×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sleepless - interjú Lucsányi Milánnal (2017) 

Megjelent: szeptember 24. vasárnap 18:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Szia Milán, jó négy éve faggattalak titeket utoljára, úgyhogy témánk akad bőven, de kezdjünk az egyik legfontosabb aktualitással. Csatlakozásod az Omega Diatribe-hoz azt is jelenti, hogy kilátásba helyeztek közös bulikat is?

Szia Csipke! Köszi, hogy újra lehetőséget kapunk! Ez jó kérdés (nevet)! A múltban már sokat agyaltunk azon, hogy kéne együtt játszani, de ez általában valami miatt mindig meghiúsult... Most azt mondanám, hogy a közös bulik számomra elég megerőltetőek lennének, bár kapásból akad egy ilyen a dátumok között. Szóval örülök is neki, mert hamar el fog dőlni, hogy ez mennyire fér bele nekem, aztán onnantól kezdve már tudunk tervezni.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Bevallom, engem meglepett a hír, hisz korábban elég ritkán lehetett közösen elcsípni titeket. Miként kerültél a képbe?

Igen, viszonylag kevés közös bulink volt a múltban, ettől függetlenül nyilván képben volt egymással a két zenekar és én személyesen is ismertem a srácokat. Nekem azt hazudták, hogy Geri (Komáromi Gergely, az Omega Diatribe előző énekese - a szerk.) kiválása után csak nekem szóltak. Ezt igazából tőlük kéne megkérdezni (nevet). Én úgy gondolom, hogy Gergővel (Hájer Gergő dalszerző-gitáros, Omega Diatribe) jó ideje figyeltük egymás tevékenységét - bár lehet, hogy ez rá nem igaz (nevet) -, és attól függetlenül, hogy nem voltunk szoros kapcsolatban, mindketten elég nagy tisztelettel tekintünk-tekintettünk egymásra.

Amúgy pont volt egy Düreres bulink, ahol Gergő és Ákos (Szathmáry Ákos basszusgitár, Omega Diatribe) is lent voltak, aztán a sokadik sör elfogyasztása után, szépen belemerültünk egy komolyabb beszélgetésbe, ahol szerintem valahogy ráéreztünk, hogy közösek a céljaink és eléggé egy rugóra jár az agyunk. Ettől függetlenül köpni-nyelni nem tudtam, amikor először olvastam Gergő levelét... El se hittem, hogy ezt nekem írta (nevet)! Aztán felhívtam, vázolta, hogy mi a történet, én meg mondtam, hogy okés, nézzük meg mi sülhet ki ebből. Szerencsére úgy tűnik, működik (nevet)!

No és a nagy kérdés: mit jelent a Sleepless számára, hogy az Omega Diatribe frontján is helyt kell állnod ezentúl?

Sajnos ismét ott tartunk, ahol már nem egyszer tartottunk a Sleepless-szel. A következő két évben kénytelenek leszünk kicsit visszavenni a tempóból. Ennek az oka egyébként nem az Omega Diatribe, hanem, hogy Janikának (gitár) be kell fejeznie az egyetemet, és mivel ezt már levelezőn csinálja és közben Veszprémben dolgozik, kénytelen volt odaköltözni. Ez még nem is lenne para, de a sulit hétvégén nyomatja, így nagyon komplikált koncerteket szervezni. Most jön az első félév és számunkra is elég átláthatatlan ez az új rendszer, remélhetőleg a jövőben azért jobban tudunk majd tervezni, de nagy valószínűséggel a következő két évben viszonylag keveset leszünk színpadon.

Elég szomorú szituáció, de ez van. Átvészeljük ezt is (nevet)! Még nem vitattuk meg, hogy mit fogunk csinálni a következő időszakban, de Janika még nagyon fiatal, egy csomó dal ott van a kezében, szóval ha újra fellélegzünk, szerintem szép lassan elkezdünk melózni az új dolgokon (nevet).

Rátérvén a hangzókra, utoljára az első, Breathe in Confusion című EP-tek megjelenése idején "beszélgettünk", mi az, ami ma elsőre beugrik az anyag kapcsán?

Én nem igazán agyalok azon, hogy mi volt a múltban. Természetesen egy csomó kellemes emlék jön fel abból a korszakból, de ezek többnyire a bulizásról szólnak (nevet).

2014 hozott még egy EP-t, 2015 pedig az első nagylemezt. Mind az Exterminate / Existence, mind pedig az Elysian Fields pozitív kritikákat kapott. Mit gondolsz, az egyre növekvő elvárások mellett, ma, 2017-ben is megállnák a helyüket?

Őszintén szólva mi már a megjelenésük idején sem voltunk 100%-ig elégedettek ezekkel az anyagokkal... Nem csak amiatt érzékelhető a változás az utolsó lemez kapcsán, mert ezt már Janika írta, hanem azért is, mert mi magunk is éreztük, hogy hiába vannak elég jó pillanatok azokon az albumokon, még rengeteg melót kellett volna beletenni a dalokba, hogy ténylegesen működjenek. Örülünk, ha sokaknak tetszett, de én úgy gondolom, hogy az a korszak számunkra egy nagyon jó tanuló pénz volt és mostanra sikerült odáig jutni, hogy értékelhető lemezt tegyünk le az asztalra.

A zenész persze nem az elvárásoknak akar megfelelni, jobb esetben, bár az építő kritikára lehet érdemes figyelni. Miként vélekedsz erről?

Én személy szerint nem igazán tudok mit kezdeni a pozitív kritikákkal (nevet). Persze nagyon jól esik, ha valaki megdicsér minket, de én általában azt szoktam nézni, hogy miben lehetne még fejlődni, mitől lehetne jobb a produkció élőben, vagy mitől lehetne erősebb egy dal, egy lemez. Ha valaki egy buli után megveregeti a vállunk, hogy fasza volt, akkor csak mosolyogva megköszönöm, de ha valaki például félrehív, hogy "na Milánka, egyre jobb lesz ez, de ne fogd már be a mikrofont, kicsit szedd össze magad, mert meghalsz a negyedik számnál", akkor ezeket a tanácsokat igyekszem megfogadni és komolyan venni. Nyilván vannak olyan kritikák, amik teljesen szemben állnak az elképzeléseinkkel, ezeket elengedjük, de rengeteg olyan ember van, akinek sokat számít a szava, a tanácsa. Ezeket legtöbbször meg is vitatjuk egymás között.

Egy kis nosztalgia az Elysian Fields számomra egy kedves dalához, az I am Alone-hoz készült egy remek klip, fel tudnád idézni a felvételeket?

Imádunk klipet forgatni (nevet)! Hatalmas szerencsénk, hogy a No Total Films-es srácokkal olyan kapcsolat alakult ki köztünk, hogy nagyon kedvező feltételekkel tudunk klipeket forgatni. Ezt amúgy sosem fogjuk tudni nekik rendesen meghálálni! Az I am Alone forgatása elképesztően jóra sikerült! Egy pénteki nap verődtünk össze, a zenekar, Dani a No Totaltól (Márk sajna nem ért rá), illetve Hujber Krisztián, aki rengeteget szokott nekünk segíteni grafikai dolgokban, illetve forgatásoknál is mindig számíthatunk rá!

Éjfél után indultunk útnak és reggelre értünk a tengerpartra. Gyorsan kerítettünk egy kempinget, aztán irány a víz. Mivel már akkor elég sokan voltak a parton, szükségünk volt egy kis biztatásra. Szóval reggel 7-8 között szisszentek az első sörök és nyeltük is rendesen, hogy tényleg gátlástalanul tudjunk léggitározni a strandolók között (nevet). Délutánig nyomattuk a felvételeket, és amikor Dani már látta, hogy használhatatlanok vagyunk, ő is sörre váltott. Hajnalig vedeltünk és mivel már több, mint egy napja nem aludtunk, sikerült zombi üzemmódban megvitatni a világ nagy kérdéseit...

Óriási élmény volt a tengerparton csapolt sört és különböző töményeket magunkba tölteni, miközben épp egy klipforgatós hétvégén voltunk (nevet)! Másnap még dolgoztunk picit, aztán némi pancsolás után csapattunk haza. A végeredmény nem teljesen az lett, amit megálmodtam, de időben és tárhelyben is igen korlátoltak voltak a lehetőségeink, így ennyire futotta. Élményként viszont zseniális volt! Jut eszembe, ennél a határátlépésnél szakadt le először a buszunk oldalsó tolóajtaja. Azonnal félre is állítottak minket, kipakoltatták a cuccainkat... Szóval elég izgalmasan indult az a forgatás (nevet).

Ha már a klipeknél tartunk, minden anyaghoz készült legalább egy, miért tartod fontosnak a "vizuális jelenlétet" is?

Az előbb már említettem, hogy a srácokkal nagyon jó a kapcsolat. Ebből kifolyólag, ha erről van szó, azonnal mosolyra áll a szánk, mert tudjuk, hogy ismét egy jó buliban lesz részünk. Emellett pedig valóban úgy gondolom, hogy a klipezés az egyik legfontosabb momentum az egyes megjelenések körül. Sajnos hiába csinálsz egy jó lemezt, ha nincs egy patent videód a youtube-on, ami behúzza a hallgatókat, akkor senkit sem fog érdekelni a zenéd.

Annyi zenekar van, annyi friss megjelenés, hogy arra elég kevesen veszik a fáradtságot, hogy csak úgy találomra belemerüljenek egy lemezbe. Ha van egy jó dal, egy fain kis klippel, ami beüt a srácoknál, akkor lehet, hogy gyorsan lerántják a teljes albumot valamelyik torrent oldalról, és némi szerencsével találunk egy hallgatót, de ha csak kiposztoljuk a facebookon, hogy na emberek, itt az új Sleepless, lehet tölteni, akkor rettenetesen kevesen fognak klikkelni (nevet).

Idén áprilisban érkezett a második album. Az Emily Doe az időközben négyesre fogyatkozott felállás első hangzója. Gondolom nem kevés kihívás elé állítottak titeket a felállásban esett változások.

Igen, Tián (gitár) távozása után végignyomtunk egy évet Lakos Ferivel, aki rengeteget segített nekünk abban, hogy aktívak maradhassunk. Egy ideig agyaltunk azon, hogy Ferivel nyomjuk tovább, de aztán, ahogy íródtak az új dalok, egyre inkább éreztük mi is és ő is, hogy ez nem fog működni. Feri egészen más beállítottságú, nem érezte az új számokat, hozott ötleteket a változtatásokra, de nekünk meg azok nem jöttek át annyira.

Közben Hozé (basszusgitár) élete is 180 fokos fordulatot vett, és őszintén szólva egy ideig azt se tudtuk, hogy mi lesz... Volt egy időszak, amikor úgy éreztük Janikával, hogy történjen bármi, ha kell, mi ketten végigcsináljuk az egészet, és lesz lemez (nevet). Aztán szerencsére Hozénál stabilizálódott a helyzet, viszont úgy döntöttünk, hogy legyen bármennyire is nehéz szitu, megpróbáljuk a négyes felállást, mert nincs annyi energiánk, hogy hirtelen még egy emberrel foglalkozzunk.

Mivel Janika írta a lemezt, ezért már előtte is gondoltunk arra, hogy gitározni fog, így viszont a négyes felállás kapcsán adott volt, hogy cseréljenek Hozéval. Szerencsére mindenkinek bejött ez az opció és bármennyire is izgultunk, végülis úgy érzem, 100%-ig megérte belevágni. Tény, hogy élőben egy-egy résznél hiányzik a másik gitár, de négyen eléggé megtaláljuk a közös hangot, nagyon jól érezzük magunkat együtt, szóval a mérleg másik felén elég nyomós érveink vannak arra, hogy így maradjon a felállás.

Miként emlékszel vissza az album munkálataira?

Több részletben rögzítettük az anyagot Pencs Tamás (Absent Distance) barátunknál. Ez egy jól bevált séma nálunk. Tomi nagyon jó barátunk, k*rva jó vele dolgozni... Neki már kevésbé izgalmas, sajnos (nevet). Janika talán négy-öt részletben gitározta fel a lemezt, illetve én is azt hiszem négy-öt alkalom alatt énekeltem fel. Semmi extra egyébként... Kellemes hangulat, sok nevetgélés, pizza rendelés. Nincsenek hatalmas sztorik, vagy beb*szások. Erről már leszoktunk... De rettenetesen király volt most is a hangulat, Tomi ahol tudott adott ötleteket, sőt, talán egy témát még fel is tolt a lemezre. Fasza volt, reméljük a jövőben is elvállal minket!

Azt hiszem, sikerült eddigi történetetek legerősebb, nemzetközi szintű produktumát kihozni. De, hogy vélekedik erről a "szakma"?

Köszi szépen, hogy ezt mondod. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez a legerősebb Sleepless anyag. Őszintén szólva a lemez előtti egy év, illetve a megjelenés előtti hajrá annyi energiát kivett belőlünk, hogy nem igazán sikerült úgy megpromóznunk, ahogy azt előzetesen elképzeltem. A megjelenés előtti egy-két hónapban már nagyon feszkóssá vált a brigád (nevet). Mindenki a legjobbat akarta kihozni az anyagból, de voltak eltérő elképzeléseink és ilyen stresszes állapotban már szerelem ide, vagy oda, volt olyan alkalom, hogy rendesen egymás torkának ugrottunk (nevet). Szóval erős reakciókat nem váltott ki az úgynevezett szakmából, de túlzások nélkül kijelenthetem, hogy a legtöbb ember úgy értékelte, hogy egy nagyon komoly lépést tettünk előre.

Itt azért megemlíteném Tóth Gábor nevét, hiszen ő keverte az Emily Doe-t. Sokban hozzájárult a lemez "sikeréhez", hogy Gábor eléggé beérezte, hogy milyen hangzást szeretnénk, és sikerült is megvalósítania. Első alkalom volt, hogy együtt dolgoztunk, de remélem, hogy nem az utolsó. Úgy érzem, ebben a tekintetben is sikerült magunkra találnunk ennél az albumnál.

Élő. Ha alakulásotok óta egészen 2016-ig egyetlen bulit kellene kiemelni, melyik lenne az?

Nagyon sok emlékezetes bulink volt, főleg, hogy a dAsh zenekarral közösen összehozott eseményeken elég rendesen megbolygattuk egymás koncertjeit(nevet). Azért, ha ki kéne emelnem egyetlen bulit, akkor az a 2013(?)-as Rockmaraton lenne, ahol a Nuskull Pitben játszottunk, és abban az évben tényleg csak egy sátor volt, sarokban a cuccokkal és a közönség konkrétan körülöttünk tolta a circle pitet (nevet). Volt aki a hátamról dobbantott és a kis sátorban tényleg mindenki nagyon durván benne volt a moshban. Nyilván ez nézőszámban nem volt egy kiemelkedő koncert, de egy életre szóló élményt jelent, az biztos.

Ami az idei év koncertjeit illeti, kezdjünk azokkal, ahol végre nekem is volt szerencsém látni titeket. Miként élted meg a Wacken Metal Battle döntőjét, főleg, mivel igen negatív tapasztalataid is vannak korábbi tehetségkutatók kapcsán...

Zseniális móka volt! Tíz remek zenekar, egy korrekt zsűri, igazán jó stáb... Nagyon frankón éreztük magunkat! Szerintem sikerült elég pöpec kis bulit rittyentenünk, és úgy nézett ki, hogy az embereknek is átjött. A Nova Prospect megérdemelten nyert, és rettenetesen örültünk a második helyezésnek. Nem vagyok oda a tehetségkutatókért, de mindenképpen jó döntés volt részt venni ezen az eseményen.

A következő a Fezen fesztiválos szauna, hogy lehet ekkora hőséget kibírni a színpadon?

Igen, a Fezen fesztivál mindig elég forró (nevet)! Azért sok helyen futunk bele hasonló körülményekbe, úgyhogy minket ez annyira nem vág földhöz. Szombaton egyébként kifejezetten jobb volt a helyzet, mint az előtte lévő napokon. Szeretünk a Fezenen játszani, hiába nem a mi közönségünk gyűlik össze ezen a fesztiválon, azért mindig jól sülnek el az esték.

Valóban jobb hazai pályán játszani?

Gondolom az lenne a tökéletes válasz, hogy igen, de akkor hazudnék (nevet)... Félre ne érts, imádunk Fehérváron játszani, és ezek rendszerint kiemelkedő események nálunk, de mostanra már tisztán látjuk, hogy az otthonunkban viszonylag kevesen mozognak azon a metalcore - deathcore vonalon, amit mi nyomunk.

Vannak erős rendezvények, de az is egyértelmű, hogy sokan csak amiatt jönnek el, mert mondjuk haverok, barátok, munkatársak vagyunk... Ez totál rendben van, k*rva jó érzés látni őket, ahogy jókedvűen, mosolyogva állnak a színpad előtt, de a zenénk kevés lenne ahhoz, hogy bevonzzuk őket. Ilyen szempontból néha jobb kisebb helyen játszani, fele vagy negyedannyi ember előtt, akik szanaszét szedik egymást, és valóban élnek-halnak ezért a stílusért. Persze a Fezen egy zseniális hely, komoly, nagy klubról van szó. Tök jó lenne egyszer megtölteni (nevet)!

A székesfehérvári gyökerű bandákra egyébként tényleg nem lehet panasz, nekem példaérték, ahogy támogatjátok egymást, akár a Cadaveresről, akár a Stabbedről, vagy épp az Absent Disctance-ról legyen szó. Habár valahol ennek magától értetődőnek kellene lennie, nem?

Én sajnos azt érzem, hogy sok esetben komoly a széthúzás az országban. Kialakult egy verseny, amit teljesen értelmetlennek érzek... Ha négy-ötszázas nézőszámokról beszélnénk, akkor talán érteném, de ha jobban belegondol az ember, akkor gyakorlatilag k*rvára felesleges azon pörögni, hogy jajj, a mi bulinkon csak 37-en voltak, a másik zenekarén meg 48-an, mert ez már annyira nem erről szól, hogy kár a gőzért. Az ebből adódó féltékenységek, illetve kirekesztések pedig már egyenesen nevetségesek.

Ilyen szempontból, ha szervezek egy bulit, akkor számomra már tényleg csak az a legfontosabb, hogy olyan zenekarokkal vegyük magunkat körül, akikkel tiszteljük, szeretjük egymást. Fontos, hogy a végén jókat dumáljunk, igyunk pár sört és érezzük magunkat a lehető legjobban. A Stabbed viszonylag friss társaság, de teljesen rendben vagyunk. A Cada és az Absent pedig számomra két rettenetesen meghatározó zenekar... Velük szerencsére nagyon jó barátságot ápolunk, szóval teljesen egyértelmű, hogy ott segítünk egymásnak, ahol csak tudunk. Amúgy jól mondod, ennek totál evidensnek kéne lennie, szerencsére azért rengeteg követendő példa akad kis hazánkban, ezeket a zenekarokat mi is tiszteljük és imádjuk!

Ezen a szálon maradva, számomra még mindig fájó pont, hogy a magyar közönség befogadóbb egy tribute bandával szemben, mint egy olyannal, aki az egyediségre törekszik. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

Számomra elég fájó pont ez a tribute dolog (nevet), De mostanra ott tartok, hogy el kell engedni... Az Apey & the Pea a Stubborn-nal telt házas hajót csinál, innentől kezdve el kell felejteni másokban keresni a hibát, meg az indokokat... Nem hiszem, hogy jót tesz a hazai helyzetnek ez a túltolt tribute ügy, de talán kezd teljesen szétválni ez a két közönség, és kár ezen rágódni...

A válasz viszonylag egyszerű, pár sör után én is szívesen üvöltöm a Panterát, vagy a hasonló klasszikusokat. A közönség pedig azért megy el koncertekre, mert szórakozni akar. Van egy réteg, aki megragadt ezeknél a bandáknál és kevésbé nyitott, nem annyira foglalkoztatja, hogy milyen kisebb helyi brigádok vannak az országban. Sajnos ezt el kell fogadni és nem szabad ezen agyalni, mert ezeknek az embereknek a nagy százaléka akkor sem járna el a "mi" bulijainkra, ha a tribute teljesen megszűnne. Bár nem járok ilyen rendezvényekre, szóval fogalmam sincs, hogy kik szórakoznak ott. Norbi néha lejárogat, ezért nem is nagyon beszélünk már (nevet), Lehet, hogy totál hülyeségeket mondtam ezzel kapcsolatban.

Visszakanyarodva a bandához, hogy alakul az idei év hátralévő része?

Elég nyugis időszak következik, mint ahogy arra már utaltam. Idén már csak két-három buli van hátra, aztán a próbahelyen majd kitaláljuk, hogy mivel kezdünk el foglalkozni. Emellett az viszont tuti, hogy idén még jön egy élő videónk, amit már nagyon várunk. Ez amúgy a Fezenen lett rögzítve, még nem láttunk belőle semmit, de remélhetőleg elég ügyesek voltunk és ütni fog. A Little Red House-ra készül, ami a kedvenc dalom a lemezről.

Merre láthatunk benneteket legközelebb?

Most már évről-évre megrendezésre kerül a Fehérvár Feszt, amit idén a Fezen klubban valósítanak meg, szeptember 30-án, ennek keretein belül lépünk fel legközelebb.

Azt hiszem, kellően kiveséztünk mindent, persze a végszót is meghagyom neked, köszönöm, nagyon!

Annyit azért üzennénk a kis táborunknak, hogy nem kell aggódni, eddig is sok mindent átvészeltünk, most sem áll le a Sleepless! Lesz még lemez, illetve mindenkit a saját városában fogunk meglátogatni! Hogy mikor az még képlékeny, de találkozni fogunk! Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget!

Aktuális felállás:
Lucsányi Milán - ének
Kelemen János - gitár, vokál
Juhász József - basszusgitár
Huják Norbert - dob

Oldal:
facebook.com/sleeplesshorde
youtube.com/user/sleeplesshorde

Csipke



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Sleepless interjú (2013)

2013-02-01 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia