább...
Varázslatos gyereknap @ 2018. május 26. - Kós Károly Művelődési Ház
2018. május 26-án, szombaton 13:00-tól a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház vár mindenkit, aki egy kicsit is gyereknek érzi

Tovább...




Koncertek 2018. május 24. és 2018. június 09. között: