Def Leppard - Slang (1996) 

Megjelent: július 15. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az angliai Sheffield-ben, '77-ben alakult Def Leppard hard rockkal és rágógumis glam metállal teli története valamikor a brit heavy metal új hullámának a nagy ígéreteként indult... Aztán hisztérikusan ránk ugrott '87-ben egy lemez, amiből 32 milliót adtak el... és ilyen eredmény végleg megváltoztatta magát a rockzenét és persze az ő karrierjüket is! Mivel 2017-ben az említett Hysteria album kereken harminc éves lett, ünneplőbe öltözve - az eddig kimaradt sorlemezeikből - hat részes Def Leppard cunamit indítok a tiszteletükre...

A '83-as Pyromania tíz milliós eladása, majd a '87-es Hysteria mindent elsöprő - de a dobosuk tragédiájával súlyosbított - sikere, illetve Steve Clark súlyos alkoholfüggősége, majd halála közben, a négyesben maradt csapat rakta össze az Adrenalize-t, ami '92-ben is folytatta a technokrata formavilágot, 10 milliós eladást produkálva. A turnén már Vivian Campbell szerepelt, aki megjárta Dio csapatát és a kommerszebb Whitesnake-t is, de ide a Lou Gramm-féle Shadow King-ből érkezett. A '96-os Slang már Campbellel készült, illetve Pete Woodroffe producerrel, aki az Adrenalize hangmérnöke volt. Az új albumon megpróbáltak alkalmazkodni a divatos grunge-hullámhoz, ami az esetükben indusztriális elemeket és sötétebb riffeket jelentett, mindezzel a merüléssel alaposan megosztották a rajongóikat... A Slang lett a legnagyobb kudarc a Def Leppard történetében!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Slang munkálatait 1996-ban fejezték be, már 1994-óta készültek vele, különböző stúdiókban. Többek között megfordultak a spanyolországi Marbellaba, de készültek felvételek a Bow Lane stúdióban, Dublinban is. A lemez készítése során ismét számos nehézségen kellett keresztülesniük. Phil Collen elvált, Rick Savage az apját veszítette el, de megtámadta a bell-féle bénulást is. Rick Allent és Joe Elliottot meg letartóztatták házastársaik megerőszakolása miatt. A hatodik nagylemezük végül Slang címmel jelent meg 1996. május 14-én. A Billboard 200-on a 14., az UK Albums listán 5. helyezett lett. A műsor hangszerelésében nagy váltás volt... Az album csak elvétve idézte a '80-as évek Def Leppardját, tele volt elektronikával, ipari-indusztriális, világzenei és dance-szinti-pop samplerrel, alternatív gitárral, a legjobb pillanataiban sem volt eléggé hard rockos. A megfontolt, lassú dallamvezetés, az aprólékos témakifejtés, és az időnként felbukkanó grunge-os komorság nem nyerte meg a régi rajongók tetszését, de a kritikusok is lehúzták az albumot. Ugyanakkor tény, hogy úgy sikerült megújulniuk, hogy közben a jellegzetességeik közül is megtartottak pár fontosabbat.

Érdekesség, hogy a lemezen Rick Allen félig akusztikus dobfelszerelést használt. A Mercury Records által kiadott album kereskedelmileg az addigi leggyengébb eladásokat produkálta. A lemez nem érte el a platina státuszt az Egyesült Államokban, a többi országban viszont jól fogyott, bár a '80-as évek sikereit még csak meg sem közelítette. A lemez limitált kiadásához tartozik egy hat dalos akusztikus koncertfelvétel is. A Slang-ről négy kislemezt jelentettek meg, elsőként a Slanget, melyet a Work It Out, a All I Want Is Everything és a Breathe a Sigh követett. A Q magazin az 1996-os év legjobb tíz albuma listáján a Slang is szerepelt. Az albumot már a megszokott világ körüli turné követte, olyan szokatlan földrészeket is érintve, mint Dél-Afrika, vagy Dél-Ázsia. Bár a koncertjeiket még mindig sokan látogatták, dicső napjaik már a múlt részét képezték.

Némiképp ezen is segített a VH1 zenecsatorna Behind the music című háromrészes Def Leppard dokumentumfilmje. Az epizódokat többször is ismételték, amitől a sorozat kiugró nézettségi statisztikát produkált. Egyes epizódokat a Saturday Night Live műsorban is paródizáltak. A dokumentumfilm visszahozta az együttes nevét a köztudatba, aminek a lendületet kihasználva, a zenekar hozzálátott egy új album rögzítésének. A felvételek Elliott Joe's Garage nevű stúdiójában zajlottak, Dublinban. A producer a zenekar mellett megint Pete Woodroffe volt. A Mercury kiadásában megjelent album végül Euphoria címmel került a boltok polcaira, 1999. június 08-án. Az UK Albums Chart és a Billboard 200-as listáján egyaránt a 11. helyen nyitottak vele... De fussunk ennyire előre...

A Slang-on akad mentőöv is... Mondjuk a nyitó Truth? például nem ilyen, itt direktben megkapjuk az indusztriális-sampleres mélységet és zajokat, meg a grunge-os gitár-merülését, amik időnként még Joe Elliott énekhangját is elnyomják, ráadásul a beüvöltött kórus is túlságosan torz lett... Mindenesetre a gitárszóló azért még kiválóan működik, ha rövidke is lett... Keleties samplerek, jellegzetes világzenei ütősök-vonósok között próbálja visszahozni a régi szép idők nagyvonalú kórusait és dallamait az epikusabb Turn to Dust, több-kevesebb sikerrel, de itt már akad Def Leppard is mutatóba, ami aztán a félig-meddig funkys-rockos Slang-ba is átkerült, mint furcsán kavargó pop-rock sláger... De ezt az egészet szerintem simán kidobták volna pár évvek korábban...

Levegős-romantikus ballada nélkül persze nem úsztuk meg még ezt a modernizált lemezt sem, ráadásul az All I Want Is Everything simán elment volna korábban is, még talán siker is lett volna belőle... De aztán a Work It Out nyugalmába vibráló elektronikája nem tűnik elég Leppardosnak, még úgy sem, hogy közben a borongós - és szokatlanul nazális - énekdallam slágeres tud lenni... A sima sampleres pop-ballada Breathe a Sigh-t nem is értem, hogy miért született meg, mert sem nem érdekes, sem nekik való, de a Deliver Me című elvontan rockos epika is középszerű lett... Ezek sokat rontanak az összképen, amit aztán a lendületes Gift of Flesh próbál a helyére rakni a maga furcsán zajos elektronikus pop-rockjával... A minimalista Blood Runs Cold kínlódása és terjengős kibontása, majd a Where Does Love Go When It Dies akusztikus gitárt is mindebbe dobó unalmas szellemképei sem lettek sokkal jobbak, míg végül a Pearl of Euphoria visszahozza a nyitány elvontabb indusztriális és grunge-közelibb elemeit...

Nagy kár ezért a lemezért, aminek a nagy részében nem is igazán érteni a koncepciót... Valahogy akarták is ezt a modernizációt és váltást, meg nem is, amit hallani a dalokon. Joe Elliott például sokszor próbál úgy énekelni, mint ahogy szokott, de ebben a maszatosabb-zajosabb környezetben egyáltalán nem működik a dolog, ahogy a kórusok sem, így inkább lehalkítják a zene alá az egészet, ami nagy bűn egy ilyen kiváló énekes kapcsán. Egy biztos, ezt a lemezt mindenki gyorsan el akarta felejteni, mert annyira sikertelen lett... Végül mögé is tettek egy hat dalos Acoustic in Singapore című akusztikus koncert EP-t, hogy mentsék vele, ami még menthető... És a régi dalok és dallamok ebben a minimalista formában is megtették a hatásukat! A csapat meg elkezdett olyan új dalokat írni, amiket várnak tőlük a rajongók... és '99-ben visszatértek az Euphoria-val, ami már méltó volt a nevükhöz... és ott már végre az is kiderülhetett, hogy Vivian Campbell tényleg illik a csapatba!






Track lista:

01. Truth? - 3:00
02. Turn to Dust - 4:21
03. Slang - 2:37
04. All I Want Is Everything - 5:20
05. Work It Out - 4:49
06. Breathe a Sigh - 4:06
07. Deliver Me - 3:04
08. Gift of Flesh - 3:48
09. Blood Runs Cold - 4:26
10. Where Does Love Go When It Dies - 4:04
11. Pearl of Euphoria - 6:21

Közreműködő zenészek:

Joe Elliott (Down 'n' Outz) - ének
Phil Collen (1982-, Delta Deep, Girl, ManRaze) - gitár
Vivian Campbell (1992-, Last In Line, Shadow King 1990-1991, Dio 1982–1986, Whitesnake 1987–1988) - gitár, vokál
Rick Savage - basszusgitár
Rick Allen - dob

Gloria Flores - spanyol hang: Slang
Ram Narayan - sampler: Turn to Dust
Craig Pruess - vonósok, ütősök hangszerelés, karmester: Turn to Dust
Av Singh - dohl: Turn to Dust
Shyam Vatish - outro sarangi sampler: Turn to Dust
Pete Woodroffe - zongora: Blood Runs Cold, sampler: Where Does Love Go When It Dies
Gavyn Wright - vonósok vezetője: Turn to Dust

producer: Pete Woodroffe, Def Leppard

Lemezeik:

1980 - On Through the Night
1981 - High 'n' Dry
1983 - Pyromania
1987 - Hysteria
1992 - Adrenalize
1996 - Slang
1999 - Euphoria
2002 - X
2006 - Yeah! (feldolgozások)
2008 - Songs from the Sparkle Lounge
2015 - Def Leppard (-2-)

egyéb:
1979 - The Def Leppard E.P. - EP
1993 - Live: In the Clubs, in Your Face E.P. - EP
1993 - Retro Active - válogatás
1995 - Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) - válogatás
2004 - Best of Def Leppard - válogatás
2005 - Rock of Ages: The Definitive Collection - válogatás
2011 - Mirror Ball - Live & More - élő
2013 - Viva! Hysteria - élő

Kiadó:
Mercury
Honlap:
defleppard.com
facebook.com/defleppard


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Def Leppard - Euphoria (1999)

2017-07-16 00:05:00

kép

Def Leppard - Adrenalize (1992)

2017-07-11 12:05:00

kép

Def Leppard - Hysteria (1987)

2017-07-10 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Motörhead (1977)
A londoni Motörhead ezzel az 1977. augusztus 21-én megjelent lemezével mutatta be azt a mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjét, ami

Tovább...
Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia