×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Beyond Twilight - The Devil's Hall of Fame (2001) 

Megjelent: 2017. július 22. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Beyond Twilight egy dán progresszív metálos zenekar volt, amit Finn Zierler billentyűs alapított '92-ben, Twilight néven. Az egyszerűbb, power metálos Twilight első lemeze Eye For An Eye címmel '94-ben jelent meg, sikeres lett, de nem hozta meg a nemzetközi áttörést... '99-ben még hivatalosan is kiadták a '92-es keltezésű The Edge demójukat, de a csapat '96-tól már Beyond Twilight néven dolgozott tovább, a Lion's Share-ben és Section A-ban is megfordult Anders Engberg énekes nélkül...

A Beyond Twilight végül 2001-ben mutatkozott be ezzel a The Devil's Hall of Fame című első albumával, amit az épp' az Ark-ban is zseniálisan szereplő Jorn Lande énekelt fel és részben írt velük... Az énekes csúcs formában volt akkoriban, ráadásul ez a komplex, sötét tónusú, gonosz hangulatú, neoklasszikusságot is megmutató, billentyű-központú metál zene is kiválóan illett az ő drámai áriái mellé... és így a The Devil's Hall of Fame a korszak egyik legjobb prog-metálos kiadványa lett, amit ma is érdemes felfedezni!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A The Devil's Hall of Fame-t simán az Ark lemezei mellé lehet tenni, Jorn Lande életművének csúcspontjai közé, igaz egészen más okból! Itt ugyanis nem a virtuozitás viszi a prímet, hanem a közösen létrehozott hangulat, ami lassú, itt-ott kellően neoklasszikus és operai, miközben olyan sűrű és sötét, amire kevés példa van ebben a progresszívnak mondott metál műfajban... és ettől nagyon izgalmas a produkció! Ebben úszkál az énekes a rekesztéseivel minduntalan kimagasló drámába fulladva!

Itt nincs kegyelem, nincs jövő és nincs megoldás, ez itt a gonosz démonok világa, amik embereket szállnak meg... - szövegileg körülbelül erről szól ez az album, amit némi billentyűzet kalapálás és gépi intelligencia felvezetője után, meg persze a kötelező Mátrixos-betörős blablát követően a pokol vaskos lépteken nyugvó tüzei nyitnak Hellfire címmel, amiben csak a billentyűk lobognak a kemény alapok és a drámai énekdallamok fölött... Az alaphangulat az első lépcsőben megvan, mire a hosszabb komplex instrumentális betéteken is túljutnak, már minden a helyére került! Ez itt a kegyetlenség kifinomult világa, túltolva billentyűkkel...

A Godless and Wicked-et is feltúrják a gitárok és szétkapkodják a billentyűk, amik aztán a szólók válnak káprázatosan sötét oratóriummá... Az árnykékosabb Shadowland epikus lassúsága, majd a The Devil's Waltz őrült instrumentális játékának neoklasszikussága is tökéletesen illeszkedik ebbe a zseniális lemezbe! A Crying olyan, mint egy Coverdale által énekelt doom-gót sláger, lassan csörgedező zenei mérgeket fecskendezve a vénákba! A drámai és monumentális kifejlődésnek pedig ma is a csodájára lehet járni, annyira egyszerű és magától értetődő, mégis csodálatos!

A címadó The Devil's Hall of Fame teljesen színpadias, a sötét atmoszférájával, mintha egy wagneri operába csöppennénk, ahol maga az ördög kísérti meg a művészt. A gazdag billentyűs témák között, itt - az őrülési jelenetben - kórust és rockzenébe fojtott komolyzenei drámát kapunk, amire teli torokból üvöltheti Jorn a karcolásig feszült dallamaiat! Aztán jön egy harmonikusabb elvágyódás Closing the Circle címmel, amiben el(mű)hárfázza a billentyűs a fátyolos dallamai, de nekem a záró Perfect Dark sokkal inkább tetszik, a maga komolyzenében úszó doom metálos merülésével...

A The Devil's Hall of Fame album egy ma is maró méreg, semmit sem csökkentek az értékei, időnként minden prog-metálosnak be lehet venni, ha kedve támad egy kis sötét színpadias drámázásra! Sajnálhatja Jorn, hogy nem maradt itt tovább, mert kicsit talán izgalmasabban alapozhatta volna meg a Dio-klón elképzeléseit, de a 2005-ös Section X-re a helyére kerülő Kelly Sundown Carpenter is egészen kiválóan képviselte ezt a drámát áriázó stílust! Így aztán a Beyond Twilight-nak a későbbi két lemeze is kultikussá vált, ahogy ez az első is, ami bebetonozta a csapatot és Jornt is az élvonalba!

10/10




Track lista:

1. Hellfire - 08:18
2. Godless and Wicked - 03:54
3. Shadowland - 05:33
4. The Devil's Waltz (instrumentális) - 02:39
5. Crying - 07:19
6. The Devil's Hall of Fame - 08:26
7. Closing the Circle - 02:55
8. Perfect Dark - 06:44

Közreműködő zenészek:

Jorn Lande (Jorn, Allen-Lande, Ark 1990-2002, Vagabond, The Snakes, Masterplan, stb.) - ének, szöveg
Finn Zierler (Zierler) - billentyűs hangszerek, szöveg
Anders Kragh - gitár
Anders Lindgren - basszusgitár
Tomas Fredén - dob

Lemezeik:

2001 - The Devil's Hall of Fame
2005 - Section X (-2-)
2006 - For the Love of Art and the Making (-2-)

Kiadó:
Massacre Records
Honlap:
beyondtwilight.dk
en.wikipedia.org




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: