×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pink Floyd - TEY 26 - Early Singles 1967-1968 - audio (2017) 

Megjelent: július 15. szombat 12:05
Szerző: Joze
    Lemezismertetők 

A hét digibook mellett a nagy Early Years box része még egy kisebb doboz, mely nagyméretű nyomdai replikákat tartalmaz, valamint az első öt kislemezt, 2016-os újranyomásokon, az eredetikre hajazó felfrissített design-nal. A kiadvány logikája hasonló az 1992-es Shine On díszdobozéhoz, melyben a bemutatásra kerülő hét albumon (A Saucerful Of Secrets 1968, Meddle 1971, Dark Side Of The Moon 1973, Wish You Were Here 1975, Animals 1977, The Wall dupla 1979, A Momentary Lapse Of Reason 1987) túl belekerült még a Pink Floyd tíz dalos Early Singles gyűjteménye, az egységes kinézetet kapott sorlemezektől eltérő design-nal és csomagolásban.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A Shine On különálló digipak CD-je után, most valódi kislemezeken kapjuk meg az Early Singles ötször két felvételét, szintén a sorozattól eltérő, önálló csomagolásban. Hiszen az Early Years box set nyolcadikként egy fekvő díszdobozt rejt magában, mely az A4-esnél kicsit nagyobb alapméretével kényelmesen fogja össze a kislemezeket és a nyomdai replikákat.

A kislemezek első ránézésre replikáknak tűnnek, de hamar kiderül, hogy bár ebben a kiadásban (is) alkalmazkodtak az eredeti, első angol kiadások kinézetéhez, azért sok apróságban különböznek azoktól. Különösen az EMI logók, illetve a Columbia label-höz tartozó kiadói információk kerültek sok helyen lecserélésre, átszerkesztésre.

I. Arnold Layne 1967

Az első a sorban, az 1967. március 10-én megjelent bemutatkozó kislemez, A-oldalán a Pink Floyd első slágerével.

Az Arnold Layne szövege egy transzvesztitáról szól, melyet állítólag létező személy ihletett és megtörtént eseményeken alapul. Mindenesetre abban minden visszaemlékező egyetért, hogy a cambridge-i szárítókötelekről időnként eltűnt néhány női ruha, illetve alsónemű. A dal témája hamar kiverte a biztosítékot, néhány adón be is tiltották a játszását, de ez csak olaj volt a tűzre. A balhé még azok érdeklődését is felkeltette, akik egyébként valószínűleg fel sem figyeltek volna fel a dalra, így a Pink Floyd átlagtól eltérő szövegvilágára és akkor forradalminak számító különleges hangzására. Mindenesetre Barrett-ék nem egy ostoba szerelmes szöveggel nyitottak, mint oly sokan mások, ami hasznosnak bizonyult a feltörekvő együttes megismertetése szempontjából.

A kislemez hanganyaga a Sound Techniques stúdióban készült. Ugyanott, ahol korábban Mason-ék a Tonite Let's All Make Love In London film zenéjét is rögzítették. Úgy tudni szóba került egy megismételt Arnold Layne felvétel, az EMI szerződés megkötése kapcsán, de a visszaemlékezések szerint Syd megmakacsolta magát, mert tökéletesen elégedett volt a végeredménnyel, így maradt minden a régiben. Joe Boyd producer később úgy mesélte, hogy a szerzemény eredetileg tíz-tizenöt percet is kitöltött élőben, de szándékosan rövidítették le a középrészén található instrumentális őrületet, hogy a háromperces változat kislemez-felvételként és rádiós-dalként is funkcionáljon. Úgy tűnik, jó döntést hoztak, mert az Arnold Layne egyből a Top 20-ban nyitott. Ráadásul a szöveg körüli hercehurca extra publicitást jelentett, ami felfokozta az érdeklődést a következő Pink Floyd kislemez iránt.


Az első korong B-oldalán a Pink Floyd egyik mostohagyereke, a Candy And A Currant Bun hallható.

Barrett szerzeményének eredeti címe Let's Roll Another One volt, de ez sem a kiadónál, sem a menedzsmentnél nem ment át, a kábítószeres cigarettára való direkt utalás miatt. A visszaemlékezések szerint az I'm high (Betéptem) - Don't try to spoil my fun! (Ne próbáld elrontani a szórakozásom!) sorok sem arattak túl nagy sikert az érintettek körében. Így a dal új címet kapott. Állítólag Waters volt a keresztapa. Bár Syd új szövegváltozatát már megfelelőnek találták, mégsem az, hanem egy harmadik, ismét átvariált szövegverzió került végül a lemezre.

A Candy And A Currant Bun fennmaradt lakklemez demóján szereplő Don't talk to me - Please, just walk with me (Ne szólj hozzám - Csak sétálj velem) rész végül máshová került és Please, just fuck with me (Csak kefélj velem) formára módosult. Hogy ez a bizonyos fuck Syd reakciója volt a cenzúrára, vagy csak a maga őszinteségében fogalmazta meg aktuális barátnője iránti érzéseit, már nem fogjuk megtudni. Mindenesetre a B-oldalas, "csajozós" dal tompította az Arnold Layne kapcsán finoman, de azért időről-időre meg-megfogalmazódott "homoszexuális propaganda" vádakat.

Az Arnold Layne-nel ellentétben, a Candy And A Currant Bun csak néhány alkalommal hangzott el élőben. Ráadásul az első öt, klasszikus Pink Floyd kislemez tíz dala közül csak és kizárólag a Candy And A Currant Bun nem került megfilmesítésre. A szerzeményt sosem játszották a rádióban, így nem készült belőle újabb felvétel sem. De a két korábbi fennmaradt változatát sem publikálták soha, azok az Early Years sorozatról is lemaradtak. Így a Candy And A Currant Bun egy sikerdal elsikkadt B-oldalaként, mindössze azzal a kétes hírnévvel kell beérje, hogy valószínűleg elsőként szerepelt egy Top 20-as sikerlemezen a trágárnak számító fuck kifejezés.

(A fuck with me nem azt jelenti, hogy Syd konkrétan arra kéri a csajt. Akkor kimaradna a with. Bármily fura ez magyar nézőpontból, de így van. Ebben a formában a kifejezésnek inkább cseszekedj velem, húzz fel értelme van. Ezért is mehetett át a cenzúrán. A fuck szó az angolban korántsem számít annyira vulgárisnak, mint magyarban a baszás, és annak különféle változatai. - SzD)


A lemezborító frontoldalán az A-betűs Columbia logo mellett kiemelten szerepel a This Is It! (Ez az!) - ...The Next Projected Sound Of '67 (melyet leginkább úgy lehetne visszaadni, hogy a következő hangzás '67-re, vagy '67 hangzása következik) felirat, mely arról tanúskodik, hogy az EMI szakemberi pontosan tudatában voltak annak, miért is fizettek, amikor szerződést kötöttek a Blackhill Enterprises által képviselt Pink Floyd-dal.

Ahogy az is egyértelműen kijelenthető, hogy kiemelten kezelték a bandát és komolyan beleálltak a promócióba. Sajnos napjainkban már nem történhetne meg ilyen. Nem elég, hogy a kiadók általában csak a minimális munkát (vagy még annyit sem) fektetnek az istállójukba tartozó előadók megismertetésébe és népszerűsítésébe, de ötven évvel később, 2017-ben már senki sem merné bevállalni, hogy bátran a frontcoveren szerepeltesse, hogy bizony, ez az év hangzása. Arról nem is beszélve, hogy az együttes neve és a single címe kapta a legkisebb betűméretet, ami manapság szintén elképzelhetetlen, pedig hasznos volna.

A Projected kifejezés kiemelése azért is érdekes, - és egyben szakmailag nagyon tanulságos, - mert visszaemlékezések szerint a kislemez piacra dobása idején még úgy volt, Projected (Kivetített), vagy Projection (Kivetítés) lesz az első Pink Floyd nagylemez címe. Ez esetben duplán (vagy akár triplán is) ütött volna az ilyenfajta felvezetés, különösen, ha a terv megvalósulása esetén az LP frontborítóján is ugyanezt a betűtípust szerepeltették volna. Nem mellesleg a Projected a sajtókampányban direkt utalásként is funkcionált a korai Pink Floyd koncerteket jellemző show-elemre, a különleges fényshow-ra, vetítésre utalva.

A lemezborító hátsó oldalának tanulsága szerint ekkor még mindig The Pink Floyd volt a nevük. Ezen, és pár néhány későbbi kiadványon még használták a korai, tipográfiailag érdekes, figyelemfelkeltő (the) PINKfloyd alakot. A banda tagjainak felsorolása nem hagy kétséget a felöl, hogy az első kislemezre már kialakult a rangsor, "természetesen" Richard Wright szokásos utolsó helyével. Különösen érdekes, hogy semmiféle szerzői, énekes, ABC-s vagy egyéb megfejtéssel nem lehet tompítani a hátsó borítón szereplő Roger, Nick, Syd, Rick sorrendet.

II. See Emily Play 1967

A második kislemez felvételei szintén a Sound Techniques stúdióban készültek, a Pink Floyd történetében utoljára. A korong A-oldalán a korai Pink Floyd legnagyobb slágere, a See Emily Play található. A Top 10-es sikerdal (legmagasabb helyezése a 6. volt) 1967. június 16-án jelent meg.

Nem sokkal korábban a szerzemény még Games For May néven futott, az azonos című koncert után. A május 12-én, a londoni Queen Elizabeth Hall színpadán tartott quadrofon - surround koncert az egyik legfontosabb előadás volt a Pink Floyd karrierjében, mely általában véve is rocktörténeti mérföldkőnek bizonyult. A legelső térhatású hangzással megszólaló koncertjükön, a színpadi performance mellett a műsor részét képezték még a szalagról bejátszott felvételek, illetve a már jól ismert- és friss dalok élő előadásai. Ennek egyfajta bejátszó bulija lehetett március 28-án Bristolban, a Chinese R&B Jazz Club-ban, ahol jelenlegi tudásunk szerint első alkalommal adták elő a Games For May-t, vagyis későbbi See Emily Play-t.

Syd Barrett szövege egy lányról szól, aki félreéri őt. Emily mások álmát álmodja, az a játéka, egyben emberi játszmája is. (A szövegben, angol eredetiben a play és a games kifejezések váltakoznak.) Egyes vélekedések ismerni vélik az "igazi" Emily-t, akit Syd "egy erdőben látott meg egy éjjel", erről a történetről Barrett később azt nyilatkozta, hogy "csak a nyilvánosság miatt" találta ki. Néhányan konkrétan meg is nevezik Emily Young-ot, az UFO Club akkor 16 éves "pszichedelikus iskoláslányát" (the psychedelic schoolgirl), későbbi szobrászművészt. De a legvalószínűbb, hogy egy kitalált szereplőről van szó, egy általános alteregóról, akinek, aki által Syd üzenni akart.

Ha a szöveget egy józan pillanatában szerezte, akkor bizonyos rajongók, a kiüresedett kamaszlányok esetében tapasztalható személyiségzavar, a mások személyiségébe, álmaiba való bebújás gyakorlatának kritikájaként értendő. Ezt a nézőpontot emeli ki Ürmös Attila 1995-ös Pink Floyd könyve is: "... egyes rajongók a számokban olyasmit keresnek, amiről azok nem szólnak. A gyengébb jellemű fiatalok beleképzelik magukat Syd dalainak fantáziavilágába, a koncertek számukra kultikus szeánszokká válnak."

A másik variáció, hogy Emily egy drogmámoros hallucináció eredménye, ez esetben Barrett a virtuális valóság és a való világ ütközésének fájdalmas tapasztalatát írhatta ki magából. Biztosat állítani bátor és egyben botor dolog volna, mert Syd Barrett esetében minden, és annak ellenkezője is elképzelhető. Különösen, hogy a visszaemlékezések igen gyakran totálisan ellentmondanak egymásnak.

A szöveg értelmezésére tehát sokféle elmélet született, de biztosan csak azt jelenthetjük ki, hogy a Floydok másodszorra sem egy bugyuta szerelmes dalocskával rukkoltak ki. Így a figyelemfelkeltő, meglepő tartalom igen jól harmonizál az akkor forradalminak számító zeneiséggel, illetve hangzással.


A második korong B-oldalán a korai Pink Floyd egyik legkiemelkedőbb felvétele, a The Scarecrow hallható.

A madárijesztőről szóló pszichedelikus folk rock szerzemény, nemcsak Syd zsenijét dicséri, hanem egyben az egész banda kreativitását is. Az akkoriban kialakulófélben lévő rockhangzás harmónia-hangszerelését (elektromos gitár, akusztikus gitár, tizenkét-húros gitár, elektromos orgona) úgy egészítették ki a témához illő, klasszikus-, illetve népi hangszerekkel (fuvola, cselló), hogy közben az alapozó ütemet olyan fifikásan oldották meg, hogy Roger Waters hegedűvonóval ütögette a basszusgitárt, Nick Mason pedig az egzotikus temple blocks mellett fémpoharakat is ütögetett. A Gyalog galopp két fél dísztökkel produkált lódobogásához hasonló hatás egyből a kívánt hangulatba hozza a hallgatót, mely erős harmóniában van a többféleképpen értelmezhető szöveggel.

A The Scarecrow sok tekintetben különleges a Pink Floyd történetében. Ez a felvétel az egyetlen az öt klasszikus kislemez tíz dala közül, mely felkerült, - ráadásul változtatás nélkül - a következő stúdióalbumra. Hasonlóra egészen 1979 novemberéig nem volt példa, amikor az eredetileg szintén B-oldalas One Of My Turns számot, a kislemez után The Wall című dupla albumon is publikálták.

Az Arnold Layne-hez hasonlóan a Scarecrow-hoz is két promóciós film készült, ráadásul az egyik verzió kivágott jeleneteiből utólag összeállítottak egy harmadik "klipet" is. Nem sok hatvanas évekbeli banda mondhatja el magáról, hogy a második kislemezük B-oldalához ennyi autentikus, korabeli filmanyag készült, ráadásul kitűnő minőségben. De még napjainkban is megsüvegelendő teljesítmény volna ilyen határozott és erőteljes mozgóképes promóció.


A kislemezborító frontoldalán Syd Barrett vonatos rajza látható, mely remekül illeszkedik a szöveg gyerekes, naiv tartalmához. A zenekar neve viszont, - ellentétben a Tower Records-os amerikai változattal, - az angol, eredeti verzión már csak Pink Floyd formában szerepel, the nélkül. Némelyek a négy rajzolt alakba az akkori Pink Floyd felállást vélik beleképzelni, de a vonat vezetője nyilvánvalóan egy copfos kislány, aki inkább egyfajta vezetőként, véleményvezérként értelmezhető, a másik három, vonatkocsiban látható alak előtt. A hátsó borítón látható (kétszer is) megismételt részlet tovább erősíti a vonatos tematikát és hangulatot.

2013-ban, a Record Store Day alkalmából megjelent egy limitált rózsaszín kislemezes verzió is, rózsaszín borítóváltozattal mellékelve, mely bár minden gyűjteményben jól mutat, de az ábrázolás lényegét tekintve mégis csak a fekete-fehér verzió az igazi.

A Pink Floyd See Emily Play című slágere az elmúlt öt évtizedben számtalan feldolgozást megért már, melyek közül nem feltétlen a legjobb, de mindenképp a legismertebb (és ezzel a legnagyobb hatású) David Bowie 1973-as felvétele.



III. Apples And Oranges 1967

Az Early Years box nyolcadik részének harmadik lemeze, csak az angol - sorkislemezek között a harmadik. Ugyanis az 1967. november 17-i Apples And Oranges single megjelenését megelőzte a kizárólag csak az Egyesült Államokban terjesztett Flaming. De azon felül is készült Pink Floyd kislemezanyag, melynek egyik terv-variációja szerint szeptember 08-án lett volna a megjelenése, és a See Emily Play B-oldaláról lemaradt Scream Thy Last Scream, valamint a Vegetable Man szerepelt volna rajta. Peter Jenner visszaemlékezése szerint utóbbit Roger Waters az akkor még csak a készülőfélben lévő második albumról is levetette, annak sötét hangulata miatt.

A kiadó, a menedzsment és a zenekar egyes tagjainak ellenkezése újabb és újabb verziókat szült, míg végül a nagy megfejtés, annak szokása szerint csődöt mondott. Az Apples And Oranges eleve későn érkezett, hiszen az okoskodás miatt túl sok idő maradt ki a második kislemez-, illetve az első nagylemez augusztus 05-i megjelenése után. Az A-oldalon szereplő bugyuta szerelmes szöveg sem feltétlen volt jó döntés, az előző két sikeres single popszempontból erősen alternatív megközelítése után. A dalnak nincs különösebb üzenete. Egy lányról szól, akit Syd Richmondban, az utcán látott meg. A zene is egyszerűbb és könnyedebb a korábbiaknál, bár hangzásában és hangszerelésében nem marad el azoktól. Sajnos a kiadvány a gyakorlatban mégis megbukott, mert a közönség messze nem vásárolta úgy, mint az előző kettőt.


Az Apples And Oranges B-oldalán viszont egy mestermű, Richard Wright első önálló Pink Floyd szerzeménye hallható. A felvétel mérföldkőnek számít a banda történetében, hiszen Rick jellegzetes szólóéneke mellett, bizonyos később jellemzővé vált floydos harmóniák első alkalommal itt érhetők tetten.

Bár a dal címe az Early Years sorozat 2016-os kislemezén Paintbox formában szerepel, eredetileg a korai kiadásokon egységesen Paint Box olvasható. Míg a későbbi válogatásokon (Relics 1971, Masters Of Rock 1974) a felvétel egy rövidített (3:33-as) verziója található, addig az Early Years az eredetileg megjelent teljes, lassan halkított 3:47-es változatot hozza, mely a vinyl lemezek dinamikája okán különösen élvezetes.


A frontborítón, a címben is szereplő gyümölcsök stilizált rajza látható, valamint az Apples And Oranges címfelirat. Viszont a Pink Floyd nevet, elsőként a zenekar történetében már nem tüntették fel. Jól láthatóan már 1967-ben megvolt bennük a törekvés, hogy olyan erős vizualitást párosítsanak a Pink Floyd muzsikája mellé, ami a multimedialitása mellett emblematikusságot is eredményez. Véleményem szerint elsiették a dolgot.

Érdekes, de eddig még nem találkoztam olyan véleménnyel vagy elemzéssel, ami az Apples And Oranges kislemez bukásának okai között a frontborítóról lemaradt együttesnév problematikáját is felvetette volna. Pedig logikus, hogy ha az érdeklődők, rajongók a kislemezkínálat között turkálva nem látják kedvencük nevét, akkor gyorsan odébb lapoznak. Különösen, ha nincsenek felkészülve a névtelenített borítóra.

A harmadik single puritán hátsó borítóján a korai idők egyik zenekari logója látható, ismét PINKfloyd formában, de az Arnold Layne-től eltérően, ezúttal the szócska nélkül. A belső lemezcímkéken sincs the, pedig az eredeti kiadásokon egyértelműen THE PINK FLOYD (így, csupa nagybetűvel) olvasható.

Bár az Apples And Oranges dalból már készült sztereó felvétel is, ez előzőekhez hasonlóan a harmadik kislemez is teljes egészében mono. A korong kiszerelését illetően első alkalommal éreztem úgy, hogy a kislemez többi borítóváltozatát is érdemes volna a kiadványhoz mellékelni. Akár a kék-narancs zenekaros covert, akár az alternatív gyümölcsös verziót.



IV. It Would Be So Nice 1968

A nagy Early Years doboz, kiegészítő dobozának negyedik kislemeze 1968. április 19-én került a boltok polcaira, hat nappal Syd Barrett távozásának bejelenését követően. Utóbbi hír rá is nyomta a bélyegét a kiadványra, melynek a rossz időzítés okán esélye sem volt kereskedelmi sikerre.

A helyzet az, hogy már korábban, az év első hónapjaiban is kikezdte a banda hírnevét és hiteleségét az addigi frontember bizonytalan státusza. Azonban, mikor első alkalommal jelent meg Pink Floyd hanghordozó, melyen egy Barrett-szerzemény sem szerepel, sokkolta a közvéleményt. Akkoriban a Syd nélküli Pink Floyd, a rajongók szemében meglehetősen furcsának, sőt értelmetlennek tűnhetett. Különösen, hogy Barrett kilépése és az UFO Club megszűnése között csak fél év telt el. Sokan már a legendás törzshely elvesztése után is temették a Floyd-ot, nemhogy a főhős mentális leépülése, majd végleges kiesése után.

Az A-oldalon szereplő, rosszul kiválasztott címadó felvétel nem sok jóval kecsegtette az underground Pink Floyd rajongóit. Rick második dala, az It Would Be So Nice túlságosan könnyednek és jellegtelennek tűnik az első két kislemez valóban erőteljes sikerdalaihoz képest. Úgy tűnik, sem a kiadó, sem a sokkban leledző zenekari tagság nem mérlegelte, hogy kezdeti sikereiket pont azok körében aratták, akik másfajta zenére és szövegre vágytak, mint ami az akkori mainstream-et, populáris slágermezőnyt jellemezte.

Mivel a baj nem jár egyedül, a szerzemény egy korai változatát a BBC visszadobta, mert a reklámtörvények miatt nem engedhették meg, hogy a szövegben egy aktuális kereskedelmi termék, jelen esetben egy újság címe hangozzék el. Így az eredetiben szereplő Evening Standard - kényszerből - a valóságban nem létező Daily Standard-re változott, mely a versszak további részeinek módosulását is magával hozta. A dolog pikantériája, hogy a BBC az általuk kikövetelt extra stúdiófelvétel ellenére, az új változat megjelenését követően, finoman mondva sem játszotta agyon a dalt. (Érdekesség, hogy létezik egy harmadik, szerkesztett szövegváltozat is, melyet a promóciós kislemezen publikáltak.)

Hogy végül a rádió miatt kerültek időzavarba, vagy a menedzsment becsülte alá a rajongók reakcióit, ma már mindegy. Bár az It Would Be So Nice annak ami, egy lötyögős pop dalocskának nem volna rossz, sem a zenekar tagjai, sem a rajongók nem szeretik a túlságosan populáris, jellegtelen szerzeményt.



A kislemez B-oldalán helyet kapott Julia Dream sokkal izgalmasabb. Roger Waters első kislemezen publikált szerzeménye már a következő Pink Floyd korszakot vetíti előre. Elszállós hangulata, valamint hűvös, pszichedelikus hangszerelése kitűnően társul a költői képekben gazdag, érzelmes, de cseppet sem nyálas szöveggel, mely sokkal több figyelmet érdemelt volna a maga idejében.

Az Apples And Oranges - Paint Box párosa után ez esetben is igaz, hogy a B-oldalas dal szerencsésebb választás lett volna. Ott elcsúsztak, ez esetben viszont várni kellett volna a megjelenéssel legalább negyed évet, amíg elmúlik az első sokk és elcsitulnak a hullámok.

Az Early Years dobozban az 1968-as kislemezek újranyomásaihoz már nem az egyedi frontborítók, hanem egyentasakok, - az egykori Columbia egyentokok mintájára kreált 2016-os Pink Floyd Records-os tasak-változatok - tartoznak. Ez alkalommal egy szimpla piros verzió. A dobozból kimaradtak az alternatív borítók, így sajnos lemaradt az a képes logós cover is, mely első alkalommal mutatta be a Pink Floyd második klasszikus felállását, a David Gilmour-os négyest.



Egyes licenc-változatok borítófotóin viszont még az előző 1967-es négyes szerepel. Aminek két magyarázata lehetséges: vagy nem jutott el mindenhová az infó; vagy eljutott ugyan, de kifizetődőbbnek gondolták a ködösítést az élelmesebb kiadói munkatársak. Nem is egészen ok nélkül, mert sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a februárban rögzített Julia Dream az "öttagú Pink Floyd" felvétele. A dal nyilván az öttagú időszakban készült, de Barrett nélkül, aki valószínűleg még a stúdióban sem járt a felvételek alatt.

A kislemez címkéjén zenekarnévként szimplán csak Pink Floyd szerepel, ami ezúttal egybevág az eredeti kiadásokkal, hiszen az It Would Be So Nice volt az első olyan Pink Floyd kislemez, melynek lemezcímkéin és tasakjain egyöntetűen csak Pink Floyd név szerepel, the előszó nélkül. Az újratervezett hátlapon pedig egy Pink Floyd Records logókból álló piros montázs látható, a hatvanas évek stílusában.

Bár a kiadvány csúnyán megbukott, és az It Would Be So Nice valóban nem tartozik a legerősebb Wright szerzemények közé, azért a kislemez túlzott alulbecsültsége sem indokolt. Az A-oldalas felvétel messze nem olyan hallgathatatlan szemét, mint amit sokan "szórakoztató" vagy popzene néven meg mernek engedni maguknak. A B-oldalas Julia Dream-nek pedig bérelt helye van a legjobb Pink Floyd balladák öröklistájában.

Szerencsére az 1971-es Relics című válogatás LP-n végül megtalálták a helyüket az olyan, korábban elsikkadt remekművek, mint a Paint Box, vagy a Julia Dream. Messze nem véletlen, hogy a Relics évtizedek óta töretlenül a legsikeresebb Pink Floyd kompiláció, a korong oly annyira népszerű, hogy már-már a sorlemezek közé sorolandó.



V. Point Me At The Sky 1968

Az Early Years box utolsó kislemeze eredetileg 1968. december 06-án (hivatalosan december 17-én) jelent meg. Szerencsétlen módon a maga idejében ez sem fogyott normálisan, így a csalódott Floydok hosszú időre, több mint tíz évre felhagytak az eredeti, vagyis új dalokat tartalmazó kislemezek készítésével.

Úgy tűnik, hogy akik a Pink Floyd promócióját felfutatták, azok a kislemezek tekintetében elvesztették a fonalat. De az is lehet, hogy, menet közben másokhoz került a döntés, ezért lőttek oly sokszor bakot.



Az ötödik single persze csak "eredeti kislemez" érdelemben ötödik, hiszen előtte még augusztusban kiadásra került A Saucerful Of Secrets albumról kimásolt Let There Be More Light, igaz csak Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban.

Valószínűleg az előző kislemez-kiadványok kudarca, a hosszas kihagyás, és az újabb rossz időzítés együttesen járult ahhoz, hogy a Point Me At The Sky és a Careful With That Axe, Eugene zseniális párosa is megbukott. Legalábbis kereskedelmi értelemben. Mert utóbbi a legnagyobb koncertfavoritok közé emelkedve, hosszú időre a Pink Floyd repertoár stabil, alapdarabjává vált.

Sajnálatos, hogy így alakult. A két hibátlan - és az Eugene név által összekötött - szerzemény, a címadó dal elgondolkodtató szövege és gazdag hangszerelése (Hammond orgona, slide-gitár, xilofon, rumbatök, temple blocks, stb.); maga a multimédiás igénnyel elővezetett össz-művészeti alkotás, a repülős design-t konzekvensen végigvivő kisfilm, plakát, szórólap és a borítóváltozatok összessége, mint produktum, bármelyik Pink Floyd sikerlemez mellé bátran odatehető. A maga idejében sajnos mégsem értékelték helyén. Sőt, az A-oldala még manapság is kissé alulbecsült...

Az Early Years dobozban található replika-szerű újrakiadást ismét egyentok védi. Ezúttal a zöld, és az információgazdagabb verzió. Bár a pilótaruhás, önálló képes borítókat nem használták fel, de a kislemeztasakba csúsztatva elhelyezték a Point Me At The Sky szórólapjának másolatát, így nem maradunk vizuális karó nélkül.



A szórólapon (és a korabeli plakátokon) ismét The Pink Floyd szerepel, míg a különféle kislemez-változatok címkéire és borítóira simán Pink Floyd nevet írtak. Ez jól mutatja, hogy a The Pink Floyd - Pink Floyd átmenet ugyanúgy nem volt sima, mint az előző, 1965-1966-os időszakban a The Tea Set - The Pink Floyd Sound esetében.

Nagy idők nagy dalai. A hőskorszak egy fontos szelete, mely az Early Years reprint kislemezei által ismét elérhető, újra átélhető. Korai Pink Floyd, autentikus hangzással. Úgy, ahogy azt kell...

Folytatjuk!


Pink Floyd – Early Singles 1967-1968 5SP

Arnold Layne 1967:
A: Arnold Layne
B: Candy And A Currant Bun

See Emily Play 1967:
A: See Emily Play
B: The Scarecrow

Apples And Oranges 1967:
A: Apples And Oranges
B: Paintbox

It Would Be So Nice 1968
A: It Would Be So Nice
B: Julia Dream

Point Me At The Sky 1968:
A: Point Me At The Sky
B: Careful With That Axe, Eugene

Közreműködő zenészek:

Syd Barrett - gitár, ének
Richard Wright - orgona, piano, tack piano, mellotron, furulya, cselló, csembaló, xilofon, vibrafon, ének
Roger Waters - basszusgitár, ének
Nick Mason - dob, percussion, tamburin, rumbatök, temple blocks
David Gilmour - gitár, slide gitár, ének, vokál

A sorozat részei:

TEY 00 - Bevezető az Early Years-ről szóló sorozathoz (2017)
TEY 01 - Az Early Years 1965-1972 kiszerelése (2017)
TEY 02 - Az Early Years 1965-1972 hibái (2017)
TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio (2017)
TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video (2017)
TEY 05 - Cambridge St/ation 1965-1967 konklúzió (2017)
TEY 06 - 1968 Germin/ation - audio (2017)
TEY 07 - 1968 Germin/ation - video (2017)
TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió (2017)
TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio (2017)
TEY 10 - 1969 Dramatis/ation - video (2017)
TEY 11 - 1969 Dramatis/ation - konklúzió (2017)
TEY 12 - 1970 Devi/ation - audio (2017)
TEY 13 - 1970 Devi/ation - video (2017)
TEY 14 - 1970 Devi/ation - konklúzió (2017)
TEY 15 - 1971 Reverber/ation - audio (2017)
TEY 16 - 1971 Reverber/ation - video (2017)
TEY 17 - 1971 Reverber/ation - konklúzió (2017)
TEY 18 - 1972 Obfusc/ation - audio (2017)
TEY 19 - 1972 Obfusc/ation - video (2017)
TEY 20 - 1972 Obfusc/ation - konklúzió (2017)
TEY 21 - 1972 Obfusc/ation - újrakiadás (2017)
TEY 22 - 1967-1974 Continu/ation - audio (2017)
TEY 23 - 1967-1972 Continu/ation I. video (2017)
TEY 24 - 1969-1972 Continu/ation II. video (2017)
TEY 25 - 1967-1972 Continu/ation - konklúzió (2017)
TEY 26 - Early Singles 1967-1968 - audio (2017)
TEY 27 - Early Singles 1967-1968 - konklúzió (2017)
TEY 28 - Cre/ation 1967-1972 (2016)

Jozé - A szerző rockszakíró, a Hungarian Pink Floyd Club tagja, melynek 2005-óta elnöke is. A megjegyzéseket, lábjegyzeteket egy másik klubtag, Szász Dávid, a Mandrake Moon vezetője fűzte hozzá. A cikksorozat a készülő új Pink Floyd könyvből tartalmaz kivonatos részleteket.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia