×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Styx - The Mission (2017) 

Megjelent: június 19. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Chicago-ban, '72-től máig hellyel-közzel üzemelő Styx jó ideje inkább csak ünnepli a progresszív-musical pop-rocker önmagát, utoljára saját dalokat a 2003-as Cyclorama-n adtak ki, amire még rátették a 2005-ös Big Bang Theory feldolgozás lemezüket, de azóta csak élőben és főleg a hazájukban aktívak, közben olyan remek élő anyagot is kiadva, mint a One with Everything: Styx and the Contemporary Youth Orchestra például... Most viszont itt van az új sorlemezük The Mission címmel, aminek nem véletlenül lett küldetés a címe... Ez egy koncepciós anyag, egy képzeletbeli Mars utazás kalandjait dolgozzák fel rajta, persze megtartva a sajátosan könnyed stílusukat!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Trump elvtárs első száz napja alatt sok minden történt a folyamatos - és azóta is tartó - buktatási kísérletek mellett, többek között aláírt egy Nasa-törvényt is, ami egy Marsra menő expedíció elképesztő költségeinek finanszírozásáról szól. Azóta gondolom mindenki fogja a fejét a Cégben, hogy akkor most mi a fenét csináljanak, hiszen mióta 2011-környékén leállították az űrrepülőgép programot, egy nyulat sem tudnak kilőni a sztratoszférán túlra, nemhogy embereket a Marsra, az meg rettenetesen ciki lenne, ha megint Bajkonurba kellene menniük kuncsorogni egy jó kis kilövésért, a hetvenes évek rakéta technológiájával...

Mondjuk a magam részéről azt is erősen kétlem, hogy bármikor jártak volna a Holdon, '69-ben - a hidegháború kellős közepén - szerintem technológiai képtelenség lett volna, a lyukkártyás és lyukszalagos rendszerekkel normális szorzást sem volt egyszerű megcsinálni, nemhogy... Persze, mondjuk a földönkívüliek segíthettek, mert saját erőből biztos nem mentek sehová! Ráadásul szerintem csak magára vessen, aki a Watergate-ügy közben bármit is elhisz, ami Nixon szájából elhangzott elnökként!

Mindenesetre jó ideje tolják hatalmas lóvéval egy esetleges Mars-expedíció szekerét, filmeket és tévés sorozatokat is rendszeresen gyártanak, az áldokumentum filmeket és áltudományos elméleteket is rendesen kifizetik, hogy mindenki alaposan manipulálja a közvéleményt az ügyben, nehogy már valakinek is az eszébe jusson: gyerekek, ennyi pénzből egész Afrikát etetni és itatni lehetne ebben az évszázadban! Szóval, azt hiszem, hogy megint álmodik a nyomor, de viszont az biztos, hogy ezzel a lemezzel most már Styx-ék is mindenképpen el akarnak menni a Marsra... Mondjuk én senkit sem marasztalok itt a Földön, aki nem akar itt élni, az tőlem oda megy, ahová akar! Csak persze a nagy balfaszkodás közben ne tegye tönkre mindazt, amit itt hagy...

A Mission úgy van megírva, mint egy öreges Styx-musical, ismerős momentumokkal, például kórusokkal, de fáradt slágerekkel, nagyon öregesen... és persze annyira messze sem ötletesen, mint mondjuk a Kilroy Was Here volt '83-ban. Hangszerelésében eléggé fáradt az egész, de előadásában minden dallam és kórus profin a helyére van téve! A kezdeti neo-prog-rockos lökést az Overture adja meg, régimódi és kellemes szintetizátoros-gitáros-orgonás kavarodással, mintha csak egy rendes Neal Morse lemezt hallgatnánk például... Aztán lendületből belefordulunk a Gone Gone Gone-ba, ami az üresjáratok és a felhők között járkáló kórusok közben, egy finomkodó rock and rollnál nem nagyon tud tovább jutni, de két perces slágernek ennyi is megteszi! A Beatles-t koppintó Hundred Million Miles from Home minimalista jellege is elmegy, de a színpadias Trouble at the Big Show már nagyon fáradt blues közhely, ahogy az orgona szőnyegen lassan csúszkáló Locomotive is.

Hát, ez így eléggé feleslegesnek tűnik, de sebaj, majd az akusztikus Radio Silence-t elviszi a hátán szintetikussága és űr-zajos romantikája, meg a kórusa, aki meg nem hiszi, az kap egy zongorás balladát is The Greater Good címmel, aminek a lötyögése már tényleg túlzásnak tűnik. De sebességben és kreativitásban a Time May Bend is nagyon-nagyon fáradtnak tűnik... Sebaj, majd a záró harmad... Amit a Ten Thousand Ways to Be Wrong lassú szintetikus vibrálása és jellegzetes kórusa kezd, teljesen ötlettelenül... A csordogáló Red Storm legalább a régimódi prog-rock kliséjét képes rendesen felhasználni, a közepén némi hard rockos erőszakot és gitárpárbajt is bevetve... Aztán bejelentik: All Systems Stable, standby... és az agyhalál a Khedive-ben zongora etűddel és Queenes gitárbetétekkel folytatódhat, már aki vevő az ötlettelenségre... Aztán elnyújtózunk az élénkülő űr-rock és Aor klisék között The Outpost címmel, de a legvégső csapást a Mission to Mars adja meg a jellegzetes kórusaival, meg a közönséges búcsúzásával...

Én kedvelem ezeket az amerikaiakat, de ennél azért tudnának ők sokkal érdekesebbet is készíteni, ha kicsit elengedik magukat! A robot-diktatúrás témája miatt is nagyon érdekes Kilroy Was Here nagy slágerei máig az ember fülében dobognak, álmomból felkeltve elfütyülöm például a Caught In The Act és a Mr. Roboto dallamát, de itt egyetlen egy hasonlóan fülbe ragadó dallam és karakteres téma sincs... És még Dennis DeYoung jellegzetesen éles énekhangjáról nem is beszéltem, mert hát sajnos nagyon hiányzik innen egy ilyen tiszta és élettel teli főszereplő előadása!

10/04



Track lista:

01. Overture
02. Gone Gone Gone
03. Hundred Million Miles from Home
04. Trouble at the Big Show
05. Locomotive
06. Radio Silence
07. The Greater Good
08. Time May Bend
09. Ten Thousand Ways to Be Wrong
10. Red Storm
11. All Systems Stable
12. Khedive
13. The Outpost
14. Mission to Mars

Közreműködő zenészek:

James "JY" Young (1972-1984, 1990-1992, 1995-) - ének, gitár
Tommy Shaw (Damn Yankees, 1975-1984, 1995-) - ének, gitár
Chuck Panozzo (1972-1984, 1990-1992, 1995-) - basszusgitár, vokál
Todd Sucherman (1995-) - dob, ütős hangszerek
Lawrence Gowan (1999-) - ének, billentyűs hangszerek
Ricky Phillips (2003-) - basszusgitár, gitár, vokál

Lemezeik:

1972- Styx
1973 - Styx II
1973 - The Serpent Is Rising
1974 - Man of Miracles
1975 - Equinox
1976 - Crystal Ball
1977 - The Grand Illusion
1978 - Pieces of Eight
1979 - Cornerstone
1981 - Paradise Theatre
1983 - Kilroy Was Here
1990 - Edge of the Century
1999 - Brave New World
2003 - Cyclorama
2005 - Big Bang Theory
2017 - The Mission

élő:
1984 - Caught in the Act
1997 - Return to Paradise
2000 - Arch Allies: Live at Riverport
2001 - Styx World: Live 2001
2002 - At the River's Edge: Live in St. Louis
2003 - 21st Century Live
2006 - One with Everything: Styx and the Contemporary Youth Orchestra
2008 - One with Everything: Styx and the Contemporary Youth Orchestra - DVD
2012 - The Grand Illusion, Pieces of Eight Live

Kiadó:
Alpha Dog 2t / UMe
Honlap:
styxworld.com
facebook.com/styxtheband


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Styx - Big Bang Theory

2005-05-24 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...












Klipmánia