×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Darkness - Pinewood Smile (2017) 

Megjelent: október 09. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Suffolk-i Lowestoft-ban, 2000–ben indult glam-glitter rock csapat az ötödik sorlemezét adja most ki Pinewood Smile címmel, ami a 2015-ös Last of Our Kind-ot követi. A csapatot vezető Hawkins-testvéreknek egykor sikerült feltámasztaniuk a brit glam-hagyományokat, de eltűntek, mert komoly alkohol és drog problémáik lettek közben.

Aztán 2012-ben visszatértek, azóta két stúdió albumot adtak ki. Legutóbbin Frankie Poullain basszusgitáros mellett Emily Dolan Davies dobossal dolgoztak, aki gyorsan átadta a helyét Rufus Tiger Taylor-nak, a Queen dobos fiát, aki most a Pinewood Smile albumon teljes jogú tagként debütál... A friss album producere Adrian Bushby lett, aki az alternatívabb körökben - Muse, Foo Fighters, Smashing Pumpkins - járatos, így nem is lehet meglepődni az eddig készített klipek őrült látványvilágától... Ezzel együtt, maga az album olyan jó ízű "elszállás", mintha csak a Darkness készítette volna...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Ismét jó messzire gurult a srácok gyógyszere, bár angolos humorból sincs hiányuk. Vagyis a megszokott őrületet kapjuk tőlük, amiben az Ac/Dc és a Queen zenei megoldásai kavarognak, adrenalinban - és ki tudja még milyen ajzószerben - úszó fiatalos hevülettel. No és fejhangú visongásban sincs hiány, mert mostanra az is hozzájuk nőtt!

Ösztönösen elkapják a gyeplőt az All The Pretty Girls-ben, amiben eszement élet burjánzik, miközben a giccses színpadiasság elsöpri maga elől a kérdéseket. Aki kis Zeppelint is akar ebbe a színes turmixba, az a Buccaneers of Hispaniola lendületes riffjeivel ezt is megkapja, aki meg az Ac/Dc-t várja tőlük, az meg menetelhez egy boogiet a Solid Gold-dal... Mind önállóan is működő, kerek és egész rocksláger, Darkness-módra keverve-kavarva az ismerős megoldásokat a saját stílusjegyekkel...

A dinamikus Southern Trains bevonatozik elénk, hogy aztán a lötyögős Why Don't the Beautiful Cry? kimossa a pretty woman bugyiját... A Japanese Prisoner of Love úgy bevadul, mintha nem mernék leejteni a tusolóban a szappant, viszont a Lay Down with Me, Barbra ezzel szemben csak lazán belibben elénk, nulla erőlködéssel...

És nincs megállás, az I Wish I Was in Heaven olyan, mintha feltétessel kiszabadultak volna a japán börtönből... A Happiness csapongásai és a Stampede of Love akusztikus balladája lezárja ezt a félőrült lemezt, amiben minden benne van, aminek benne kell lennie: merevség, felületes jó kedv, izgalmak, izgágaság és giccs, de már mind ismerős tőlük! Szóval a Darkness még nem akar felnőni, ami bulizást és komédiázást az ember könnyed díjaz, ha ilyen első osztályú hangszeresek tolják benne az ipart... Nagy kár, hogy a klipjeik általában nézhetetlenül idegesítőek... A bónusz dalaik pedig már tényleg minden nyomást nélkülöznek, bár ez a megjegyzés úgy általában az egész lemezükre is igaz...

10/8.5





Track lista:

01. All The Pretty Girls - 3:18
02. Buccaneers of Hispaniola - 3:06
03. Solid Gold - 4:32
04. Southern Trains - 2:52
05. Why Don't the Beautiful Cry? - 3:36
06. Japanese Prisoner of Love - 4:19
07. Lay Down with Me, Barbra - 4:05
08. I Wish I Was in Heaven - 3:21
09. Happiness - 3:13
10. Stampede of Love - 3:54

Közreműködő zenészek:

Justin Hawkins – ének, gitár
Dan Hawkins – gitár, producer
Frankie Poullain (2000–2005, 2011–) – basszusgitár
Rufus Tiger Taylor (2015-, Roger "Queen" Taylor fia) - dob

Producer: Adrian Bushby (Muse, Foo Fighters, Smashing Pumpkins)

Lemezeik:

2003 - Permission to Land (-2-)
2005 - One Way Ticket to Hell... and Back (-2-)
2012 - Hot Cakes (-2-)
2015 - Last of Our Kind
2017 - Pinewood Smile

Kiadó:
Cooking Vinyl
Honlap:
thedarknesslive.com
facebook.com/thedarknessofficial


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia