×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Csatári Bence - Nekem írod a dalt (2017, könyv) 

Megjelent: december 02. szombat 12:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Csatári Bence rocktörténész, az igazából Dr. Csatári Bence rocktörténész. Mutatkozhatnék be én is dr. Bálint Csaba rocktörténészként - ez legalábbis csúsztatás lenne -, de Bence tényleg doktorocktörténész, a doktoriját konkrétan a témában írta.

Történészi diplomájának és doktorijának megfelelően, eddigi kötetei főképpen levéltári kutatások eredményeiből építkeztek, nem annyira személyes forrásokat használt fel, nem interjúkat készített elsősorban, hanem az emészthetetlen pártállami irathalmazt próbálta az átrágva emészthetővé tenni.

Nagyon fontos munkát végzett el, amit más alig-alig vállalt be. Így készült, többnyire például tavaly a Jampecek a Pagodában, vagy az Ész a fontos nem a haj, de már a Hangok és Ütemek interjúválogatása, vagy éppen az Azok a régi csibészek jelezte, hogy Bence szakírói munkássága elmozdul egy szélesebb rétegeknek is fogyaszthatóbb irányba...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Nos, a Neked írom a dalt abszolút olvasmányos interjúkötet, olyan szereplőkkel, akik igazán autentikusak a témával kapcsolatban. A téma: cenzúra a Kádár-korszakban. Sokan több politikát látnak a magyar rocktörténetben, mint ami szerintem benne volt, látványos és hangzatos ezt egy szinte kizárólag politikai, ellenzéki mozgalom irányába túltolni, de persze ettől még nyilván benne volt, de azért ez elsősorban "csak" rock and roll. Szóval legalábbis nem annyira, mint azt utólag sokan mondják, vagy belelátják. Viszont, ha egy könyv a fennálló politikai rendszer működése felől közelíti a témát, akkor természetesnek hat, hogy csak ezt az aspektust vizsgálja. És teszi ezt elegánsan, tárgyilagosan nem "habzószájú", "fogcsikorgató" módon.

Szenzációs felütés a Bródy Jánossal készült 80 oldalas interjú, hisz ki tudna többet mondani erről, mint az évtizedes cselezésben a legnagyobb Mester, a Jelbeszéd zsenije? Nagy szívfájdalmam, hogy a könyv nem jelent meg pár hónappal korábban, hogy Majnik Laci forrásként felhasználhassa Illés-könyvében. Bródy okos ember, én speciel iszom minden szavát. Bence felkészülten kérdez rá életműve legizgalmasabb soraira, helyzeteire.

A kötet nagyon jó rálátást ad arra is, hogy is működött az öncenzúra egy olyan világban, amikor azt sem lehetett pontosan tudni, hol vannak a falak. Bródy ellene volt, elment a falig, vagy még azon túl is, okosan kötött kompromisszumokat úgy, hogy aztán évtizedek múlva is simán vállalható minden lépése, háta mögött az Életművel.

Az öncenzúra egy pragmatikusabb leírását adja a következő, nagyon betalált interjú Lendvai Ildikóval, aki ugye a KISZ KB munkatársa volt például az 1981-es tatai szakszervezeti találkozó kapcsán. Az én fejemben is megfordult már, hogy megkeresem ez ügyben, de kisfiú vagyok én ehhez. Bencének sikerült összehoznia a beszélgetést. Ezt nem is értem, hogy érte el, de óriási dolog!

Merthogy ez a "trúváj", olyanokat szóra bírni, akiknek részük volt a kellemetlenkedésben, akik a - nevezzük így a könnyebbség kedvéért - rendszerváltozás után már nem feltétlenül akarnak arról beszélni, mit tettek a '70-es, '80-as években "pártvonalon". Kíváncsi lennék azok névsorára, akik gyáván nemet mondtak Bence megkeresésére. És itt jelzem: tisztelet azoknak, akik vállalták a múltjukat, nem futottak el. (Még ha vélhetően valamekkora kaserolási faktorra azért fel kell készülnie a kritikai vénával rendelkező olvasóknak...)

Nagyon érdekes a Nádori Péterrel készült interjú, vicces például (szpoiler!), ahogy feleleveníti az Utazás borítója körüli mizériát, ahogy a teljes Lemezgyár - köztük maga Bors - egy hétvégén épp csomagolja át az új borítóba a 20.000 darab lemezt.

A két legendás "kulturossal", szervezővel, Nádor Katival és Hajnal Gáborral készült interjú betekintést enged az élő fellépések körüli pártállami tevékenységbe is. Érdekes, hogy bár Gábor tizedik éve kerget őrületbe történeteivel, némelyiket már többször is elmondta, de sose szólok, mert olyan jóízűen tudja előadni, hogy huszadjára és szétröhögöm magam, viszont itt, most a könyvben jópár általa felelevenített történet újdonság volt számomra is.

Remélem Bence folytatja ezt az irányt, biztos vagyok benne, hogy élnek még olyanok, akiknek személyes emlékei további forrásul szolgálnának történelmünk ezen szegmensének felderítésében. Ezt a munkát most kell elvégezni, mert az óra ketyeg.

Bálint Csaba (2017.12.02.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia