×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pulzus 40 - 1983 december - Álmok és valóság 

Megjelent: szeptember 21. csütörtök 18:05
Szerző: Fiery
    Rockmúzeum 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából... Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Amikor majdnem valóra válik az álom

1983 végére a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a média segítségével már valóban a végét járta a rockzene. Szép csendben atomjaira hullott az összes nagy banda. Volt, aki civil foglalkozásra váltott, volt, aki külföldre, hajóra ment zenélni, vagy átváltott új hullámra. Nagyon kevesen maradtak hűek a rockhoz. Az utolsó egynapos feltámadás 1984-ben, az emlékezetes Pusztavacs Rockfesztivál még hátra van, de aztán hosszú csend következett...

A Karthago a Requiemnek köszönhetően még 1985 májusig tartotta a frontot. Ez pedig úgy jött össze, hogy a dal miatt egy éven keresztül olyanok is elmentek a zenekar fellépéseire, akik amúgy sosem jártak hasonló eseményre, de élőben is hallani akarták a nótát. Így van ez a mai napig, ha valakit felkap a média, annak a fellépésére a legkisebb falu lakói is kíváncsiak. A szerencse pedig ezután sem hagyta el a csapatot, mert amikor itthon kezdett alábbhagyni az újdonság varázsa, akkor társaság teljes energiával külföldre koncentrált, és a Villachi nemzetközi fesztiválon - egyedüli kelet-európaiként - megnyerték a fődíjat.

A kapitalista módszereknek köszönhetően, nagyon gyorsan megjelent az angol nyelvű album német nyelvterületeken, de akkora sikerrel, hogy például Ausztriában rövid idő alatt arannyá is vált. A Requiem zenéje már kidolgozottabb, angol nyelvű szövege is jobban sikerült: "You'll never come no more - ugye eljössz még?" Ami azt jelenti, hogy a srác nem fog eljönni, és ettől még meghatóbbra sikeredett. Egyébként a fordítás az eredetivel megegyezik.

Tulajdonképpen ez volt az utolsó időszak a nagy álmok megvalósításra, de hiába Lgt, P. Box, Karthago, hiába profi zene, ez kint már nem kellett. Jobban mondva, ez már kint sem kellett. Amikor nyugaton a rózsaszín-lila puding ruha ment, mi még mindig a farmert erőltettük. Amikor kint a tizenéves felstuffolt frizurával rendelkező sráclányok jöttek divatba, mi még mindig a negyvenes éveikben járó, loboncos - de már erősen kopaszodó - harcosokat erőltettük.

Sajnos a vég még így sem kerülhette el a zenekart, hiszen az addigi rengeteg koncert, folyamatos együttlét, a fogyatkozó közönség, az apadó lelkesedés, és a változások iránti vonzódás 1985-re beért. Jöhetett a menedzserkedés, a Senator, a Fáraó, a KGB és a 100 Folk Celsius, hogy aztán újabb öt év múlva (1990) újra egymásra találjanak, és a nosztalgia hullámain megerősödve folytassák a mai napig...

Azért büszkék lehetünk

Szigeti Ferenc így emlékezik: A Requiemet itthon, a Midem gálán meghallotta egy osztrák lemezkiadó cég igazgatója, Franz Warner és nagyon megtetszett neki a felvétel. Kisvártatva újra megjelent Magyarországon és közölte, hogy a Karthago együttest be kívánja nevezni az osztrák Villachi Fesztiválra. Megírtuk az angol nyelvű szöveget, megkértük Máté Pétert, hogy készítse el a nagyzenekari hangszerelést. Ezek után Villachban, egyedüli kelet-európai bandaként, a számmal megnyertük az első díjat.

A hatás ugyanaz volt, mint Magyarországon. Két napon belül Ausztria összes hanglemez boltjában kapható volt az album. A Teldec kiadó jóvoltából, hónapokkal később egy komplett angol nyelvű korongot is megjelentettek a Karthagoval, ami aranylemez lett Ausztriában. Ezzel egy karrier vette volna kezdetét - ha nem Kelet-Európából származott volna a zenekar. Játszottunk Rod Stewart előtt, Kim Wilde előtt - hiába. Innen, Magyarországról - köszönhetően a túlburjánzott bürokráciának - lehetetlen volt az érvényesülés Nyugaton. Ők is belefáradtak, meg mi is!

wikipédia: 1983-ban az együttes a Requiem című dallal megnyerte az ausztriai Villachban a Nemzetközi Táncdalfesztivál nagydíját, ezt követően szerződést kötött az osztrák OK Musica (Teldec Company) lemeztársasággal. Két nagylemezük jelent meg a kiadóval Nyugat-Európában, amelyből az első, a Requiem című Ausztriában aranylemez lett. A nemzetközi nyitást részben a hazai zeneszakma (amely ebben az időben gyakorlatilag egy személyben dr. Erdős Péter doktor úrból állt) értetlensége okozta:

a dal refrénjét és a dalszöveg elemeit - "Ugye eljössz még, ha hallod majd az elefántdübörgést"; "elindult a fiú a fények útján" - Erdős Péter könnyűdrogos, pszichedelikus élmények feldolgozásának (illetve reklámozásának) tartotta, és a lemezkiadást célzó megbeszélésen kifejtette a zenekarvezetőnek, miszerint a lemezt, amelyen a Requiem is rajta van, nem fogják ugyan betiltani, de semmiféle promócióban és egyéb támogatásban sem részesülhet. Végül a Requiem kislemezként, üres fehér borítóval jelent meg, ennek ellenére óriási közönségsikert aratott, az együttesnek minden koncerten "kötelező" lett játszania. A kvázi tiltásnak mindössze annyi valóságalapja volt, hogy a dal egy fiúról szólt, aki a zenekar egyik korábbi koncertjén, egy Parkán nevű gyógyszert és alkoholt is fogyasztott, emiatt szívrohamban meghalt: a dal az ő emlékére íródott.

Merész álmok

Módos Péter: A napokban jelent meg a Karthago együttes Requiem című angol nyelvű lemeze az osztrák Musica lemezkiadó gondozásában. Ebből az alkalomból forgatócsoportunk, Mihály György riporter és Kenyeres Gábor rendező-operatőr bécsi hivatalában kamera és természetesen mikrofon végre kapta Franz Joseph Wallner urat, az előbb említett cég igazgatóját.

Mihály György: Wallner úr, hogyan találkozott a Karthagoval?

Franz Joseph Warner: Tavaly történt Franciaországban, a tengerparton feküdtem a homokban és onnan hallgattam, ahogy a Hungaroton fesztivál épületében Karthago lemezeket játszott. Később Magyarországon jártam egy együttesünk turnéja alkalmával, és akkor láttam a Karthagot. Azt mondtam magamnak, ez az együttes kell nekem.

Mihály György: És le is szerződtette a Karthagot?

Franz Joseph Warner: Azonnal elmentem a Magyar Hanglemezgyárba, azt mondtam, hogy szeretném ezt a zenekart, és ezt a számot. Fel tudnák-e venni angolul Ausztria, az NSZK, Svájc és a Benelux Államok számára? Ők igent mondtak és aláírtuk a szerződést.

Mihály György: Mi a véleménye a Karthago Villach-i fesztivál sikeréről?

Franz Joseph Warner: Ez osztrák méretekben igen nagy siker. Gondolja el, itt volt az összes szakember Ausztriából és az NSZK-ból, a rádiótól és a televíziótól. És végül is ők adták a Karthagonak a díjat. Ennek bizony súlya van.

Mihály György: Milyen esélyei vannak a Karthagonak Ausztriában, a német nyelvterületen, és egyáltalán a nemzetközi piacon?

Franz Joseph Warner: Ez a Requiem című nagylemez, amelyet mi most megjelentettünk, Magyarországon is kapható magyar nyelven. Úgy gondolom, hogy a következő nagylemezt külön a német, a svájci és talán az angol piac számára fogom elkészíteni. És ezért a következő albumnak még nagyobb jövőt jósolok.

Mihály György: Angliában is megjelentetik a Karthago-t?

Franz Joseph Warner: Remélem, remélem... ha sikerük lesz. Most jelent meg a lemez Svájcban, Hollandiában és az NSZK-ban. Ausztriában már jól megy, és ezek után Anglia már csak egy ugrás.

Mihály György: Köszönöm.



Mini - Neon éjszakák
Karthago - Girls Of Nowhere
100 Folk Celsius - Vágó Istvánnal, Szilágyi Jánossal
Ruja (észt) - Inimene Öpib
Kovács Kati - Egy szó a vége: Szerelem
Art Farmer (jazz)
R-Go - Karácsony éjjel
Brian Adams - Hiding From Love
V'Moto-Rock - Red Or White
U2 - New Years Day

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Bergendy - kislemezek 04.
A következő kislemezen a Bergendy együttes Zalatnay Saroltával közösen hallható.

Zalatnay Sarolta 1962 és 1964 között gyakran fellépett a Scampolo

Tovább...
Bergendy - kislemezek 05.
A Bergendy következő EP-je ismét önálló felvételeket

Tovább...
Pulzus 50 - 1985 január - Ha a sorompó áll...
Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A

Tovább...
Bergendy - kislemezek 16.
A következő EP-n a Bergendy Koncz Zsuzsát kíséri egy Payer - S. Nagy

Tovább...
Bergendy - kislemezek 08.
A következő EP-n a Bergendy Mátray Zsuzsa táncdalénekesnőt

Tovább...












Klipmánia