The Quireboys - White Trash Blues (2017) 

Megjelent: szeptember 13. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A London-ban, 1984–ben alakult Quireboys egykor a britek "válasza" volt a korabeli amerikai glam-sleaze hullámra... Az indulást jelentő '90-es A Bit of What You Fancy nem véletlenül tartja életben a nevüket még manapság is, kiválóan sikerült... Azóta sok víz folyt le a Temzén, ők is kiadták jó pár alkotásukat, legutóbbit 2016-ban Twisted Love címmel...

A most megjelenő White Trash Blues egy feldolgozás album, amin blues klasszikusat vettek elő és formáltak magukra. A tavaly megjelent Rolling Stones albumhoz hasonlóan, fehérek játszanak itt is afro-zenét, aminek a végeredménye csak valamiféle konvertálás és átalakítás, mondhatni színvallás és modernizálás lehet. A Quireboys - a tradicionális blues kesergés helyett - például a bulizást választotta, mint alapkoncepció, amit - kiegészülve a Pearl Handled Revolver szájharmonikásával, Lee Vernonnal - kiválóan végre is hajtottak...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Egész életemben imádtam a régimódi bluest... Aztán Miles Davis önéletrajzának a többszöri elolvasása közben döbbentem rá, hogy amit nekem bluesként addig "eladnak", az nem is az... A blues ugyanis maga volt fegyvertelen lázadás az elnyomás ellen, a sírva vigadás, ha úgy tetszik a húzd rá cigány... Ahogy Petőfi megírta: Húzd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!" Ez volt a tradicionális blues lényege, amit az elkényeztetett, városi fehér srácok máig nem értenek... Pontosabban nagyon kevesen fogták csak fel, hogy ez bizony nem csak simán primitív témák szögletes ritmusú nyekergése, hanem nagyon mély mondanivalójú, humornak is ironikus, ösztönös lázadás a szegénységbe és szolgaságba taszító kultúra ellen! Nekünk, magyaroknak viszont ez van benne ösztönösen a lelkünkben! Ez a hajlás, de meg nem törés, amibe minden minket megszálló idővel bele is bukott...

A Quireboys egy remek brit banda... Spike különlegesen árnyas-árnyalt énekhangjával, füstös sugdosásával az élükön, teljesen egyedülálló, azonnal felismerhető megszólalásuk van! Ahogy mondjuk "odaát" a Black Crowes, úgy ők ideát voltak képesek megidézni a Rolling Stones fiatalkori éveit, ami ösztönből időutazott vissza a fehér-blues, vagyis a rockzene megszületéséhez! Aztán a nyolcvanas években úgy alakult, hogy a Stones-szal újra stadionokat akartak megtölteni, aminek korszerűbb fúzió és eladhatóbb lazaság lett a kulcsa, ráadásul mindezzel magukkal is rántottak milliónyi követőt... Egy ideje milliónyi nyugati banda keresgélik a régi világot, mindenki vissza akar ásni a gyökerekhez... Mindehhez adják magukat a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek fekete blues sztenderdjei... Persze a fehér srácok ma is csak azt értik belőle, amit egykor, vagyis a vadulást és ugrálást, ami eredetileg a sírva vigadás volt...

Mindezzel együtt, a Quireboys képes hitelesen önmagát hozni ezen a lemezen, ami amúgy elméletben feldolgozásokat tartalmaz! A srácok egészen kiváló hangszeresek, Spike füstös énekhangján mindez azonnal beazonosítható, így aztán nagy baj nem lehet! Ugyan ők nem arénákban buliznak, csak klubokban, de ettől még működik a kezükben mindaz a szögletesség, amit ellestek a Stones-tól... Az elővezetett műsor egészen varázslatos válogatás!

A Muddy Waters-féle Cross Eyed Cat-tel kezdenek, telepakolva laza dülöngéléssel... Majd jön a John Lee Hooker-féle Boom Boom, ami megmaradt primitívnek és hipnotikusnak, hogy aztán ösztönből forduljanak rá Billy Boy Arnold vonatozós-lötyögős I Wish You Would-jára... A nehézkes Take out Some Insurance megidézi Jimmy Reed jellegzetesen ironikus drámáját, amit később a Shame Shame Shame-ben - Reed legismertebb klasszikusában - is megcsodálhatunk...

A Freddie King-féle Going Down "lejtője" stílusosan jut el Sonny Boy Williamson II Help Me-jének mély gödrébe, de a lényeget mégis Muddy Waters énekli el a világáról a bukdácsoló I'm Your Hoochie Coochie Man-ben... A Johnny Jenkins-féle Leaving Trunk simán átmegy funkysba, ami a táncolhatóságát illeti, de nekem a Slim Harpo-féle I'm a King Bee a kedvencem... mert én megértettem, hogy mit jelent a dalban használt méhkirály szimbóluma... A Rufus Thomas-féle Walking the Dog-ot minden ma élő ember ismeri szerintem, ha nem is tudja pontosan, hogy mi ragadt bele annak idején a fülébe, de a srácok végül a Chuck Berry-féle Little Queenie-vel zárják inkább a lemezüket, mintegy kegyeletből...

A White Trash Blues nagyon szórakoztató produkció, miközben teljes egészében benne van a nyugat képmutatása, aminek a felismerése ma is olyan fájdalmas élmény, mint egykor volt... Aki pedig meg akarja érteni, hogy mit is írtam itt, az olvassa el a legnagyobb blues előadó, Miles Davis önéletrajzát, amit szerencsére magyarul is megtehet! Én pedig csak annyit üzennék Spike-éknak, amit Davis mondott Herbie Hancock-nak, miután felfedezte a tehetségét: "hagyd ki a zsíros hangokat", ebben az esetben inkább: a zsíros hangokat ki kellett volna hagynotok!


Track lista:

01. Cross Eyed Cat - Muddy Waters cover
02. Boom Boom - John Lee Hooker cover
03. I Wish You Would - Billy Boy Arnold cover
04. Take out Some Insurance - Jimmy Reed cover
05. Going Down - Freddie King cover
06. Help Me - Sonny Boy Williamson II cover
07. Shame Shame Shame - Jimmy Reed cover
08. I'm Your Hoochie Coochie Man - Muddy Waters cover
09. Leaving Trunk - Johnny Jenkins cover
10. I'm a King Bee - Slim Harpo cover
11. Walking the Dog - Rufus Thomas cover
12. Little Queenie - Chuck Berry cover

Közreműködő zenészek:

Jonathan "Spike" Gray - ének
Guy Griffin (Joe Elliott's Down 'n' Outz) - gitár
Paul Guerin (Joe Elliott's Down 'n' Outz) - gitár
Keith Weir (Joe Elliott's Down 'n' Outz) - billentyűs hangszerek
Nick Mailing - basszusgitár
Dave McCluskey - dob

Lee Vernon (Pearl Handled Revolver) - szájharmonika

Lemezeik:

1990 - A Bit of What You Fancy
1993 - Bitter Sweet & Twisted
2001 - This Is Rock'N'Roll
2004 - Well Oiled
2008 - Homewreckers & Heartbreakers
2009 - A Bit of What You Fancy - 20th Anniversary Edition
2009 - Halfpenny Dancer
2013 - Beautiful Curse
2014 - Black Eyed Son
2015 - St. Cecilia and the Gypsy Soul
2016 - Twisted Love
2017 - White Trash Blues

élő:
1990 - Live (Recorded Around The World)
2000 - Lost In Space
2002 - 100% Live
2011 - Live In Glasgow

Kiadó:
Off Yer Rocka Recordings
Honlap:
thequireboysspike.com
facebook.com/quireboys


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...
Threshold - Legends Of The Shires (2017)
Az 1988-ban, az angliai Surrey-ben alakult Threshold hazájának egyik legfontosabb progresszív metál zenekara manapság is. Legutóbb 2014-ben adtak ki sorlemezt For The

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia