×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pócs Tamás Tompox - interjú 1. rész (2017) 

Megjelent: október 10. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Pócs Tamás Tompox a Szintézis, VHK, a Pókderby, a Csiga-Biga, a Solaris, Napoleon Boulevard, a Progress és a Tompox basszusgitárosa, zeneszerzője, szövegírója. Ma a kezdetekről beszélgetünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Általános iskola hetedik osztályba jártam, felmentem egy barátomhoz, akinek volt magnója. Feltett Creamet és Jimi Hendrixet. A Sitting On Top Of The World-öt hallgatva, Jack Bruce basszusjátéka miatt akkor és ott elhatároztam, hogy basszusgitáros leszek. Rohadtul nem tudtam semmit - egyesek szerint most sem -, de ez most lényegtelen. Apám épp Tanzániában volt kiküldetésen - az ottani egyik egyetemen tanított évekig -, 1971-ben hazajött szabadságra Belgiumon keresztül, és onnan hozott egy Höfner basszusgitárt.

A violin alakút?

Nem. Ha azt hozta volna, talán ma nem basszusgitároznék, a mai napig utálom azt a hangszert. Nem, egy lapgitár volt. Autodidakta módon kezdtem el rajta tanulgatni. Mikor gimibe kerültem, a Kőrösi Csomába Óbudán, megalapítottuk a Sör együttest. Kitaláltuk, hogy az milyen jó, hogy mindegyikünk nyakában lóg egy sörnyitó.

Volt egy pinceklub, Román Gyula tanár úr, a tornatanár kezelte, megengedte, hogy ott próbáljunk és játszunk, iszonyú sör és borivászatok közepette. A közönség is itta, néhány tanár is itta, meg mi is ittuk. Jött Demeter Laci, aki zongorista volt, tetszett neki, hogy nem játszunk feldolgozásokat, csak sajátokat. Horváth Tibor - aki most már Ablonczy Tibor - volt a dobosunk, Demeter Laci pedig a billentyűs, és csináltunk egy triót.

Ehhez kapcsolódóan elmondom, hogy 1971-től szinte minden budapesti Mini, Syrius és Theatrum koncerten ott voltam. Istenítettem őket. És Lgt-re is jártam, Frenreisz Karcsi miatt, akit már a Metro-ban is szerettem, meg persze ott volt a Barta Tamás is...

Egy évig így játszottunk, mikor csatlakozott Dévényi Ádám, aki később a Bikininek írt dalszövegeket, de egyébként kiváló énekes-gitáros volt. Sajnos nemrég ő is elment az égiekhez... Aztán jött Lakatos Tóni is szaxizni. A zenekar neve innentől Megsértődött hátgerinc volt. Volt a név mögött ideológia, de már nem emlékszem, mi. Ez már komolyabb zenekar volt. Sokat tanultam ezektől az emberektől. Tóni sokszor taxival jött próbálni, majd utána ment az apjával hegedülni valamelyik szállodába. Mikor leérettségiztünk 1975-ben, akkor széledt szét a zenekar. Közben a Höfnert egy Framus-ra, aztán egy Status JB-re cseréltem.

Geróts Zoli billentyűssel és Ablonczy Tibor dobossal megcsináltuk a Szintézis triót, én beiratkoztam a Postás zeneiskolába, aztán konzi előkészítő, ott Gőz László volt a szolfézstanárom. Nagybőgőzni tanultam, azt is vonóval. A mai napig bőgőujjrendet használok. 1979-ig, vagy '80-ig tartott ez a Szintézis formáció, abszolút progresszív rockot játszottunk.

Később konzi előkészítőn ismerkedtem meg Török Andorral (Bundi), akivel elhatároztuk, hogy csinálunk egy funkyszerű zenekart, az Earth, Wind and Fire mintájára. Ő ajánlotta Horváth Csabát, Charlie öccsét, aki fuvolázik, szaxofonozik és jól énekel, ő csinálta a Derby zenekart.

Párhuzamosan működött a Pók együttes, Gömöry Zsolt és Borhy Miki zenekara, mi lenne, ha fuzionálnánk Pókderby néven? Na, ez már tényleg olyan zenekar volt, ahol volt gázsi, Pesti Műsor cikk, és egyetemi klubokban is játszottunk. Végül Gömét elszipkázta a Piramis, ott szaxofonozott, aztán az Eddába került. Zsolti már akkor is nagyon jó zeneszerző volt. Ezzel a zenekarral játszottunk 1981-ben a Dorogi Rockfesztiválon is.

A Pókderbyben, illetve utolsó nevén már ZMK-ban esett meg az a sztori, ami Bundival a konzervatóriumi felvételinkhez kapcsolódik. Azért akartunk oda bekerülni, hogy ORI vizsgát kaphassunk. De közben, 1982-ben behívtak ORI vizsgára a konzi felvételi előtt három órával, és egyöntetűen megkapta a zenekar az ORI engedélyt, így már nem mentünk be felvételizni, hanem örömünkben rögtön egy kocsmába indultunk.

Egy rövid ideig a VHK-ban is voltál tag.

Grandpierre Attilával találkoztunk az Andrássy - akkor Népköztársaság útja - egyik sarkán, ő a Hősök teréhez közel lakott, valahol az FMK mellett. Attila egyik közeli rokonom munkatársa volt a csillagdában. Tudós, doktorált emberként természetesen azzal indított, hogy mit iszom? Ott az utcán. Hát, mondom... whiskyt. Egy perc alatt kerített valahonnan. Ez 1979 körül volt, ekkor a VHK már elég sikeres zenekar volt, de épp nem volt basszusgitárosuk, és holnap próba. Jó. Én akkor a Szintézisben zenéltem. De a próba az Olimpia Szállónál volt a város másik végében. Elmentem, és belecsöppentem egy házibuli közepébe.

Ez egyébként nappal volt. Talán nem kell hosszasan ecsetelnem, milyen lehetett egy VHK-s házibuli. De közben tényleg komolyan próbáltunk is. Nagyon tetszett a zenekar, nem csak improvizációk voltak, hanem komoly struktúrák is, épp egy E-Klubos koncertre készültünk. Ekkor még a VHK nem volt onnan kitiltva, de személyesen az Ipacs, meg még tán a Sonus igen. Még az is lehet, hogy okkal (hihi). Nyilván úgy mentünk be a koncertre, hogy mindenki totál ki volt festve, hogy a bejáratnál ne ismerjenek meg.

Lement a koncert, bejött az öltözőbe Bródy János - aki nagyon érdeklődött minden új stílussal kapcsolatban -, kérdezte pont tőlem: "Mi volt ez? Mit akartok ezzel kifejezni?" Hát, mondom, Vágtázó Halottkémek koncert. De, hogy mit akartunk ezzel kifejezni... hát erre, akkor, ott... félrészegen nem nagyon tudtam válaszolni. Mondtam, hogy mit tudom én? Majdnem egy évig voltam a zenekarban, egész sokat játszottunk, nagy közönségnek is. Ekkoriban vettek fel franciák egy számot, ami egy francia kis, vagy nagylemezen meg is jelent. Ez volt életem első hivatalos megjelenése lemezen. A VHK-ból és a Szintézisből léptem tovább a Pókderbybe.

A Pókderbyből kerültél gondolom a Solarisba.

A Pókderby után még volt egy zenekar, ahol Gömöryvel és a többiekkel együtt játszottam még, de már Oláh Emőd volt az énekes, ez volt a ZMK, a Zenei Munkaközösség. Rövid ideig létezett. Török Andor közben került be a Bizottságba, mert Bán Mari valamiért kiszállt, én pedig Waszlavikkal zenéltem tovább ezen a '82-es nyáron a Csiga-Bigában. A Hajógyári Szigeten is felléptünk egy fesztiválon, Wahorn András szaxofonozott azon a koncerten. Leányfalun próbáltunk a Csiga-Bigával a művházban. Sok szempontból csak foltokban emlékszem erre az időszakra...

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.10.10.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia