×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Motörhead - Motörhead (1977) 

Megjelent: augusztus 28. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A londoni Motörhead ezzel az 1977. augusztus 21-én megjelent lemezével mutatta be azt a mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjét, ami az együttes védjegye lett Lemmy 2015-ös haláláig és így a zenekar megszűnéséig. A csapatot Lemmy '75-ben alapította, miután a space rocker Hawkwind-ból kitették, mivel drogbirtoklással lebukott az amerikai-kanadai határon. Nem sokkal később beindította új csapatát - átmenetileg Bastard néven, de aztán - nem meglepő módon - gyorsan az angol szlengben használt amfetamin-használó kifejezésre váltottak...

A csapatban eredetileg az akkor még űr-rockban utazó UFO-ban '72-környékén rövid ideig dolgozó Larry Wallis gitározott és Lucas Fox dobolt, ebben a felállásban is adták első koncertjüket '75. július 20-án a londoni Roundhouse-ban. Aztán még az alapítás évében felvették az első lemezüket, de nem találtak hozzá kiadót - később ez lett az On Parole -, aminek a felvételei közben csatlakozott hozzájuk Phil "Philthy Animal" Taylor dobos, akinek a szokatlanul brutális és kemény ritmus alapja meghatározóvá vált a korai években... Végül felvették a heavy metal umlautos Motörhead nevet, amivel - Lemmy elmondása szerint - azt szerette volna elérni, hogy gonoszabbnak nézzen ki az együttes neve és így a logója is...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A zenekarhoz '76-ban csatlakozott "Fast" Eddie Clarke gitáros, aki sokkal karcosabban tolta az ipart az akkoriban inkább space blues-rockban utazó Wallisnál. A nagyon nyers és ösztönösen dühös dolgokra képes Motörhead trió vele lett teljes, a klasszikus felállás kialakult. Eleinte így sem vitték sokra, a korszak kemény rock zenekaraihoz képest túl régimódiak és őszinték voltak, mérsékelten lett sikeres a felállás. Egy évnyi egy helyben toporgás következett, végül úgy döntöttek, hogy 1977. április 01-jén búcsúkoncertet adnak a londoni Marquee klubban. Megkérték Ted Carrollt a Chiswick Recordstól, hogy az utókor számára rögzítse a koncertet, de Carroll azzal az ötlettel állt elő, hogy két napra stúdiót bérel nekik, vegyenek fel egy kislemezt.

A zenekar úgy látta, nincs értelme két dallal vacakolni, ezért 48 óra alatt tizenegy szám alapjait rögzítették, ezt adták Carroll kezébe, akinek annyira bejött az anyag, hogy rábólintott, legyen inkább egy teljes lemez... Végül 13 dalt vettek fel az Escape stúdióban, ebből nyolc került fel a debütáló Motörhead albumra. Nagyrészt az akkor még kiadatlan On Parole-ra írt dalokat vették fel újból, csak sokkal keményebben és dühösebben, plusz pár friss szerzeményt, illetve feldolgozást.

Az On Parole-ra rögzített anyagból egyedül a Fools és a Leaving Here nem került újra rögzítésre. Az újonnan írt számok közül a Keep Us on the Road és a White Line Fever szerepel az albumon - utóbbi kislemezen is megjelent az év elején egy másik kiadónál. Az albumot a Train Kept A-Rollin' feldolgozása zárja, ami eredetileg egy blues szerzemény '51-ből, és számtalan előadó feldolgozta már a Yardbirdstől kezdve az Aerosmith-ig. Az albumról lemaradt dalok közül a City Kids a felvezető kislemez B-oldalán jelent meg júniusban, a többi négy dal viszont csak '80-ban jött ki a The Beer Drinkers című EP-n...

A lemezt nem fogat a közönség túl jól, de már '77-ben szerepelt a borítóján a Motörhead jelképének számító vicsorgó-agyaras koponya, a Snaggletooth - magyarul Csorbafog -, amit Joe Petagno készített nekik, ő a későbbi Motörhead borítókra is rendszeresen megfestette ezt a figurát. Aztán elkezdett megváltozni körülöttük a környezet, az NWOBHM mozgalom egyre inkább beindult, aminek gyorsan az egyik kulcs figurájává váltak, pedig ők továbbra is ragaszkodtak a rock and rollos hagyományokhoz, ami nem volt annyira kötött, mint a hagyományosan fémes metál témák... Ők persze mindezt a régimódi rock and rollnál sokkal gyorsabban és agresszívabban adták elő, így táncolni biztosan nem lehetett rájuk, ami egyet jelentett azzal is, hogy a régi arcoknak sem kellett a zenéjük... Viszont ez a fajta gyorsan és ösztönösen vonagló, primitíven üvöltöző-bugyogó muzsika nagyon közeli volt a punk-rockhoz is, csak Lemmyék nem amatőrök voltak a hangszereiken, így az egész könnyedén átlépett a gyerekes ugráláson...

A Motörhead az igazi sikerét a későbbi Top 40-es slágereinek köszönheti, az olyan lemezeknek, mint az Overkill, a Bomber, az Ace of Spades és a No Sleep 'til Hammersmith. Ezekkel a sikerekkel a britek egyik legfontosabb rockzenekarává nőtte ki magát a '80-as évek elején, de mindennek a gyökere '77-ben már megvolt a Motörhead lemezen, aminek az első, cím és névadó dala kvázi öndefiníciónak is megállja a helyét, mert lendületes, kemény, hangos, piszkos, ronda és mégis szerethető sláger, ráadásul teljesen egyedi és eredeti az elejétől a végéig!

Emlékszem, annak idején úgy találkoztam a Motörhead-del elsőként, hogy a korabeli tévé délelőtti Zenebutikjába bevágtak egy részletet egy playbacknek tűnő stúdiós fellépésükből. A Motörheadet tolták teljes erőből, bőrökbe és szegecsekbe öltözve, totális masszív hangorkánnal... Soha nem láttam még ennyire mocskos rock and rollt, azonnal beleszerettem... Boltokban persze nem lehetett megvenni, bővebb információtól is el voltunk vágva, de az az ideges vibrálás és elsöprően energikus lázadás bennem is megmaradt, ami áradt az egészből... Kerestem is őket utána, csak nem nagyon találtam... Ezzel együtt a Motörhead máig az egyik legnagyobb kedvencem a Motörhead dalok közül, minden megvan benne, ami miatt az ember ilyeneket hallgat!

Nincs másik ilyen zseniális beindulás ezen a lemezen, de nagyot nem is tévedtek egyik itt szereplő dallal sem... A visszafogottabban mesélő Vibrator karcos riffjei és Lemmy mesélése így is szerethető, ahogy a Hawkwind-ból átmentett Lost Johnny füstölgő verziója is, aminek a brutálisan kemény lüktetését tanítani kellene... Az epikusabb blues-rock sémák felé lépdelő Iron Horse / Born to Lose többek között azt is megmutatja, hogy miért nem találtak kiadót az On Parole-nak, de a kiállásaival és dülöngéléseivel a Cream-hez is közelítő White Line Fever már olyan, mint amit ma is Motörhead-nek ismerünk! Remek darab...

A Stones lazaságát is hordozó Keep Us on the Road után a The Watcher olyan basszus szólóval indul, amire csak Lemmy volt képes, nagy kár, hogy a dal játékos "táncikálása" annyira már nem tűnik klasszikusnak... Viszont a Tiny Bradshaw-féle The Train Kept A-Rollin' lényegét tényleg elkapták és alaposan be is darálták ezen a lemezen, amitől a dal tényleg a csapat gyökérzetének tűnhet ma is...

Azóta persze felraktak még pár bónuszt az eredetileg csupán 33 perces anyagra, így a City Kids félkész hadakozása is átkerült ide a Motörhead kislemezéről, no és a Beer Drinkers and Hell Raisers EP-t is hozzá szokták csapni, aminek í címadója a ZZ Top hasonló című slágerének hiteles és persze zseniális feldolgozása... De itt szerepelt az On Parole és a keményen beinduló Instro is, amiben meg is csodálhattuk Lemmy torzított basszusának a páratlan komolyságát... és persze egyediségét... Az EP-ről került ide a John Mayall-féle I'm Your Witchdoctor is, aminek a gyorsulós játékosságát szerencsére Lemmy sem akarta kiölni...

'79 decemberében végül kiadták az eredetileg Larry Wallis-szal rögzített On Parole-t is, amiből leginkább az derült ki, hogy mennyire kellett a csapatba "Fast" Eddie Clarke jellegzetesen durva és fémes gitár-soundja, amit aztán minden követője örökölt is tőle, mint a csapat kötelező megszólalása... és a múlt ilyetén lezárása után, végre jöhettek a klasszikus Motörhead szőnyegbombázások, '79-ben rögtön kettő is: Overkill és Bomber címeken...





Track lista:

01. Motorhead - 3:13
02. Vibrator (Larry Wallis, Des Brown) - 3:39
03. Lost Johnny (Hawkwind cover) - 4:15
04. Iron Horse / Born to Lose (Taylor, Mick Brown, Guy "Tramp" Lawrence) - 5:21
05. White Line Fever - 2:38
06. Keep Us on the Road - 5:57
07. The Watcher - 4:30
08. The Train Kept A-Rollin' (Tiny Bradshaw cover) - 3:19

09. City Kids (B-side - Motörhead single) - 3:24
10. Beer Drinkers and Hell Raisers (ZZ Top - Drinkers and Hell Raisers EP) - 3:27
11. On Parole (Beer Drinkers and Hell Raisers EP) - 5:57
12. Instro - Instrumental (Beer Drinkers and Hell Raisers EP) - 2:27
13. I'm Your Witchdoctor (John Mayall - Beer Drinkers and Hell Raisers EP) - 2:58

Közreműködő zenészek:

Ian Fraser "Lemmy" Kilmister (1945-2015) - ének, basszusgitár
"Fast" Eddie Clarke (1976-1982, Fastway) - gitár, vokál, ének: Beer Drinkers and Hell Raisers, I'm Your Witch Doctor
Phil "Philthy Animal" Taylor (1975-1984, 1987-1992, RIP 1954-2015) - dob

Producer: Speedy Keen

Lemezeik:

1977 - Motörhead
1979 - Overkill
1979 - Bomber
1980 - Ace of Spades
1982 - Iron Fist
1983 - Another Perfect Day
1986 - Orgasmatron
1987 - Rock 'n' Roll
1991 - 1916
1992 - March ör Die
1993 - Bastards
1995 - Sacrifice
1996 - Overnight Sensation
1998 - Snake Bite Love
2000 - We Are Motörhead
2002 - Hammered
2004 - Inferno (-2-)
2006 - Kiss of Death
2008 - Motörizer
2010 - The Wörld is Yours
2013 - Aftershock (-2-)
2015 - Bad Magic

1979 - On Parole (amerikai bemutatkozó album)
1981 - No Sleep 'til Hammersmith (live)
1984 - No Remorse (válogatás)
1988 - No Sleep at All (live)
1999 - Everything Louder Than Everyone Else (live)
2000 - The Best Of
2003 - Live at Brixton Academy (live)
2005 - BBC Live & In-Session (live)
2007 - Better Motörhead than Dead: Live at Hammersmith (live)
2011 - Lemmy - The Movie - DVD
2011 - The Wörld Is Ours Vol. 1 - Everywhere Further Than Everyplace Else - DVD, Live album
2012 - Complete Early Years - Boxed set
2012 - The Wörld Is Ours Vol. 2: Anyplace Crazy as Anywhere Else - DVD, Live album

Kiadó:
Chiswick, Big Beat Records, Chiswick (Ace Records)
Honlap:
imotorhead.com
facebook.com/OfficialMotorhead


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)

2017-11-03 12:05:00

kép

Motörhead - Orgasmatron (1986)

2017-10-21 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia