×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Rage - Seasons of the Black (2017) 

Megjelent: augusztus 03. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1986-ban, a németországi Herne-ben alakult Rage a hazájának egyik legnagyobb múltra visszatekintő heavy-speed-thrash metálos legendája... A sorsuk a 2013-as Lingua Mortis Orchestra Feat. Rage album - amiről kétszer is írtunk - és turné után fordult nagyot, ami kettévágta a korabeli felállást. Victor Smolski gitáros és az ő kifinomult neoklasszikus felfogása távozott, majd be is mutatta az Almanac nevű saját csapatát...

Persze Peter "Peavy" Wagner zenekarvezető sem adta fel, újraszervezte a Rage-t Marcos Rodríguez gitárossal és Vassilios "Lucky" Maniatopoulos dobossal, majd 2016-ban gyorsan ki is adta velük a sokkal ösztönösebb irányú The Devil Strikes Again-t, amiről kétszer is írtunk annak idején, többnyire - ahogy mindenki, - mi is jókat... Peavynek a sok dicsérettől annyira megjött a kedve a zenéléshez, hogy a folytatás is fénysebességgel készült el Seasons of the Black címmel, amin egyrészt kapunk egy The Tragedy of Man című négy felvonásos történetet, másrészt bónuszként pár fiatalkori Avenger "slágert" is újra rögzítettek Revisitedjelleggel...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ez a sorban a 23. lemeze a Rage-nek Peavy-vel, de mára sem vesztett semmit a jellegzetes dühéből! A német metál második vonalának emblematikus bandája úgy fröcsög ezen a lemezen, mondjuk a nyitó Season of the Black-ben, mintha a harcias és primitív darálásnál több nem is kellene a közönségének... Őszintén szólva, nekem a Smolski-féle felállásban pont az tetszett, hogy Peavy-t is magával tudra rántani a tudásalapú metál felé... Most viszont - a gitáros kiszállásával - visszatért a bugyogó düh és a hatásvadász és agresszív menetelés, ami földtúráshoz azért némi technikás gitárt is adagolnak... Ráadásnak mindezt a sebesség-orientált Serpents in Disguise-ben is megkapjuk, kevésbé súlyosan, de kellően egyszerűen és direkten, amolyan euro-power himnuszként, amiből csak az ária hiányzik...

A törzsi tánc is beindul a Blackened Karma basszus-dob felvezetőjével, amit a lemez legjobb riffjeivel is elláttak... Nagy kár, hogy mindezt az énekes részek alatt inkább punk-rockos dallamokba mártják. Aztán megkapjuk az ötlettelen Time Will Tell-t, mint metál slágert, hogy aztán a súlyok is megérkezzenek a Septic Bite-ban, mintha ez a merev sötétség olyan magával ragadó lenne... A felgyorsult Walk Among the Dead sodrását is hallhattuk már párszor, ahogy a hasonlóan gyorsulós All We Know Is Not-ot is megírták már párszor - sok más mellett ők is -, de nyilván sok Rage rajongónak ez a primitív kapkodás is elég a velük üvöltés és sörivás mellé... Én sajnos nem tartozom ezen rajongók közé, mert nem tudom az agyamat a fülhallgatón kívül felejteni!

Ezek után nem is tudtam, hogy mire számítsak a The Tragedy of Man című négy részes történet kapcsán... Nyilván ez egy epikus mű, hiszen összefüggő dalokról van szó, de ennyi halálosan primitív metál klisé és séma pattogtatása és puffogtatása után, valahogy másra az ember nem is mer gondolni, csak valami hasonlóra... Hősködő és mellkasát verő germán harcosok lévén, azt nem várnám el tőlük, hogy Madách Imre 1862-es allegorikus művét, Az Ember Tragédiáját dolgozzák át ilyen formán, amit mondjuk nem is lehetne... Szerintem nem is értenék a lényegét - pedig elérhető az angol fordítása -, még mi sem fogjuk fel teljesen a "Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!" igazi küldetését, hát még három dühből hősködő germán metál harcos...

Ezek után a lemez legjobb pillanatit hallhatjuk ebben a négy dalban... Az akusztikus gitárral és madárcsicsergéssel felvezető Gaia, majd a nagy ívű epikusság helyett punk-metál himnuszként kaszaboló Justify, a dinamikus ritmusok hátán menetelő Bloodshed in Paradise és az epikusan felbuggyanó Farewell is nagyvonalúbbra sikerült, mint a felvezető műsor, de egyetlen meglepő fordulat sincs az egészben, csak egy másik sémából adagolnak dallamokat közben... Mondjuk itt - a kevesebb metál betonozás közben - legalább Peavy-nek énekesként is jobban kell bizonyítania, és nem is vall szégyent ebben a dallam-központúbb világban...

Akinek mindez az okoskodás az agyára megy, annak adagolnak némi régi mérget is... A Rage elődje az Avenger volt, ami 1983-'86 között létezett, de csak egy ep-t és teljes lemezt adott ki. Ennek a régi thrash-bandának a régi dalai közül rögzítettek újra párat, amolyan nosztalgiaként... és persze irányadóként.

Az Avenger egyetlen teljes lemeze 1985-ben jelent meg Prayers of Steel címmel, erről négy dalt darálnak elénk. A fémet alaposan szaggató Adoration-t, az élénken bólogató Southcross Union-t, a klasszikus gitárral felvezetett, majd primitíven megszaggatott Assorted by Satan-t, illetve a klasszikus brit heavy metállal vaduló Faster than Hell-t, illetve a lassan súlyzózó Sword Made of Steel-t, amik egyetlen fokkal sem rosszabbak, csak primitívebbek, mint a lemezt nyitó műsor, viszont sikerült őket fiatalosan és lelkesen újravenni... Mondjuk én ilyen műanyag-sátánista szöveget nem akarnék énekelni, de Peavy lelke rajta, ő harminc és pár évvel később újra megtette... és amúgy nem is rosszul!

Zárásként az Avenger másik kiadványáról, a szintén '85-ös Depraved to Black EP-ről szaggatják és tépik elénk a Down to the Bone-t, ami eredetileg is csak thrash közben lázadó tinédzserek primitív csapkodása volt... Mondjuk itt képesek voltak némi agyat is hozzá csepegtetni az Avenger régi dalaihoz, és a mai megszólalás is sokat segít nekik... Erőlködésnek nyoma sincs, az biztos, még a sikítás is simán kijött... Nyilván a rajongóik biztosan értékelik is majd ezt a fajta nosztalgiázást! Én mondjuk egy olyan új műsort többre tartottam volna, ami nem ennyire kliséhalom és izzadságszag, de most csak eddig jutottak a harcosok!

Aki pedig élőben is velük akarja üvölteni-bólogatni mindezt - persze sörös korsók lengetése nélkül -, annak 2018. január 15-én az A38-on a helye, hiszen - a Firewind társaságában - újra eljönnek majd hozzánk! Aki nem tudná, a német tudósok jó része ma is úgy gondolja, hogy egyszer réges-régen a hazánk helyén állt magna germánia - ami persze nettó hülyeség, de a történelmünket érdemes lenne ennek fényében átgondolni -, úgyhogy mondhatják, hogy tulajdonképpen ezek a germán harcosok is hazajönnek hozzánk vendégségbe!

10/07




Track lista:

01. Season of the Black - 04:55
02. Serpents in Disguise - 04:13
03. Blackened Karma - 04:38
04. Time Will Tell - 05:04
05. Septic Bite - 04:20
06. Walk Among the Dead - 04:05
07. All We Know Is Not - 04:20
The Tragedy of Man suite:
08. Gaia - 01:02
09. Justify - 06:09
10. Bloodshed in Paradise - 05:39
11. Farewell - 07:21

Avenger (1983-'86) - régi dalok újrarögzítve:
12. Adoration (Prayers of Steel, 1985) - 03:32
13. Southcross Union (Prayers of Steel, 1985) - 03:43
14. Assorted by Satan (Prayers of Steel, 1985) - 04:22
15. Faster than Hell (Prayers of Steel, 1985) - 03:16
16. Sword Made of Steel (Prayers of Steel, 1985) - 05:16
17. Down to the Bone (Depraved to Black EP, 1985) - 04:12

Közreműködő zenészek:

Peter "Peavy" Wagner - ének, basszusgitár, producer
Marcos Rodríguez (2015-) - gitár, vokál
Vassilios "Lucky" Maniatopoulos (2015-) - dob, vokál

keverés: Dan Swanö

Lemezeik:

1986 - Reign of Fear
1987 - Execution Guaranteed
1988 - Perfect Man
1989 - Secrets in a Weird World
1990 - Reflections of a Shadow
1992 - Trapped!
1993 - The Missing Link
1994 - 10 Years in Rage - The Anniversary Album
1995 - Black in Mind
1996 - Lingua Mortis
1996 - End of All Days
1998 - XIII
1999 - Ghosts
2001 - Welcome to the Other Side
2002 - Unity
2003 - Soundchaser
2006 - Speak of the Dead
2008 - Carved in Stone (-2-)
2010 - Strings to a Web (-2-)
2012 - 21 (-2-)
2013 - Lingua Mortis Orchestra Feat. Rage (-2-)
2016 - The Devil Strikes Again (-2-)
2017 - Seasons of the Black

1991 - Extended Power - EP
1992 - Beyond the Wall - EP
1993 - Power of Metal - split
1993 - Refuge - EP
1993 - The Missing Link - EP
1994 - The Video Link - Video
1997 - Higher than the Sky - EP
1997 - Live from the Vault - EP
1998 - In Vain - Rage In Acoustic - EP
1998 - The Best From the Noise Years - válogatás
1998 - In Vain - EP
2001 - Best of - All G.U.N. Years - válogatás
2001 - Metal Meets Classic Live - DVD
2002 - The Lingua Mortis Trilogy (The Classic Collection) - Boxed set
2002 - The Dark Side - válogatás
2003 - The Video Link - DVD
2004 - From the Cradle to the Stage - Live album - DVD
2006 - Full Moon - EP
2007 - Full Moon in St. Petersburg - Live album - DVD
2009 - Gib dich nie auf - EP
2014 - The Soundchaser Archives - válogatás
2015 - The Refuge Years - Boxed set
2015 - The Refuge Years - EP
2016 - My Way - EP
2016 - The Devil Strikes Again - Second to None - Split
2017 - The Early Years - From Avenger to Rage - Boxed set

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
rage-official.com
facebook.com/RageOfficialBand


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia