×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Motörhead - Iron Fist (1982) 

Megjelent: október 01. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A londoni Motörhead 77-ben adta ki a Motörhead című első lemezét, de a komolyabb sikert a '79-es év hozta meg nekik, a dühös Overkill és Bomber páros remekül sikerült, amire mindenki felfigyelt! Minderre a koronát '80-ban az Ace of Spades és '81 júniusában a No Sleep 'til Hammersmith című első élő anyag tette fel, utóbbival a brit eladási listát is vezették! A mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjük ekkor jutott a csúcsra! Mindennek köszönhetően, a zenekar a tágabban vett rock and roll életérzés legvadabb, legnyersebb és leghangosabb, alapvető képviselőjévé vált!

Mint mindannyiszor, náluk is bebizonyosodott, hogy a csúcsról csak lefelé vezet út! A Will "Evil Red Neck" Reid producerrel rögzített Iron Fist - a Motörhead '82-es ötödik stúdiólemeze - vízválasztó lett, hiszen a klasszikus Lemmy - Clarke - Taylor triónak ez volt a búcsúja!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A No Sleep 'til Hammersmith-ről érdemes megemlékeznünk!A 1981. június 27-én megjelent albumot '81. március 28–30. között rögzítették Leeds-ben és Newcastle-ben. Vezették vele a brit eladási listát, amivel a mai napig ez a legsikeresebb kiadványuk! A The Short, Sharp Pain In The Neck elnevezésű rövid brit turnéról vágtak össze rá egy kereknek és egésznek tűnő dinamikus és energikus műsort, amolyan greatest hits jelleggel. "Eredetileg dupla albumnak szántuk, de nem volt elég anyagunk hozzá. Három oldalnyi összejött, de az nagy szélhámosság lett volna. Egyébként egyik felvétel sem a Hammersmith-ben készült..." - Lemmy

A lemez címe - magyarul Nincs alvás a Hammersmith-ig - még az előző évi Ace Up Your Sleeve elnevezésű, igencsak intenzív Motörhead-turnéra utal, aminek a zárásaként négy egymást követő este léptek fel Londonban, a Hammersmith Odeon színpadán. A koncertlemez megjelenésekor már az Usában turnéztak Ozzy előzenekaraként, ott értesültek róla, hogy a brit lista csúcsára ugrottak...

Az előző két album sikerét követően, a zenekar úgy gondolta, hogy a következő nagylemez producerei ők maguk lesznek, nem bízzák külsős szakemberre. A gitáros Eddie Clarke az előző évben a Tank bemutatkozó lemezén dolgozott együtt Will "Evil Red Neck" Reid-del (aki a Thin Lizzy és a Saxon munkái miatt volt ismert), őt végül mégis beszervezték az Iron Fist kivitelezésébe. A hangzás szempontjából nem ő volt a legjobb választás, túlzottan letisztult és hard rockos lett a végeredmény, de ettől eltekintve, az album műsora tartalmaz néhány igazi koncertfavoritot, mint az Iron Fist, a Heart of Stone és a (Don't Let 'em) Grind You Down...

A lemez nem tudta megismételni a No Sleep 'til Hammersmith kiugró sikerét, a 4. helyig jutott. A lemezbemutató turné első állomása - a megjelenés után egy hónappal - Torontóban volt, amiről később koncertvideó is megjelent. A következő, New York-i fellépést követően, az egyre csalódottabb Clarke bejelentette, hogy kilép... Ezzel az Iron Fist lett a klasszikus felállás hattyúdala, az utolsó stúdióalbuma... A turnét a beugró Thin Lizzy-gitáros Brian "Robbo" Robertsonnal folytatták, aki a következő Motörhead albumon, a '83-as Another Perfect Day című lemezen is szerepelt - de sokáig azért mégsem maradt!

Mai füllel már egyáltalán nem tűnik annyira középszerűnek ez az album, csak nem elég dühös, viszont cserébe változatosabb... Mindezzel együtt, nem az Ace of Spades szintje! Olyannak tűnik, mint amikor egy jóllakott ember nézegeti az étlapot, hogy még mit válasszon, miközben tudja, hogy végül semmit nem fog rendelni, mert már nem elég éhes. Azért van itt izgalom is, az Iron Fist sebességből és energiából el is indítaná a lemezt, ha dinamikát is belekevertek volna, de így is a lemez legjobb menetelése, amire aztán ösztönből ráteszik a hasonló - csak Ace of Spades-szerűbb - Heart of Stone-t is... Mintha egyikkel sem lennének teljesen megelégedve. Nyilván olyan közönségbarát slágert akartak ide is írni, mint amilyen az Ace of Spades volt, de ugyanazt nekik sem sikerült kétszer megvalósítaniuk!

Így aztán előjönnek a kelleténél puhább és kommerszebb, de egyben hard rockosabb dolgok, az I'm the Doctor, amit a Thin Lizzy is megírhatott volna, de ekkor még a szövegében dühös Go to Hell sem lett zeneileg kellően agresszív! A lemez - egészben tekintve - viszont színesebbé és változatosabbá vált mindettől. A lötyögős Loser tovább puhította a csapatot, ami végül a Sex & Outrage-re azért még fel tudott pörögni, de ennyi nem elég! Az America-t ismét a Thin Lizzy-nek kellett volna elénk dülöngélni, ahogy a Shut It Down sem teljesen tűnik Motörhead-esen ösztönösnek, hogy úgy mondjam: ezt már rendesen "kiszámolták"... Hol maradtak a torz basszusfutamokkal vezérelt ösztönös kapkodások és vadulások? A Speedfreak-et kezdő Lemmy-basszust a túl minimalista, erőtlen és tiszta hangzással herélték ki, de a dobszólóval kezdődő (Don't Let 'em) Grind Ya Down blues-rockja is túl puhának és simának tűnik, ahogy a (Don't Need) Religion sem nevezhető eléggé egyedinek. A végső Bang to Rights pedig nem több, mint egy fricska önmaguknak...

Az újrakiadások több fokkal szólnak dinamikusabban... '96-ban a Castle Communications a kislemez B-oldalas Remember Me, I'm Gone gyaloglásával, valamint néhány alternatív verzióval egészítette ki az eredeti Iron Fist albumot, de sok érdekeset így sem tudtak hozzá tenni. 2005-ben megjelent a kétlemezes deluxe verzió a Sanctuary-nál. Az első korongon az eredeti album digitálisan feljavított változata szerepel - sokkal erőteljesebbre véve a hangzást -, míg a bónusz CD - a már elsütött Remember Me, I'm Gone mellett - a '82-es Live in Toronto koncertfilm hanganyagát tartalmazta!

Szóval itt - a nagy sikert követően - egy kissé elszállt a csapattal a ló! Hátradőltek és megint egy olyan közönség-kedvenc slágert akartak írni, mint ami már sikerült,, csak itt nem jött össze! Azért nincs okunk panaszkodni sem az Iron Fist miatt, mai füllel - és feljavított hangzással - már simán befér ez az album is a '80-as Ace of Spades után a polcra, egyáltalán nem lóg ki az életműből! A '83-as Another Perfect Day tovább vitte ezt a puhább, hard rockosabb vonalat, ilyen szempontból a Thin Lizzy-gitáros Brian "Robbo" Robertson is remekül teljesített rajta, csak hát a régi rajongók nem ezt várták Lemmyéktől, amire gyorsan ők is ráeszméltek. De ez már egy másik sztori, ahogy az is, hogy Phil "Philthy Animal" Taylor-nak időközben szintén elege lett ebből a hard rockos tökölésből... és az Another Perfect Day után a dobos is kiszállt... Minderről bővebben a következő Motörhead-cikkemben olvashattok majd!




Track lista:

01. Iron Fist - 2:55
02. Heart of Stone - 3:04
03. I'm the Doctor - 2:43
04. Go to Hell - 3:10
05. Loser - 3:57
06. Sex & Outrage - 2:10
07. America - 3:38
08. Shut It Down - 2:41
09. Speedfreak - 3:28
10. (Don't Let 'em) Grind Ya Down - 3:08
11. (Don't Need) Religion - 2:43
12. Bang to Rights - 2:43

Közreműködő zenészek:

Ian Fraser "Lemmy" Kilmister (1945-2015) - ének, basszusgitár
"Fast" Eddie Clarke (1976-1982, Fastway) - gitár, vokál, producer
Phil "Philthy Animal" Taylor (1975-1984, 1987-1992, RIP 1954-2015) - dob

Producer: Will "Evil Red Neck" Reid (Thin Lizzy, Saxon, stb.)

Lemezeik:

1977 - Motörhead
1979 - Overkill
1979 - Bomber
1980 - Ace of Spades
1982 - Iron Fist
1983 - Another Perfect Day
1986 - Orgasmatron
1987 - Rock 'n' Roll
1991 - 1916
1992 - March ör Die
1993 - Bastards
1995 - Sacrifice
1996 - Overnight Sensation
1998 - Snake Bite Love
2000 - We Are Motörhead
2002 - Hammered
2004 - Inferno (-2-)
2006 - Kiss of Death
2008 - Motörizer
2010 - The Wörld is Yours
2013 - Aftershock (-2-)
2015 - Bad Magic

1979 - On Parole (amerikai bemutatkozó album)
1981 - No Sleep 'til Hammersmith (live)
1984 - No Remorse (válogatás)
1988 - No Sleep at All (live)
1999 - Everything Louder Than Everyone Else (live)
2000 - The Best Of
2003 - Live at Brixton Academy (live)
2005 - BBC Live & In-Session (live)
2007 - Better Motörhead than Dead: Live at Hammersmith (live)
2011 - Lemmy - The Movie - DVD
2011 - The Wörld Is Ours Vol. 1 - Everywhere Further Than Everyplace Else - DVD, Live album
2012 - Complete Early Years - Boxed set
2012 - The Wörld Is Ours Vol. 2: Anyplace Crazy as Anywhere Else - DVD, Live album
2017 - Under Cöver - feldolgozás

Kiadó:
Bronze (1983), Mercury (1983), Castle Communications (1996), Sanctuary (2005)
Honlap:
imotorhead.com
facebook.com/OfficialMotorhead


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)

2017-11-03 12:05:00

kép

Motörhead - Orgasmatron (1986)

2017-10-21 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Icefish - Human Hardware (2017)
A Portnoy-féle Sons of Apollo mellett alakult egy másik rendkívül érdekes progresszív metál szupergroup Icefish néven. A Human Hardware címmel bemutatkozó csapat húzóneve a sok más

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...












Klipmánia