×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Generál történetek - 10/10 - Horváth Charlie interjú - 02. rész (2017) 

Megjelent: június 18. vasárnap 00:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

A Generál együttes újra támad. Nem csoda, hiszen az igényes zenére mindig is volt igény. A zenekar frontembere pedig joggal énekelheti a rajongóknak, hogy egy "jó hang aranyat ér", mert ha valaki, akkor ő biztosan tudja. Kevesen büszkélkedhetnek olyan hanggal és tehetséggel, mint Horváth Charlie. Akik szeretnék élőben is hallani a régi nagy slágereket, azok megtehetik ezen a nyáron, akár négyszer is. Július 07-én Komáromban, 19-én Egerben, 31-én Siófokon és augusztus 25-én Siklóson mindenkit sok szeretettel vár a Generál együttes. Egy kis hangulatfokozásként Horváth Charlie-val elmélázunk a múlton, átéljük a jelent és odafigyelünk a jövőre is.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Hallottam, hogy van esély egy új dalra, amit James-szel együtt énekelnél.

Még csak tervben van a dolog. Szívesen énekelnék együtt James-szel, de ugye attól is függ, hogy milyen az a dal. Nagyon szívesen, ha a dal jó. Nem rég írt nekem Lerch Pista egy dalt, mondtam neki, hogy Pistikém, te ennél sokkal többet tudsz, erre írt egy olyan gospelt a múlt héten, ami világszínvonalú. Sokan nem tudják, de én már annyi mindenkinek segítettem, én annyi mindenkivel énekeltem duettet. Ez nálam nem pénzkérdés. Átküldik nekem a dalt, a stúdióban feléneklem. De hiába énekelek én valakivel, ha nem adja a rádió. És ha nem adja a rádió, akkor nem ismerik meg, nem szokják meg, és nem szeretik meg, tehát nem lesz belőle semmi.

Miért ilyen szerinted minden rádió?

Ma minden fordítva történik. Ezért gondolom, ma akkor kell egy dalt megírni, amikor a rádió előre aláírja a szerződést. Igen, amikor még kész sincs a dal. Ők garantálják, ha elkészül, akkor nyomják ezerrel.

Ez Magyarországon nem lehetséges...

Kell egy olyan menedzser, aki elintézi, és akkor lehetséges lesz. Kit érdekel, hogy éneklek én James-szel, vagy nem? Nem tudom és nem is érdekel, hogyan működik a média. Valaki mondta, ha van egy dalod, akkor be kell fizetned a pénzt. Jól van, mondom, akkor fizessék be! 37 lemezt csináltam, olyan dalaim vannak, mint például a Ne légy kemény, szerintem a világ legnagyobb dala. És játssza bármelyik rádió szerinted? Egyébként a barátaim szokták felhívni a figyelmemet olyan dalaimra, amikre már nem is emlékszem, pedig milyen jók.

Ez is egy olyan elfelejtett dal?

Mert annyi dal van. Játszunk egy programot, igyekszünk váltogatni, de főleg olyanokat, amiket mi szeretünk. Annyi jó dal van, hogy a magot sem lehet eljátszani. Sok számot meg el kell játszani, mert követelik. Odajönnek hozzám és kérdezik, hogy azt meg azt miért nem játsszuk? Játszhatnánk mi akár hat órán keresztül is, szerintem mindegyik k@rva jó dal. Zenész füllel is jók a dalok, komoly akkordok. Látszólag egyszerűnek tűnik, de meg kell azért szenvedni, olyan fordítások vannak. Ha nem azt a fordítást játszod zongorán, már nem illeszkedik rá.



Szétesik az egész.

Igen, voltam én már így zenekarral, a csávó fogja az akkordot, mondtam neki, nem ez az akkord. Mentünk tovább, az sem volt jó, odamentem, kikeresgéltem és mutattam melyik akkord kell. Mondta aztán igen-igen, de... Mondtam neki, ha nem így fordítja meg az akkordot, akkor a basszus már nem illeszkedik rá.

Azért van rengeteg utánzó zenekar, mert a közönség egy részének az is elég, ha csak hasonlít az előadott dal az eredetire.

Tulajdonképpen egy csomóan rájöttek arra, hogy miből tudnak pénzt csinálni. Inkább tributet játszanak, mint, hogy rossz dalokat csináljanak. Gondolom valamikor írtak saját dalokat, de sehova nem jutottak és szépen felbomlottak. A fiamnak volt egy olyan zenekara, hogy az beszarás. 5 vagy 6 évre visszamenőleg kijött egy kurva jó lemezük Horváth Ákos néven, olyan a lemez, hogy befosol. A legjobb zenészekkel játszott, de nem volt sok bulijuk. A fiam már idáig volt, amikor el kellett volna menni muzsikálni. Azt mondja a basszusgitáros, most ő nem jön, mert megy most ide, dobosnak is most más bulija van. Gyorsan egy dobost keresni... á nem, fiam azt mondta, ő ezt befejezi, ha egy fillért nem keres, akkor sem érdekli. Van most egy zenekara, a Stardust, nagyon frankó.

Igen, a '80-as éveket hozzák.

Igen, régebben a fiam teljesen más stílusú, fúziós zenét csinált. Azt mondta, papa én most ezt fogom csinálni, lehet hogy kiment a divatból ez a dallamos rock, de vissza fog jönni, vissza kell, hogy jöjjön. Ehhez kellene egy tökös menedzser is.

Igaza van, egyszer minden visszajön.

A régi menedzserek csinálták, de ez már nem az a világ. Itt már angolul is jól beszélő, komputeren magát kiismerő ember kell, aki képes ülni egy nap több órát, mindenhova folyamatosan küldi az anyagot az általa futtatott zenekarról. A régiek kapcsolatai már megszűntek, vagy meghaltak, meg politikailag is átalakult minden.



Vigyázni is kell, ma már kinek mit mondasz.

Igen, ott ülsz a kocsmában, kicsit hangosabban beszélsz, a csávó meg bekapcsolja a telefonját és fel is van véve már.

Téged megfigyeltek annak idején?

Persze, ki is vettem.

Tudod ki volt az?

Az egyiket nem tudom, de a másikat igen, a Metro együttesben zenélt.

Káros dolgokat írt?

Semmitmondóakat írt, a másik, akit viszont csak sejtem, hogy ki volt, az kicsit többet. De tudod mit? Nem érdekel.

Jelenthettek, tehettek bármit, te még mindig itt vagy!

Ez így van. Úgy érzem, Isten adománya, hogy képes vagyok még csinálni, nagyon szeretem is, és nem a pénzért, az a lényeg, hogy amíg csak bírom, addig én ott állok a színpadon.

Voltam ószeres és anyagmozgató, úszómester, sírköves és parkettalakkozó;
Ha túl nagy volt a hajtás, vagy kevés a pénz, szép lazán, könnyedén, felmondtam én.
Voltam konzervgyári ételkóstoló, de nem volt hozzá kanalam, tudtam, nem nekem való.
Semmire sem vittem, de nem kell, hogy félts; vár rám a show-businnes, csak ott van ma pénz!

Egy jó hang aranyat ér! Egy jó hang aranyat ér!
Nem járnál rosszul velem, ha felfedeznél!
Egy strandon dolgoztam, mint hangosbemondó, de bemondtam az unalmast, mert nem volt az se jó.
A művészpálya könnyebb, ott nem kell sok ész; két-három nagy siker, és mindent elérsz!
Egy jó hang aranyat ér! Egy jó hang aranyat ér!
Nem járnál rosszul velem, ha felfedeznél!

Vége! Az első rész itt olvasható

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia