Def Leppard - On Through the Night (1980) 

Megjelent: július 08. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az angliai Sheffield-ben, 1977-ben alakult Def Leppard hard rockkal és rágógumis glam metállal teli története valamikor a brit heavy metal új hullámának a nagy ígéreteként indult... Aztán hisztérikusan ránk ugrott '87-ben egy lemez, amiből 32 milliót adtak el... és ilyen eredmény végleg megváltoztatta magát a rockzenét és persze az ő karrierjüket is! Mivel 2017-ben az említett Hysteria album kereken harminc éves lett, ünneplőbe öltözve - az eddig kimaradt sorlemezeikből - hat részes Def Leppard cunamit indítok a tiszteletükre...

A Def Leppard karrierje egy '78 végén rögzített és '79-elején egy kis független kiadónál megjelent három dalos EP-vel indult, amit session muzsikusként Frank Noon dobolt fel nekik. A bemutatkozó kislemez nem volt jó és sikeres sem lett, de miután megtalálták Rick Allen dobost, mégis találtak kiadót vele... A leginkább a Thin Lizzy-hez hasonlító bemutatkozó lemezük címe On Through the Night lett, amit az akkor formálódó brit heavy-hullám nagy producer-guruja, Tom Allom segített nekik a világra... '80-ban a brit lista 15. helyére voltak jó vele, és az amerikai Billboard-ra is felkerültek az 51. helyen... Mindez egyet jelentett a karrierjük beindulásával!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Def Leppard előzményének egy Atomic Mass nevű együttes tekinthető, amit '77-ben alapított Rick Savage basszusgitáros, Pete Willis gitáros és Tony Kenning dobos. Első próbájukat '77-ben egy kanálgyárban tartották meg. A tagok ekkoriban még mind tinédzserek voltak, és a Sheffield-i Tapton nevű iskolába jártak. Willisnek köszönhetően hamarosan énekest is találtak, az akkor 18 éves Joe Elliott személyében. Legelső koncertjüket karácsonykor adták az iskolájukban, de csak öt néző volt rájuk kíváncsi... A koncerten hat számot adtak elő, nagy részt Thin Lizzy és David Bowie feldolgozásokból állt a műsoruk, csak egy saját dalt adtak elő Misty Dreamer címmel.

Ezt követően Elliott javaslatára felvették a Deaf Leopard nevet. A kifejezést Kenning javaslatára Def Leppardra módosították, mivel a Deaf Leopard túl punkosan hangzott. '78 januárjában csatlakozott hozzájuk Steve Clark, mint másodgitáros. Clark azzal nyerte meg a zenekar korabeli tagjainak tetszését, hogy teljes egészében előadta a Lynyrd Skynyrd Free Bird című slágerét. '78 novemberében, mielőtt nekiláttak volna a bemutatkozó anyaguk felvételeinek, Kenning elhagyta a zenekart. Ő később Kairóban tűnt fel, ott együttest is alapított. A helyére átmenetileg Frank Noon került. Vele készítették el - leginkább talán demó gyanánt - a '79 januárjában megjelent, 13 perces The Def Leppard E.P.-t. Az anyagot saját maguk adták ki, ők is voltak a producerei, de később a Bludgeon - Riffola nevű független kiadó is segítette a terjesztést. A kislemez kinyomása, kiadása és terjesztése csak 600 fontjukba került, mivel mindent saját maguk csináltak vele kapcsolatban....

Az EP borítója a His Master's Voice festményt parodizálta, csak a Nipper nevű kutya helyett egy leopárd látható. Az EP első 100 példányához Joe Elliott énekes fénymásolta a borítókat ebédszünet alatt a munkahelyén. A további 1000 példányt már az anyja készítette. A kiadvány tartalmazta a Ride into the Sun és a Getcha Rocks Off dalszövegeit is, továbbá egyedi rajzokat a zenekar tagjairól, amiket Dave Jeffrey készített. Elliott átadott egy példányt John Peelnek, a híres rádiós műsorvezetőnek, aki saját BBC Radio 1-es műsorában gyakran leadta a Getcha Rocks Offot. Ennek köszönhetően a BBC kislemezlistáján hamarosan a 84. helyig kúszott az EP. Nem sokkal ezután Rick Allen lett a zenekar állandó dobosa, aki 14 évesen csatlakozott hozzájuk...

Ugyan ekkortájt a punk és a new wave volt a divatos zenei trend, a brit heavy metal új erőre kapott az olyan új, fiatal bandáknak köszönhetően, mint a Saxon, az Iron Maiden és a Diamond Head. A New Wave of British Heavy Metal néven ismertté vált divat-hullámban tűnt fel a Def Leppard is, de mivel a rádióban is adták a dalaikat, gyorsan ők lettek az irányzat egyik vezetői. A zenekar egyre növekvő népszerűsége végül oda vezetett, hogy lemezszerződést írhattak alá a Phonogram - Vertigo kiadókkal. Az Egyesült Államokban a Mercuryval kötöttek megállapodást. A zenekar tagjai felhagytak munkájukkal, Allen pedig abbahagyta iskolai tanulmányait. 1979 szeptemberében Londonban koncerteztek, majd októberben az AC/DC-t kísérték az angliai turnéjukon. Ebben az időben adták ki az első maxijukat is Wasted címmel.

1979 decemberében álltak neki az első lemezük munkálatainak, a munka a Startling Studios-ban zajlottak Ascot-ban. A producernek megkapták Tom Allom-ot, aki sok más mellett a Black Sabbath és a Judas Priest mellett is dolgozott. Munkájuk gyümölcse On Through the Night címmel 1980. március 14-én jelent meg. Az angol UK Albums listán a 15., az amerikai Billboard 200-on az 51. helyen nyitottak vele, ami nagyon szép eredménynek számított egy kezdő bandától!

Kislemezként olyan dalokat jelentettek meg az albumról, mint a Rock Brigade, a Hello America és a Wasted. Az albumot a kritika és a rajongók is jól fogadták, de a brit közönség jó része úgy vélte, hogy túlságosan az amerikai piacra koncentráltak vele. Ezt támasztotta alá a Hello America című dal is, de ennél is többet mond el az a tény, hogy elsősorban a tengerentúlon kezdtek el vele turnézni... A zenekar szerződést írt alá az amerikai Mensch és Burnstein menedzsment céggel, majd májusban megindult az első komolyabb amerikai turnéjuknak. Itt - a hasonló cipőben járó Judas Priesttel karöltve - olyan zenekarok előtt melegítettek, mint az AC/DC, Pat Travers és Ted Nugent.

Ezt követően visszatértek Angliába, ahol a Reading fesztiválon léptek fel. A koncert azonban botrányba fulladt, ugyanis a tömeg - paradicsom és sörös doboz dobálása közben - árulással vádolta őket, mondván "dollárért árusítják magukat". A heavy metal története című dokumentumfilm-sorozat 4. epizódjában Joe Elliott úgy nyilatkozott az eseménnyel kapcsolatban, hogy azt a média felfújta a Hello America című számuk miatt, igazából mindegyik fellépőt hasonló bánásmódban részesítette a tömeg.

Az amerikai turnék során a zenekarra felfigyelt az AC/DC korabeli producere, Robert John "Mutt" Lange, akivel a második lemezükön kezdődött meg az együttműködés... Lange precíz és aprólékos megközelítése sokat segített a csapatnak, hogy magára megtaláljon, kialakítsa az egyéni stílusát... De ezt majd a '81-es High 'n' Dry kapcsán részletezem, most nézzük meg közelebbről az On Through the Night című első lemezük "elfeledett" műsorát!

Ez egy megbízható lemez, amit egy megbízható csapat készített... A fiatalokban ott dobogott még az a muzsika, amit otthon hallgattak... Zeneileg teljesen egyértelmű a Thin Lizzy hatása rájuk, az egész lemez - riffjeivel, iker-témáival és ritmikailag is - a dublini hard rock zenekar munkásságát idézi elénk, csak itt nem egy Phil Lynott nevű öblös hangot hallhatunk, hanem egy színpadiasságával és nyegleségével David Bowie-t is elénk idéző énekest, akinek a nyávogós énekhangja sokat változott nem sokkal később...

Mindebből következik, hogy a kritikusok szerették a lemezt... Nem kellett sokat gondolkodni rajta, miközben magával ragadó rock-slágerek kavarogtak rajta, minden tekintetben ismerős - és akkoriban közkedvelt - formavilágot idézve elénk. Mégis ott volt bennük a paradigmaváltás is, hiszen mindezt élénken, lendületből tolták az emberek arcába, a hetvenes évek sztárjainál sokkal élesebb és fémesebb gitárhangzással.

Mindent elmond az elképzelésükről a nyitó Rock Brigade, amit bármikor később is megírhattak volna. A nehézkes meneteléseikben, kiállásaikban ott volt Thin Lizzy lazasága, de odaát a Kiss is hasonlót művelt, csak sokkal glam rockosabban, miközben a heavy-rajongók is kaptak egy katonásan lépkedő, velük üvölthető himnuszt... Az első nagy slágerül szerintem az amerikai piacra készült, sem a címe, sem a frissnek tűnő rock and roll slágere nem a véletlen műve... Később sok Hello America-t írtak, csak más címen és kicsit több elektronikával, ami amúgy mutatóba már itt is megjelenik... Csak itt még mindezt elsodorta a Thin Lizzy-féle gitár, amit rendesen belereszeltek a kórusaik közé...

A Hello America után furcsán és unalmasnak is hat a Sorrow Is a Woman költői epikája, amit végül Thin Lizzy-sen fel is építenek nekünk... Viszont a fémesen sodró-sikítozó It Could Be You egyértelműen a Judas Priest-tel próbál konkurálni... A Satellite már inkább tölteléknek tűnik a finoman progresszívabb rockos közhelyeivel és felesleges sokszínűségével...

Aztán a Strawbs-os Dave Cousins beolvas pár sort a When the Walls Came Tumbling Down nyitányaként, ami egyértelműen és nem csak ezzel, hanem a lovagló ütemeivel is a korabeli Iron Maiden-t próbálja elénk idézni, csak persze náluk sokkal slágerebben. Az energikus Wasted és Rocks Off páros rázza a helyére a műsort, utóbbi dalt akár az Ac/Dc is írhatta volna, olyan régimódi és stílusos. Az It Don't Matter nagyon laza, mégis karcos glam-gótos riffjét - amolyan Stonest idéző módon - is párszor megírta később Steve Clark, de én pont ezekért kedveltem meg annyira a srácot annak idején. Nagy kár érte... A friss Answer to the Master után megkapjuk az első EP-t is záró Overture-t, ami az építkezéseivel és riffjeivel egyértelműen a Thin Lizzy-t idézi... Meg persze az UFO-t, a korabeli Queen-t, és persze a Mott the Hoople-t is...

Mindenesetre ez egy megbízható lemez... Ma már kissé poros, de egyhuzamban végig lehet hallgatni, még pár dallam meg is ragad az ember fülében utána... A gitártémák pedig nagyszerűen idézik elénk a már említett elődök munkásságát... De kellett nekik egy Robert John "Mutt" Lange, meg pár Ac/Dc-vel közös turné, hogy igazán magukra találjanak ebben az épp' kialakulóban lévő új műfajban...






Track lista:

01. Rock Brigade - 3:09
02. Hello America - 3:27
03. Sorrow Is a Woman - 3:54
04. It Could Be You - 2:33
05. Satellite - 4:28
06. When the Walls Came Tumbling Down - 4:44
07. Wasted - 3:45
08. Rocks Off - 3:42
09. It Don't Matter - 3:21
10. Answer to the Master - 3:13
11. Overture - 7:44

Közreműködő zenészek:

Joe Elliott (Down 'n' Outz) - ének
Steve Clark (1978-1991; RIP 1960-1991) - gitár
Pete Willis (1977-1982, Gogmagog, Roadhouse) - gitár
Rick Savage - basszusgitár
Rick Allen - dob

közreműködött:
Chris M. Hughes - szintetizátor: Hello America
Dave Cousins (Strawbs) - narrátor: When the Walls Came Tumblin' Down
producer: (Colonel) Tom Allom

Lemezeik:

1980 - On Through the Night
1981 - High 'n' Dry
1983 - Pyromania
1987 - Hysteria
1992 - Adrenalize
1996 - Slang
1999 - Euphoria
2002 - X
2006 - Yeah! (feldolgozások)
2008 - Songs from the Sparkle Lounge
2015 - Def Leppard (-2-)

egyéb:
1979 - The Def Leppard E.P. - EP
1993 - Live: In the Clubs, in Your Face E.P. - EP
1993 - Retro Active - válogatás
1995 - Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) - válogatás
2004 - Best of Def Leppard - válogatás
2005 - Rock of Ages: The Definitive Collection - válogatás
2011 - Mirror Ball - Live & More - élő
2013 - Viva! Hysteria - élő

Kiadó:
Vertigo, Mercury
Honlap:
defleppard.com
facebook.com/defleppard


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Def Leppard - Euphoria (1999)

2017-07-16 00:05:00

kép

Def Leppard - Slang (1996)

2017-07-15 00:05:00

kép

Def Leppard - Adrenalize (1992)

2017-07-11 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Haunted - Strength in Numbers (2017)
Az At the Gates első felborulása közben, 1993-ban, a svédországi Göteborgban alakult The Haunted egykor európai melodic-death és post-thrash zenekarnak indult,

Tovább...
Motörhead - Motörhead (1977)
A londoni Motörhead ezzel az 1977. augusztus 21-én megjelent lemezével mutatta be azt a mocsokban és adrenalinban fürdő hard rock, heavy metál és rock and roll keverék zenéjét, ami

Tovább...
Tony MacAlpine - Death of Roses (2017)
Az 57 éve Springfield-ben született Tony MacAlpine legutóbb 2015-ben adott ki szólóban albumot Concrete Gardens címmel. A hozzá kapcsolódó turné viszont elmaradt,

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 23. és 2017. október 09. között:









Klipmánia