Accept - The Rise Of Chaos (2017) 

Megjelent: augusztus 05. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A '76-tól Accept néven dolgozó német heavy metál legenda a 2009-es újraindulása után sokáig úgy tűnt, hogy minden rendben megy tovább, hiszen Udo Dirkschneider helyére megtalálták a TT Quick-ben Mark Tornillo-t, aki méltó helyettes lett, ráadásul hasonlóan masszív énekhanggal is rendelkezik... Aztán a 2014-es Blind Rage után - amiről kétszer is írtunk - Herman Frank és Stefan Schwarzmann távozott a csapatból...

Aztán 2015-ben az új gitáros - a Grave Digger-ből - Uwe Lulis lett, a dobos Christopher Williams, akiket a nemrég megjelenő Restless & Live koncert anyaggal be is mutattak, de stúdió lemez eddig még nem készült velük, mivel Wolf Hoffmann tavaly elfoglalta magát metálba mártott klasszikusokkal... Most viszont eljött az új felállás nagy pillanata, itt van a Rise Of Chaos című tizenötödik sorlemez, amit 2018 januárjában nekünk is elhoznak majd...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




"A The Rise Of Chaos alapötlete olyasmi, amin az utóbbi időben gyakran töprengtem... Akármerre is járunk, mindenfelé vannak rejtett, vagy nagyon is látható jelei a rombolásnak, ezek valahogy megváltoztatják az eddig ismert világot. Ami ma még áll, holnapra eltűnhet, ez eléggé irritáló, mert túl sok szinten esik meg. Senki sem tudhatja, holnap mi kerül majd sorra. A borító a legutóbbi színpadképünket mutatja, de nyilvánvalóan lerombolva... mintha csak valami katasztrófa történt volna!" - mesélte az új lemezről Wolf Hoffmann gitáros.

Csalódás kizárva! - ez jutott az eszembe erről a lemezről, ami minden tekintetben olyan, mint amilyennek egy Accept lemeznek lennie kell, se több, se kevesebb! Jöhetnek és mehetnek a tagok, a jól bevált, ismerős megoldások és fordulatok maradnak, mintha nem is történt volna semmi... Egy rajongó szemszögéből nyilván mindez megnyugtató, a megszólalás és a minőség is stimmel, a szokásos "döngölések" most is működnek, ahogy mindig, de mindez egyben súlyos fejlődésképtelenségre is utal, no és nem is túl bátor dolog ennyire ragaszkodni a múlthoz, a régi kulcsszereplők nélkül...

De mindegy is, hisz a csalódás kizárva, mert a monumentálisan induló, majd földbe döngölve menetelő Die by the Sword méltó utóda a régi nagy Accept-klasszikusoknak, még a - komolyzenei értelemben vehető - férfikórust is megkapjuk, ahogy régen is... És nincs megállás, a drámaian előadott Hole in the Head-re is lehet majd bőrbe öltözve billegtetni a hangszert, de a lendületesebb The Rise of Chaos is alaposan szétfűrészeli mindenkinek az agyát, ahogy azt várni is lehetett! Még egy régimódian acsarkodó és együtt beüvöltő Accept-refrénre is futotta... Eddig csak egy rendes neoklasszikus szóló nem jött, úgy látszik Wolf Hoffmann túlzottan kiélte magát tavaly a komolyzene-fúziós témában...

Mindenesetre katonás rendben és németes precizitással jön a következő Balls to the Wall-kópia Koolaid, majd kicsit később Analog Man címekkel, előbbi némileg bravúrosabb gitár-betétekkel is meg van fűszerezve... Aki pedig azt szereti, ha tempóváltás is van, annak a No Regrets menetel be az életébe, ahol aztán akad élénk tempó és lassítás is... Meggyőzően energikus és slágeres a What's Done Is Done, csak nekem túl primitív, ahogy a Worlds Colliding is annyira sematikus, amennyire az csak lehetséges... Gyorsul a Carry the Weight, mert Christopher Williams ezt a tempót is bírja, de a csapat a monumentális témákban mindig jobb volt, így a záró Race to Extinction-ben a kötelező Judas Priest riffek mellé adagolnak némi Black Sabbath-ot is, mert ezek is kiválóan működnek ebben a katonás metálban... és még némi frissebb ízt is kölcsönöznek a végtelenített kliséhalmazba!

Ez egy tisztességes és becsületes Accept-korong, minden tekintetben profin van kivitelezve! Nekem nem kell több, hogy szeressem is... bár persze az ember fülében ott dobog a kisördög, hogy nevetséges önismétlésnek is nevezzem, de végül erről letettem, mert legalább nekik van stílusuk, amibe körömfájásig kapaszkodnak is...

10/08




Track lista:

01. Die by the Sword - 05:00
02. Hole in the Head - 04:01
03. The Rise of Chaos - 05:16
04. Koolaid - 04:58
05. No Regrets - 04:20
06. Analog Man - 04:10
07. What's Done Is Done - 04:08
08. Worlds Colliding - 04:28
09. Carry the Weight - 04:33
10. Race to Extinction - 05:24

Közreműködő zenészek:

Mark Tornillo (TT Quick) - ének
Wolf Hoffmann - gitár
Uwe Lulis (ex-Grave Digger, 2015-) - gitár
Peter Baltes (Don Dokken) - basszusgitár
Christopher Williams (2015-) - dob

Lemezeik:

1979 - Accept
1980 - I'm a Rebel
1981 - Breaker
1982 - Restless and Wild
1983 - Balls to the Wall
1985 - Metal Heart
1986 - Russian Roulette
1989 - Eat the Heat
1993 - Objection Overruled
1994 - Death Row
1996 - Predator
2010 - Blood of the Nations (-2-, -3-)
2012 - Stalingrad (-2-)
2014 - Blind Rage (-2-)
2017 - The Rise Of Chaos

1981 - Metal Masters - válogatás
1982 - Restless the Best - válogatás
1983 - Best Of - válogatás
1983 - Midnight Highway - válogatás
1983 - Demon's Night - Boxed set
1985 - Hungry Years - válogatás
1985 - Kaizoku-Ban - Live EP
1985 - Midnight Mover - EP
1986 - A Compilation of the Best of Balls to the Wall - Restless and Wild - válogatás
1990 - Staying a Life - Live album
1991 - The Collection - válogatás
1992 - Live in Japan - Live album
1995 - No Substitutes - válogatás
1995 - Steel Glove - válogatás
1996 - The Best - válogatás
1997 - Balls to the Wall - válogatás
1997 - All Areas - Worldwide - Live album
1998 - Breakers on Stage - EP
1998 - The Final Chapter - Live album
1999 - Accept Box: The Story - Boxed set
2000 - Bestseller - válogatás
2000 - Take 2: Accept & Quiet Riot - Split
2000 - Classics, Rocks 'N' Ballads (Hot and Slow) - válogatás
2002 - Rich & Famous - EP
2002 - Metal Blast from the Past - DVD
2005 - Sharkbite - Best Of - válogatás
2010 - The Abyss - EP
2013 - Playlist: The Very Best of Accept - válogatás
2017 - Restless & Live - Blind Rage - Live in Europe 2015 - Live album, Video

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
acceptworldwide.com
facebook.com/accepttheband


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Haunted - Strength in Numbers (2017)
Az At the Gates első felborulása közben, 1993-ban, a svédországi Göteborgban alakult The Haunted egykor európai melodic-death és post-thrash zenekarnak indult,

Tovább...
Motörhead - Motörhead (1977)
A londoni Motörhead ezzel az 1977. augusztus 21-én megjelent lemezével mutatta be azt a mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjét, ami

Tovább...
Tony MacAlpine - Death of Roses (2017)
Az 57 éve Springfield-ben született Tony MacAlpine legutóbb 2015-ben adott ki szólóban albumot Concrete Gardens címmel. A hozzá kapcsolódó turné viszont elmaradt,

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 23. és 2017. október 09. között:









Klipmánia