Rózsa Pál interjú - 2. rész (2017) 

Megjelent: augusztus 30. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Rózsa Pál írta a Hungária által kislemezre felvett Egyszer vagy fiatal című dal szövegét és zenéjét. Alapvetően e miatt kerestem meg, de aztán kiderült, hogy sokkal sokrétűbb interjút készíthettem. Az első részben a moszkvai zenekaráról beszélgettünk, ma a hungáriás dal kerül sorra...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Térjünk rá az Egyszer vagy fiatal című dalodra. Hogy jutott eszedbe, hogy benevezz vele?

1967-ben láttam a Táncdalfesztivált és a beatzenekarok sikerét. Nagyon dolgozott bennem, hogy egy szerzeményemmel én is bekerüljek. Tudtam, hogy be lehet küldeni dalt, amit egy szakmai zsűri rostál, majd 60 dalt mutatnak be közülük, ebből 20 kerül a döntőbe. 1968 elején valamelyik újságban megjelent az új felhívás. Megírtam a dal zenéjét, szöveget is írtam hozzá és egy demófelvételelt is mellékeltem hozzá, amit kint vettünk fel Moszkvában. Majd ezzel a pakkal kimentem a Seremetyevói reptérre egy Malév géphez, kinéztem magamnak egy magyar katonatisztet, akit tisztelettel megkértem, hogy vigye haza és adja le a Bródy Sándor utcában. Megtette.

Kiválasztották, majd be kellett volna menni a Rádióba Bolba Lajos szerkesztőhöz egy megbeszélésre, például, hogy ki legyen az előadó, de én nem tudtam ezért hazajövögetni, beküldtem magam helyett apámat. Ez sem volt egyszerű, mert nem volt telefonunk, hanem úgy kommunikáltunk, hogy megállapodtunk, hogy a hét egy napján ekkor és ekkor szüleim a telefonnal rendelkező nagybátyáméknál lesznek, én meg egy moszkvai postáról kérek interurbán beszélgetést. Persze a Rádióban olyan kérdéseket tettek fel apámnak, amire nem mindig tudott válaszolni, így arra sem, kire gondolok, hogy ki játssza el. Erre Bolba javasolta, hogy ezt a dalt majd az adja elő, aki az éppen akkor folyó Ki Mit Tud?-on nyer. Így került a dal a Hungáriához. A húgom beatrajongó volt, biztosított, hogy jó kezekben lesz a zenekarnál a dal. Mondta ezt úgy, hogy ő közgázos volt, tehát a Ki Mit Tud? alatt a Neotonnak, az egyetem házizenekarának drukkolt, nem a Hungáriának.

Hogy alakult az együttműködés a Hungáriával?

A Táncdalfesztivál elődöntői már nyáron zajlottak, júliusban haza tudtam menni, egy próbára eljutottam, eddigre a zenekar már erősen változtatott azon, amit megírtam. Őszintén bevallották, hogy nekik nem tetszett az eredeti, én lassúbb dalban gondolkodtam, ők tempósabbat csináltak belőle, sőt kiegészítették az utolsó sorral, a "zöldül a falevél" kezdetűvel, ami eredetileg nem volt benne. Nálam a sárgul a falevéllel végződött, ők a gyorsítás miatt a szöveggel is reagáltak erre. Próbán Fenyő Miklós megkérdezte tőlem, hogy tetszik az ő verziójuk. Kiderült, hogy a demófelvétel hozzájuk nem is jutott el, csak a kottát kapták meg. Erre szerény tehetségemmel elgitároztam nekik azt, amire én gondoltam, mire udvariasan azt mondták, hogy "hát igen, ez is egy verzió". A belépő pár ütem motívumát is ők tették hozzá.

Olvastam a Csomós Péterrel készült interjúdat, ahol azt nyilatkozza, nem lelkesedtek a dalért. Ez így is volt, de azért később is játszották koncerten. A fesztivál után a szüleim Kaposváron elmentek egy Hungária koncertre, repertoáron volt a dalocska. Koncert után bemutatkoztak Fenyő Miklósnak, aki nagyon udvariasan nyilatkozott a dalról.

Hogy élted meg a Táncdalfesztiválon az Egyszer vagy fiatal sikerét?

Tudtam, hogy nagyon sokan küldenek be pályaműveket, sok profi szerző is lesz köztük. Majláth, Bágya, Dobos Attila, jól csengő nevekkel. Így a szövegírók is. S. Nagy István, G. Dénes György, Fülöp Kálmán. Tudtam, hogy nehéz lesz. Úgy voltam vele, mint az a magyar sportoló, aki a téli olimpián indul. Ha bejutok a 60 közé, akkor az nekem már aranyérem. Azt hiszem, a második elődöntőben ment a dalocska, de a zsűri nagyon lepontozta. Viszont eszméletlen sok közönségszavazat érkezett rá. Tudtam, hogy ez nem nekem, vagy a dalnak szól, hanem a Hungáriának. Nem gondoltam, hogy én vagyok az új Beethoven, vagy az új Paul McCartney. Döbbenetes volt a 170.000 szavazat. Így végül közönségdíjat kapott a dal és a zenekar. Borítékolni lehetett, hogy az Amikor én még kissrác voltam fog nyerni, hisz tényleg az volt a legjobb.

Akkor házasodtam, feleségemmel kaptunk meghívót az előadásra, valahogy a nagy nevek közé ültettek, ültünk ott, mint a kisegerek. Nem vártunk semmit, nem is voltunk csalódottak. Fáradtak voltunk, két napunk volt Moszkvába visszautazni, kezdődött a tanév. Megérkeztünk Moszkvába, majd pár nap múlva apukám küldött egy táviratot azzal, hogy "közönségdíjat nyertél". Még egyszer mondom, nagyon jól tudom, hogy ez nem a dalnak, hanem a Hungáriának szólt. Majd telefonáltak, hogy menjek be a követségre, mert kiküldték a közönségdíjat nekem. Ez csak egy kis oklevél volt. Sajnos az elmúlt 50 év viharos magánéleti változásai során ez az oklevél eltűnt. Mindenesetre borzasztó nagy boldogság volt, csaptunk egy extra bulit a kollégiumban, gyorsan megtanultuk a hungáriás verzióját a dalnak.

Hahaha.

Abban a szezonban sokszor játszottuk, meglehetős sikere volt, és megtanultuk a Csavard fel a szőnyeget is ennek örömére. A Hungária kapott a közönségdíjhoz kapcsolódóan egy jutalomüdülést a Szovjetunióba, természetesen meghívtuk őket az egyetemre is, ahol egy rögtönzött koncertet is adtak. De a moszkvai kirándulásuk egyik fő célja az volt, hogy nyloninget, farmernadrágot tudjanak eladni és a pénzért csónakmotort, vagy egyéb kurrens dolgokat vihessenek haza, ebben is segítettünk nekik. Volt egy közös koncertünk a kollégiumban. De ezeket a szovjet kollégiumokat úgy kell elképzelni, hogy ez speciel nyolc U-alakú tízemeletes épületből állt, eleve Diákvárosnak hívták, ez volt a neve, külön metrómegállója volt. Élt ott több, mint 10.000 ember és mindenféle hirdetés nélkül a hangos zenére betódult a telt ház. A földszinten volt egy terem, amit nagyképűen aulának hívtunk, befért ezer ember. Mindez kora délután. Szerintem ez volt az első alkalom, hogy magyarországi beatzenekar fellépett a Szovjetunióban.

Milyen érzés volt kézbe venni a kislemezt?

Hát, döbbenetes volt. Előtte magyar kislemezem nem volt, csak a nyugati példaképek lemezei. Leírhatatlan érzés. Persze, hiú vagyok én is, a nevemet látni a korongon, az nagyon nagy dolog volt. Ez egy mérföldkő volt, szerintem egészséges hiúság ez. És arról nem beszélve, hogy abban az évben 60.000 forint jogdíjat kaptam. Hát jól a seggére vertünk ifjú házasként. Nem takarékoskodtunk, úgy voltam vele, hogy lesz ennek még folytatása. Csak zárójelben, pár napja írt az Artisjus, hogy átutalásom lesz a 2016-os évre. Könnyűzenei vonalon ez az egy dalom van, bruttó 5800 forintot fognak utalni.

Egyébként ez úgy volt, hogy lemezenként három forintot kaptam, ebből gondolom, hogy 20.000 példány jelenhetett meg. És akkor a dalokat feljátszó zenekarok közel sem kaptak annyi pénzt, mint a szerző, örök áron adták el a felvételt, örültek, hogy lemezhez juthatnak. Fenyő meg is mondta apukámnak őszintén a kaposvári koncert után, hogy most még egy kicsit játsszák, mert sokan kérik a fesztivál miatt, de hamarosan már nem, csak amit ők írtak, mert azoknál a koncertek után is kapnak jogdíjat.

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.08.30.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Szabó Krisztián - interjú 2. rész - A koncertek világa
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia