×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pulzus 42 - 1984 február - Lépjük a határt 

Megjelent: október 05. csütörtök 12:05
Szerző: Fiery
    Rockmúzeum 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából... Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A legkisebb fiú

1984-ben bevadult a popkultúra itthon is. Előtérbe került a videodiszkó, Laura Branigan Self Controlja hódította a világot. Az új hullám letűnőben volt, vagy inkább átalakulóban. A világ - bár benne éltünk és szinte semmit nem vettünk észre - gyökeresen megváltozott. A Color együttes ebben az adásban mutatta be a már elkészült, de megjelenésre váró harmadik albumának egyik legjobban sikerült dalát. Nagyon erős szerzemények születtek, végre a szöveg is meggyőzőbb lett. A zenekar alappillére a három Bokor-fivér volt, közülük a legfiatalabb, Attila már '82-ben megpattant Amerikába. Helyette az a Király Tamás érkezett, aki nem sokkal később szintén elviharzott, hogy aztán gyerekeit ott kitaníttassa, majd itthon sztárt faragjon belőlük. Mondjuk a Magyar himnusz szövegét azért megtanulhatták volna.

Szóval a Color együttes bemutatta az egyik legizgalmasabb slágerét, mely a Narancsszínű kép címet viseli. A Saga-ízek továbbra sem maradtak el, de talán így történt jól. Nem sokkal a műsor után, a lemez megjelenése előtt azonban Bokor Gyula és Tibor is az Egyesült Államokba távozott, ugyanis a magyar hatóságok nem engedték a zenekarnak, hogy egy meghívásra kimenjen Svédországba. Természetesen nem ez volt a fő ok, de a Color megszűnt. Büntetésből a lemez fiókban maradt, csak jóval később, 1999-ben adták ki. Felkai Miki, a banda gitárosa itthon maradt, teljes magányra ítélve. Jöhettek a Rockonok és egyéb próbálkozások, kisebb-nagyobb sikerek. Azt még érdekességként hozzátenném, hogy a Nem kell több ilyen magányos éj gyönyörű, dallamokhoz illő szöveg helyett, a '99-es Hé lány olyan szexi vagy a szememben gigantikus minőségi zuhanást jelentett, mintha csak egy Horváth Attila szöveg meghallgatása után Kis Grófora térnék át...

Elszakadhat minden húr, mindig jöhet valami új...

De beszéljünk egy kicsit az örökifjú, mégis örökzöld Fenyő Mikiről. Ha valakitől lehet tanulni, az ő. Ha valaki többször is megjárta a mennyet és a poklot, egymás után, az ő, és láss csodát, profi hozzáállásának köszönhetően sosem visszafelé köpködött, sokkal inkább iszonyú szeretettel, hihetetlen energiával jelentette be épp aktuális, legújabb produkcióját. Jelen esetben, minden idők legsikeresebb Hungária szétesése után volt, hiába lett aranylemez az ezt követően megjelent önálló album és a következő is, megint csak olyat alkotott, amire érdemes még egy rockernek is felkapnia a fejét.

A nagy Beatles-korszak után, a rock and roll korszak után, beköszöntött a break, ami nem más, mint a robotmozgás imitálása, akrobatikus elemekkel társított, dinamikus mozgásvilág. Fenyő nem állt meg itt, hiszen országszerte alapított break-klubokat, szervezett breaktánc versenyeket, egymást követték a break-tehetségkutatók.

A divatnak az a dolga, hogy a sok egyszerű lelket bevigye az erdőbe, leszedje róla a lehető legtöbbet, hogy aztán érkezzen egy még újabb baromság. Hamarosan jött is az újdonság, ami a Modern Talking után "szabadon", Modern Hungária címszó alá került. Amikor Fenyő valamihez hozzányúl, az abban a pillanatban arannyá változik - a zsebében -, még ha szart is ad cserébe.

Azt azért mindenképpen értékelnünk kell, hogy Miklós bármit csinál, azt vérprofin teszi, talán ezért is nézzük el a break, vagy a Modern Talking időszakot. Fenyő Miklós ugyanolyan zenei ikon, mint Demjén Rózsi, vagy Charlie, a különbség talán csak annyi, hogy Miki kicsit több hullámon lovagolt, de hát a divatot folyamatosan követni, az erre fogékony közönséget kiszolgálni, már csak ezzel jár...

Jól nézünk Miki...

Módos Péter: Kedves nézőink, ha most megkérdeznénk önöket tudják-e mi az a breakdance, nem hiszem, hogy nagyon tolonganának a válaszokkal. Jószerivel magam sem tudok sokat erről az új tánc-divatról, így hát hallgassuk együtt Fenyő Miklós szakszerű magyarázatát. A felvételt Nyugat-Berlinben készítettük, Gulyás Buda és Csáki László kollégámmal. Fenyő Miklósé a szó...

Fenyő Miklós: Ha nagyon röviden akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az utca tánca a '80-as évek közepétől, most már lassan a '80-as évek közepén vagyunk. Kezd elindulni egy olyan irányzat, ahol az utca fiatalsága megpróbálja önmagát egy kicsit kifejezni, még hozzá olyan helyeken, ahol ők azt a legjobbnak érzik. Tehát elsősorban ugye az utcán, ma ez a dolog még itt tart, különböző szabad akaratból indíttatott mozgásokból áll, breakdance a neve, ami azt jelenti, hogy a mozdulatokat összetörik darabokra, mint ahogy az egész körülöttünk lévő világ egy kicsit olyan izgalmas, darabokra tört ma.

Módos Péter: Ez a tánc csak az utcán képzelhető el?

Fenyő Miklós: Természetesen nem, ugyanúgy, ahogy annak idején, az '50-es években a rock and roll, erre a táncra is igaz az, hogy az utcáról indul és aztán lassan beépül majd a showbizniszbe. De ez ma még egy borzasztó új dolog, ami Amerikából indult el és már Európában is érezteti a hatását, itt is, hogy ha sétálunk az utcán, gyakran találkozhatunk olyan srácokkal, akik egyszerűen kiállnak valamelyik sarokra, leraknak két három koffer rádiót, és csinálják, mozognak. Ez valahogy a szemnek is nagyon kellemes, valamit sejtet a jövőből, hogy ez most már lassan elindul.

Módos Péter: Ne haragudj, hogy közbevágok, de hát most azért meg kell magyaráznunk a nézőknek valahogy, itt állunk a Nyugat-Berlin-i Kudamon, a híres Kurt Fürster dam-on, tulajdonképpen, hogy kerülsz te ide?

Fenyő Miklós: Kérlek szépen, ha elolvastad a meghívónkat, akkor el kell, hogy mondjam, hogy ez a meghívó, amelyet az M és a Miki produkció küldött el a Magyar Televízió részére, abból a célból, hogy megmutassuk az új idők új táncát. Együtt jöttünk ki erre az útra, és szeretném bemutatni azokat a dolgokat, amik ma Nyugat-Európában történnek, tekintve, hogy Nyugat-Berlin egy olyan központi hely, ahova nagyon hamar érkeznek az újdonságok és a frissességek. Itt már sokat lehet ebből látni, én komolyan gondolkozom azon, illetve foglalkozom, mit foglalkozom, ez a tervem, hogy a jövőben a breakdance-nek egyre nagyobb szerepet adok a saját show-mban.

Módos Péter: Milyen zenére fognak táncolni majd a most következő képeken a fiatalok?

Fenyő Miklós: Az első ilyen break-stílusú számom, amelyet a Miki című nagylemezen már hallhatott a közönség a Lépjük a lépcsőt, és erre csináltak ők egy táncot, és ezt fogjuk most bemutatni és majd otthon is bemutatni, és aztán jönnek az új számok.

Módos Péter: Tartozik ehhez a tánchoz valamilyen különleges szerelés?

Fenyő Miklós: Ha arra gondolsz, hogy olyan, mint az aerobic, akkor meg kell, hogy mondjam, nem. Az mindenesetre igaz, hogy úgy kell öltözni, hogy kényelmesen, könnyen lehessen csinálni ezeket a mozgásokat, ezeket a cikcakk dolgokat, és elsősorban ilyen sportos dolgok, de be fogom én ezt mutatni majd otthon, mindenesetre annyira nem feszít, hogy ne lehessen improvizálni benne, mert a tánc lényege is az improvizáció.



Originál Angelika
Viki és a Flört - Utazás
Ozzy Osbourne - Bark at the Moon - koncertrészlet
Novák János musical
Fenyő Miklós - Lépjük a lépcsőt
Lemezismertető
McCartney klip
Kőszegi Imre - Éjfél körül
Color - Narancsszínű kép
Iron Maiden - Flight Of Icarus - koncertrészlet

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pulzus 43 - 1984 március - Marketing Miklós kalandjai
Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei

Tovább...
Európa Kiadó - Minden egyformán popzene? (1987, Pesti Műsor)
Ha Balaton - Európa Kiadó és Zichy-kastély, a többség 1986-ra asszociál. Érhető ez, hiszen az a fellépés a zenekar(ok) emblematikus

Tovább...
Pulzus 44 - 1984 április - Végre egy kis Lgt!
Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei

Tovább...




Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia