Def Leppard - Hysteria (1987) 

Megjelent: július 10. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az angliai Sheffield-ben, '77-ben alakult Def Leppard hard rockkal és rágógumis glam metállal teli története valamikor a brit heavy metal új hullámának a nagy ígéreteként indult... Aztán hisztérikusan ránk ugrott '87-ben egy lemez, amiből 32 milliót adtak el... és ilyen eredmény végleg megváltoztatta magát a rockzenét és persze az ő karrierjüket is! Mivel 2017-ben az említett Hysteria album kereken harminc éves lett, ünneplőbe öltözve - az eddig kimaradt sorlemezeikből - hat részes Def Leppard cunamit indítok a tiszteletükre...

A '83-as Pyromania tíz milliós eladása és hosszabb szünet után, a '87-es Hysteria a Def Leppard negyedik sorlemeze volt. 32 milliót adtak el belőle, ami nem csak az együttes legtöbb példányban eladott terméke, de még csak nem is a rockzenén belül számít hatalmas példányszámnak, hanem úgy általában a zenei iparban is kevés a példa ilyen nagy számra... Az album, mind a Billboard-ot, mind a Brit listát, de még az ausztrált is vezette vele, a rajta szereplő 12 dalból 7-hez készült kislemez, de klip is akadt bőven... Úgyhogy méltán jelenthetem ki: a zenekar a Hysteriával a csúcsok csúcsára ért! A címet amúgy Rick Allen dobos találta ki, a '84. december 31-én elszenvedett autóbalesete - amiben elvesztette a bal karját - során átélt élményei hatására... De akadt még akkoriban további tragédia is, hiszen ez volt az utolsó olyan Leppard-album, amin Steve Clark gitáros szerepelhetett...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Robert John "Mutt" Lange producerrel készített Pyromania felvételei közben, '82-ben lett a csapat tagja - az alapító Pete Willis helyén - Phil Collen gitáros, aki előtte a Girl-ben - az LA Guns-os Phil Lewis énekes mellett - pengetett... Vele a csapat zenéje tovább "könnyült", miközben megtartotta a szerves kapcsolatát az Ac/Dc-vel is, de már nyitottak a rádiós pop-slágerek felé. A végeredmény masszív, hatalmas siker lett, hiszen több, mint tíz milliónyit adtak el a lemezből, a Billboard-on is csak Michael Jackson és az ő szuperprodukciója, a Thriller bírta a versenyt velük...

Ezek után mindenki várta a folytatást, ami hosszan csúszott és csúszott. A Hysteria csúszása rekordnak számítanak: több, mint három évig tartott a felvétele, és több esemény is nehezítette az album létrejöttét... Az egyik volt például a már említett Rick Allen-baleset, a csapat mindenképpen meg akarta várni a felépülését... és persze, hogy a megváltozott körülmények között utolérje magát... Egyébként a hatalmas siker közben kiadtak egy könyvet is, amiben a rögzítés nehézségeit mutatják be. Végül annyit dolgoztak rajta, hogy szerintem egyetlen élő hang sem szerepel a lemezen, nincs direkten rögzítve semmi, annyit keverték, hogy teljes egészében szintetikussá vált minden pillanata... Amúgy '87-ben még ez volt a leghosszabb - 62 perces és 52 másodperces - rockalbum, amit egy LP-re nyomtak. A borítót Andie Airfix tervezte nekik.

Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben, ahol a következőket írták róla: "A '83-as, többszörös platinalemezes Pyromania után Joe Elliott énekes, Steve Clark és Phil Collen gitárosok, Rick Savage basszusgitáros és a dobos Rick Allen Dublinba mentek a producer Robert John "Mutt" Lange-dzsel együtt, aki azonban kimerült és lelépett. Meat Loaf agytrösztje, Jim Steinman érkezett a helyére, ám oda nem illőnek bizonyult. "Azt mondogattam, hogy mennyire jó Yeats és Joyce városában lenni..." - emlékszik vissza Steinman - "Joe Elliott erre azt mondta, hogy nem ismerik a helyi zenészeket."

Szilveszterkor Allen elvesztette egyik karját egy autóbalesetben. A társai folytatták a munkát a hangmérnök Nigel Greennel, míg Allen áprilisban visszatért, és egy átalakított elektromos dobon játszott. Mindez, párosulva Lange visszatérésével (az ő saját balesete után), egyfajta gépies csillogást adott a Hysteriának, melynek címét Allen javasolta. Lange kidobta az addigi felvételeket, és kezdték elölről. Egy hangulatjavító Monsters Of Rock-fellépés után - "Sosem láttam annyi kezet a levegőben!" - idézi vissza Allen - a Hysteria 1987 januárjában készült el.

A hét amerikai sláger a lemezről bebizonyította, hogy nem hiába töltöttek vele ennyi időt. A darabos Woman megmutatta, hogy a Leppard keményebb, mint valaha. A fényes Animal és a Hysteria hozta a lemezt lendületbe, és ezt a sztriptízklub-indító Pour Some Sugar on Me még magasabb szintre emelte. "Az albumból majdnem egy millió fogyott havonta..." - ámuldozott Elliott. (Amerikában összesen 12 millió példány kelt el). A keserédes Love Bites vezette a tengerentúli slágerlistát, az ironikus Armageddon It és Rocket képezték az utóvédet - és a Hysteria bevéste magát a történelembe. - TJ" (Idézet vége.)

Lange azóta elmesélte, hogy tulajdonképpen a koncepció az volt, hogy elkészítsék Michael Jackson Thriller-jének a hard rock változatát, azaz csak potenciális slágerek legyenek rajta. Lett is egy rakás, pontosabban hét kislemez belőle, mindegyik felkerült az amerikai Top 100-as listába: Women (#80), Animal (#19), Hysteria (#10), Pour Some Sugar on Me (#2), Love Bites (#1), Armageddon It (#3) és Rocket (#12). Mind a diszkós rockzene legnagyobb slágere lett!

Zeneileg a Pyromania irányvonala itt teljesedett ki, de a tradicionális hard rockos és heavy metálos gyökereiket végképp száműzték. A populárisabb, rádiókat megcélzó hangvétel sok régi rajongó fanyalgását váltotta ki. A kritika viszont dicshimnuszokat zengett, a Rolling Stone és az Allmusic is maximális pontszámmal jutalmazta. 1988-ban a Q magazin olvasói minden idők 98. legjobb albumának szavazták meg, a Rolling Stone Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 472. helyezett lett.

A lemezt bemutató 15 hónapos turné 1988-ban vette kezdetét, 227 fellépést foglalt magában. A fellépéseken a zenekar legtöbbször körszínpadot használt, ami igen népszerűnek bizonyult a "megvadult" táncolók és rajongók között, ahogy az a Pour Some Sugar on Me és az Armageddon It klipjeiben is látható. A körszínpadot később az 1992-es Adrenalize turnén újra felhasználták.

1989-ben az American Music Awards-on a Def Leppard nyert a Kedvenc Heavy Metal előadó és a Kedvenc Heavy Metal Album kategóriákban. Az együttes tiszteletére az American Music Awards-on - abban az évben - megalapították a heavy metal díjat (a kategóriát azóta törölték). Az 1980-as évek végére már felbukkantak olyan sikeres sztárzenekarok, mint a Bon Jovi, a Guns N' Roses és a Mötley Crüe, de a rockegyüttesek közül a Def Leppard albumai bizonyultak a legkelendőbbnek az Egyesült Államok területén.

De nézzük át ezt a lemezt, ami mai füllel már leginkább gyerekesnek tűnik, miközben a komótos és szintetikus dalai - még a rádióban hallgatva is - beindítanak bárkit... A pop-rock technokrácia a Women-nel indul, aminek a digitális lágyságára épülő - nagy ívű - refrénje azonnal megragad bárkinek a fülében. Mintha a kórusban nem is embereket hallanánk, de így marad ez az egész albumon... A törzsi gépdobokkal indító Rocket lassú bólogatása, a könnyed - és a legkevésbé sem természetes - Animal himnikussága, a romantikus Love Bites, a dögös Pour Some Sugar on Me, a játékos Armageddon It, a lebegő Gods of War, a gördülékeny Don't Shoot Shotgun, a diszkókban is lendületes Run Riot, az epikus Hysteria, a karcos Excitable és végül a romantikus Love and Affection is remek slágerek, amiken nem fogott ki az idő...

Mára is csak a feltételek és a lehetőségek változtak, de a sláger maga - vagyis a könnyen megjegyezhetőség és a fülben ragadó harmónia kiválasztása - nem... Ők pedig olyat mutattak a rockzenén belül, amire nincs másik példa! Bevonultak vele a megkérdőjelezhetetlen sztárok világába, ahol már nincsenek kérdések, csak válaszok... és persze gazdagság és csajok... Persze diszkózene kellett hozzá, eladni magukat, de valamit valamiért...

A Hysteria kiadása és turnéja után, hamar nekiláttak a következő lemezük megírásának, mivel nem akartak várni újabb négy évet. A folyamatot azonban hátráltatta Steve Clark súlyos alkoholfüggősége, amitől állandó vendége lett a rehabilitációs intézeteknek. Az egyik intézményben találkozott egy jó barátjával, Slashel is, aki szintén súlyos függőséggel küszködött. 1990 közepén engedélyeztek a gitárosnak egy hat hónapos pihenőt, ami alatt rendbe hozhatta volna magát, de ez végül nem következett be... Tragédia lett belőle, ugyanis 1991. január 08-án holtan találták a gitárost a londoni otthonában. Clarke alkoholt ivott arra a fájdalomcsillapítóra, amit még a bordatörése miatt kapott egy évvel korábban... és belehalt...

A megtört zenekar nem hagyta abba a következő lemezük munkálatait, ami az írországi Wisseloord-ban és a hollandiai Stúdió 150-ben zajlott, Mike Shipley és Mutt Lange producerek vezényletével. A négyesben készített lemez végül csak 1992. március 31-én jelent meg Adrenalize címmel, de ez már egy következő történet...









Track lista:

01. Women - 5:42
02. Rocket - 6:35
03. Animal - 4:04
04. Love Bites - 5:47
05. Pour Some Sugar on Me - 4:27
06. Armageddon It - 5:22
07. Gods of War - 6:37
08. Don't Shoot Shotgun - 4:27
09. Run Riot - 4:39
10. Hysteria - 5:55
11. Excitable - 4:19
12. Love and Affection - 4:35

Közreműködő zenészek:

Joe Elliott (Down 'n' Outz) - ének
Steve Clark (1978-1991; RIP 1960-1991) - gitár
Phil Collen (1982-, Delta Deep, Girl, ManRaze) - gitár
Rick Savage - basszusgitár
Rick Allen - dob

producer: Robert John "Mutt" Lange - vokál
Rocky Newton - vokál
Philip "Art School" Nicholas - billentyűs hangszerek, Fairlight programok

Lemezeik:

1980 - On Through the Night
1981 - High 'n' Dry
1983 - Pyromania
1987 - Hysteria
1992 - Adrenalize
1996 - Slang
1999 - Euphoria
2002 - X
2006 - Yeah! (feldolgozások)
2008 - Songs from the Sparkle Lounge
2015 - Def Leppard (-2-)

egyéb:
1979 - The Def Leppard E.P. - EP
1993 - Live: In the Clubs, in Your Face E.P. - EP
1993 - Retro Active - válogatás
1995 - Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) - válogatás
2004 - Best of Def Leppard - válogatás
2005 - Rock of Ages: The Definitive Collection - válogatás
2011 - Mirror Ball - Live & More - élő
2013 - Viva! Hysteria - élő

Kiadó:
Mercury Records
Honlap:
defleppard.com
facebook.com/defleppard


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Def Leppard - Euphoria (1999)

2017-07-16 00:05:00

kép

Def Leppard - Slang (1996)

2017-07-15 00:05:00

kép

Def Leppard - Adrenalize (1992)

2017-07-11 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...
Threshold - Legends Of The Shires (2017)
Az 1988-ban, az angliai Surrey-ben alakult Threshold hazájának egyik legfontosabb progresszív metál zenekara manapság is. Legutóbb 2014-ben adtak ki sorlemezt For The

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
Essence of Datum - Nevermore (2017)
Az Essence of Datum nevű fúziós rock-metál zenekar 2012-ben alakult Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. A Dmitry Romanovsky gitár-virtuóz vezette

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia