×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pócs Tamás Tompox - interjú 2. rész (2017) 

Megjelent: október 11. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Pócs Tamás Tompox a Szintézis, VHK, a Pókderby, a Csiga-Biga, a Solaris, Napoleon Boulevard, a Progress és a Tompox basszusgitárosa, zeneszerzője, szövegírója. Az első részben a kezdetekről beszélgettünk, ma jön a Solaris és a Napoleon Boulevard kezdetei...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kerülsz a Solarisba?

1980-ban a Pókderbyvel ott voltunk nézőként azon a Pesti Műsor tehetségkutatón, ahol a Solaris feltűnt. Nagyon tetszett a Solaris, és titokban arra gondoltam, nekem itt kéne játszanom! De ez akkor még csak haloványkék gondolat volt, hogy Török Ádit idézzem. 1982-ben híre jött, hogy Kisszabó Gabi és Bogdán Csabi lelécel az Emeletbe és basszusgitárost kerestek. Czigi hallotta korábban a Pókderbyt, ő ajánlott engem.

Elmentem egy próbára, Kollár Attilának, Cziginek és Gömör Lacinak tetszettem, Erdész Robinak szerintem már akkor sem, ő soha nem kedvelt, amit sajnáltam, mert én szerettem őt, de bevettek, és 1982 novemberében játszottam először a zenekarral az E-Klubban.

Kisszabót és Bogdánt nem sírta vissza a közönség?

Én ilyet nem érzékeltem, de fel kellett kötni a gatyát, mert jó zenészek voltak, illetve ma is azok.

Nem Rausch Feri volt a dobos a belépésedkor?

Akkor nem. Ez érdekes dolog volt, mert Tóth Vili katona volt ekkor, Gömör Laci helyettesítette a zenekarban. Sokszor játszottunk az E-Klubban és egyszer csak lejött Vili, mert leszerelt, de valamiért akkor a zenekar úgy döntött, hogy maradjon Laci a dobos. Nagyon rosszul esett Vilinek, mikor a zenekar közölte vele. Szegény, már ő sincs köztünk...

Hogy jutott el a zenekar a nagylemezig?

Szépen lassan beletanultam a Solaris lelkivilágába. Nekem ez a feszített munka és próbatempó eleinte furcsa volt, rá kellett hangolódni, de tényleg sok segítséget kaptam tőlük. A Marsbéli Krónikák lemezfelvétele 1983 november végén, és a keverés tán decemberben történt. Arra is emlékszem, hogy a Hit is akkor vette fel a nagylemezét. A lemez érdekessége, hogy mi voltunk az első magyar rockzenekar, akiknek nagylemezt engedtek énekes nélkül. Az East és a Panta Rhei is bevett énekest.

Mindez úgy jött létre, hogy bevittünk Wilpert Imréhez egy kazettát. Nem tudom, Imre tudja-e mi történt, ha ezt olvassa, remélem majd nevet egy jót, de az történt, hogy meghallgatta a kazettát és elkezdte sorolni, hogy min kell változtatni. Jó. Egy hónap múlva bevittük ugyanazt a kazettát, csak a tokját cseréltük ki, és akkor azt mondta, hogy így már jó. Imrének nagyon sokat köszönhettünk, megengedte, hogy felvegyük a lemezt, bár csak egy hetet kaptunk rá, de úgy, hogy éjjel kettőtől reggel kilencig lehettünk a P. stúdióban.

1984-ben jelent meg. Voltak olyan számok, ahol Erdész Robi ragaszkodott hozzá, hogy mivel a Kisszabó és Bogdán is részt vett a megírásukban, akkor ők is játsszák fel. Ilyen volt az Óz például. És voltak olyanok, amiket a stúdióidő rövidsége miatt a rádiófelvételekből oldottunk meg. Sokat volt a zenekar a rádióban előttem is, meg velem is, tehát ez vegyes volt a zenekari felállást tekintve.

Például a Marsbéli krónikák első tétele az rádiófelvétel volt a 8-asban. A többi részét viszont Törökbálinton vettük fel, a P. stúdióban. Bátor Tamás, Buzás Aida és Fábián Tibor vokáloztak a lemezen, Kollár Attila mellett.

Látható, hogy tömérdek rádiófelvétel készült, miközben a lemezért meg kuncsorogni kellett. Mi volt ennek az oka?

Úgy emlékszem, Victor Máté szerette a zenekart. Bolba Lajos is. Meg Komjáthy György is. Utóbbinak talán az intellektuális tartalom tetszett. Én ebbe csak belecsöppentem, Robiéknak már megvoltak ezek a kapcsolataik.

Mi volt az első szám, amit már veled kezdett kidolgozni a zenekar?

A Marsbéli krónikák. Vagy az Ülünk a hordó tetején, ami Egészséges optimizmus néven vált ismertté, azt is belépésemkor kezdtük megcsinálni, vagy átalakítani régebbi ötletekből. Tudni kell, hogy voltak régi Solaris-zsengék, amiket később hasznosítottunk. Aztán valaki beállított újabb témákkal, amik jammek formájában alakultak. Hétvégeken többnyire játszottunk, de hétköznap rettentő sokat próbáltunk az Üllői út 26-ban, a SOTE-n. Tényleg majd' minden nap.

Közben Kollár Attila az orvosira járt, még nem is volt végzős. Volt, hogy Robi egyedül lement, vagy én a Czigivel és elkezdtünk dolgozni valamin, majd jött mindenki, becsatlakozott. A számok túlnyomó többsége Erdész, Czigi és Kollár gyermekei voltak, de nagyon sok számban az én ötleteim is benne vannak. Például a fekete lemezen, vagy a Nostradamuson sok részt én hoztam, de Gömör Laci és Bogdán Csabi is több dalban szerző. Csináltunk egy pár jó kis lemezbemutatót a Lézerszínházban.

Az óriási lehetett! Ki más játszana ott, mint a Solaris?

Óriási volt. Kellett csinálni oda egy teljes színpadot, hisz ott nem igen voltak koncertek. Sok pénzünk ment rá. El kellett férnie M. Kecskés Andrásnak is, aki pantomimozott. Na most ezt a szerkezetet... most már bevallhatom... részben összelopkodtuk zenekarilag az utcán éjszaka. Részben viszont meg kellett venni. Ezeket behánytuk éjszaka a SOTE kerítésén, majd nappal levittük. Aztán elkészült a mű.

Persze Gömör Laci, ahogy feljött koncert elején, azonnal le is esett erről a színpadról, magával rántva a függönyt is. Aggódtunk érte picit, de azért röhögtünk rendesen... Megvolt a lemezbemutató, aztán bizakodva mentünk a második lemez anyagával Wilpert Imréhez, aki közölte, hogy szó nem lehet róla.

Mire hivatkozott? Hogy nem fogy?

Igen. Pedig addigra 30.000 felett kelt el. És ez nem popzene volt. Ma nem is tudom, mit lehetne keresni 30.000 eladott példánnyal. Illetve tudom. De akkor az kevés volt. Erdész Robi erre be is jelentette, hogy ő akkor ezt abbahagyja. Olyannyira, hogy kicsit tényleg abba is hagyta. Két ember jött komolyan számításba utódként. Az egyik Rátonyi Robi volt, de ő erősen jazz zongorista volt. Aztán, akin még nagyon gondolkoztunk, az Gallai Péter volt, aki le is jött a próbára. De aztán jött az Erdész, hogy meggondolta magát.

Elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan tovább. Akartunk csinálni egy olyan zenekart, ami énekessel is megállná a helyét. Legfőképpen Robi, Laci és én gondolkodtunk ebben. Kollár Attila és Czigi eleinte ellene volt. Mi lenne, ha énekessel próbálkoznánk, és csinálnánk a Solaris mellett egy másik zenekart? De nem is egyet, hanem kettőt. A másik egy Spartacus nevű heavy metál zenekar lenne, ahol mi a számokat megcsinálnánk, de nem mi játszanánk, hanem Laci szerzett két manöken gyereket. Ők csak playbackelnének nyugati mintára.

Nyilván itt akkor már a Napoleon Boulevard megalakulásánál járunk. Mi volt e mögött? Esetleg, hogy "keressünk már egy kis pénzt is"?

Nem, egyáltalán nem csak ez. Annyi ötletünk volt, hogy abból nagyon sok minden kijött. Minden Solaris szám igazából sokkal több szám egyszerre. Voltak is ezzel akkor fenntartásaim, hogy néha a kevesebb több lenne. És ezzel nem voltam egyedül. 1985-ben járunk, közben azt kell tudni, hogy kirúgtak minket az Üllői útról. Ebben az évben is sokat játszottunk a V'moto-rockkal és az Lgt-vel. Össze is haverkodtunk, Karácsony James-szel én családilag is összejártam, meg néha Solti Jánoskával is. James ekkor már zenei rendezőként is dolgozott.

A KEK-en jött oda egy V'moto-rockkal közös koncertünkön Vincze Lilla, hogy ő nagyon szereti a Solarist is, és hát figyelemmel kísér, és mi lenne, ha mi meghallgatnánk őt, mert ő énekel ám. Talán nem látta a grimaszokat, amiket akkor vágtunk. Jó, hát persze, majd. Ezt játszottuk egy-két hónapig csalódottan a második lemez hiánya miatt, de a turnék, koncertek azért közben mentek, még egy kis pénzt is kerestünk.

Viszont amikor kirúgtak minket a próbateremből, Lilla szerzett egy újat Kőbányán. Akkor már kénytelenek voltunk meghallgatni. Akkor is húztuk, amíg lehetett, de ő kitartóan próbálkozott. Közben mi felvettünk egy demót Szabó György Balázzsal az Old Boysból. Hihetetlen jó hangja volt ezekhez a számokhoz. A mai napig sajnálom, hogy Balázzsal nem vettünk fel lemezt. Nagyon jó lett volna.

De amikor aztán meghallgattuk Lillát, jött az állnak a leesése, a csaj tényleg tudott énekelni. 1985 tavasza volt, hát akkor csináljunk egy ilyen zenekart. Kollár és Czigi akkor már megenyhültek, mert azelőtt elhangzott, hogy "eladjuk a lelkünket", meg a satöbbi. Tudod, divatos duma volt ez akkoriban.

1985-ben ők még mindig ebben éltek?

Persze, meghalt az összes rockzenekar, de a progresszív rockot ez nem annyira érintette. És vedd hozzá, hogy Czigi is rettentően dühös volt az Első Emeletbe dezertálókra már évek óta. Az is nagyon nem tetszett neki, ahogy Robi ráerőltette őket az első nagylemezre. Czigi és Kollár Attila ezt nagyon nem akarták. Tulajdonképpen Robi sem bocsátott meg, csak nagyon szerette a játékukat. Én nem voltam rosszban Gabival, azzal a Rickenbackerrel kezdett az Emeletben, amit még én használtam a Pókderbyben. Eladtam neki. A Rickenbackert egyébként cserével szereztem 1980-ban, egy 73-as Jazzbass-t adtam érte. A Solarisban inkább Fender Precisionom volt általában.

És ha már a hangszerek szóba kerültek, azt is kitaláltuk, hogy az új zenekarhoz új hangszerek is kellenek. Hát menjünk ki Münchenbe. Az első feleségemet kértem meg, hogy anyámék Trabantjával menjünk ki, mert nekem akkor még nem volt jogsim. Erre a célra 2000 márkát szedtem össze. A nyugati félen is ismerték a Trabantokat, hozták a benzinkúton az olajat előre a keverékhez. Vettem egy akkor még amerikai Washburn fejnélküli basszusgitárt, EMG pick-upokkal. Borzasztó jó hangja volt, oly annyira, hogy Gábor is megkívánta és hozott ő is magának az Emeletbe.

Úgy tudom, hogy itthon Temesvári Pepó kezdett slappelni, de úgy igazán Gábor meg én kezdtünk el egész számokban így játszani. Nem láttuk, csak lefüleltük, hogyan kell. Én például lelassítottam felvételeket, úgy jöttem rá, hogyan csinálják. Rájöttem, hogy ellenpontoz a balkéz, attól kezdve már könnyebb volt. Beindult a Napoleon úgy, hogy néha a Solaris-szal saját előzenekarunk voltunk. Közben átöltöztünk a szünetben. Ez nem volt rossz, hisz így dupla gázsit kaptunk, meg nem kellett átpakolni a színpadot, de pár alkalom után már kezdtünk fáradni.

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.10.11.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia