rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Ten - Gothica (2017)

 Látogatottság
Összesen
86597770
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Nickelback - Feed the Machine (2017)

Lemezismertetők

Az 1995–ben, a kanadai Hannában alakult Nickelback a modern és dögös alternatív-heavy-pop-hard rock - vagyis minden, ami post-grunge-nak mondható - legsikeresebb zenekarának számít, 50 milliós lemezeladással világszerte. Ennek a könnyen emészthető, modern rockzenének ők a vezetői, számolatlan világslágerrel a hátuk mögött...

Legutóbbi sorlemezük 2014-ben jött ki No Fixed Address címmel, amin az elektronikát túlzásba vitték a rockzene kárára, de most fordult a kocka... A Feed the Machine a kilencedik sorlemezük... és azt hiszem, hogy az új dalok tökösebb rockzenéjét és változatosabb hangulatát a régi rajongóik is szeretni fogják!




Na, valahogy úgy kell kezdődni egy Nickelback lemeznek, mint ahogy a Feed the Machine belekezd az egészbe... Ha valaki a műfajának a piacvezetője, akkor legyen töke keménykedni a grunge-osan sötétlő dallamok mellé... Menetelnek is rendesen a groove-k, dübörög a basszusgitár, és mindehhez a férfiasan karcos énekhang is stimmel, szóval rendesen megdörren az egész, ráadásnak még a refrénre nyitnak is annyira, hogy a túlzott dráma ne vegye el a kedvét a fiatal rajongó csajoknak. Vagyis ez a nyitány méltó a csapathoz, azzal együtt, hogy dob nem szól túl természetesen és a digitális utómunkával belekavarnak időnként az direkt összhatásba, ami szerintem nem kellett volna... Csak nyilván a kiadójuk ettől tapsikolt örömében, mert ettől érzik modernnek a végeredményt... Hasonló kettősségre épít a Coin for the Ferryman is, csak némileg lendületesebb az egész, és gyerekesebb a szövegelés is, de mindez belefér, a refrénre ugyanis rendesen felépítik az egészet... Ráadásnak a közepén fel is túrják a dolgot, hogy ne unatkozzunk...

A romantikus költőiség a csapat sikerének az egyik kulcsa, a Song on Fire ilyen erőből előadott epika, ahol a félig rockzene, félig elektronika között férfiasan elsírják a szívük bánatát... Az ömlengés után a játékosságot hozza a Must Be Nice ugrálós-elektronikus-funkys rockzenéje, ami az én ízlésemnek nem elég természetes, de a be-bevágott dögös riffek azért így is működnek! Az After the Rain átmegy alternatívabb-levegősebb-elektronikusabb indie-pop slágerbe, aminek a Coldplay manapság a királya, de Chad Kroeger énekhangja legalább olyan alkalmas erre is, mint bármi másra... A rendesen megdörrenő gitár azért nagyon hiányzik a lemez közepéből, de aki erre izgul, annak gyorsan beleszaggatnak a For the River-be ilyet is, de ezt a félig-meddig rappelős-szövegelős, játékos pop-rock-funkyt azért annak idején az Extreme így is élvezhetőbben bulizta nekünk! Mondjuk legalább a rendes tekerésben itt sincs hiány...

A kiegyensúlyozottabb Home alig-rock pop-slágere megnyugtatja az embert, de aztán - az akusztikus felvezetője után - gyorsan megjön az apokalipszis is a The Betrayal (Act III)-ban, aminek az elvont lassításai és drámai groovejai alaposan felkavarják a lemez leülni látszó hangulatát. A nagyobb ívű Silent Majority rutin-slágeressége, majd a country-rockos Every Time We're Together digitális megszólalását sem kedvelem, de az biztos, hogy profin meg vannak írva, ahogy az akusztikus levezetőt adó The Betrayal (Act I) lágy dallamossága és finom neoklasszikussága is bódító élményt nyújt... Az ember gyorsan újraindítja a lemezt ezek után, amit a Feed the Machine ismét alaposan beindít a dübörgő basszusaival...

A No Fixed Address után üdítően direkt témák is vannak ezen a lemezen, ahogy minden más korábbi zenei kalandjuk is magkapta a maga továbblépését. Szóval morgásnak nincs tovább helye, a csapat mindenből minőségi dalt írt, lehet bólogatni, merengeni és bulizni is rendesen, miközben ügyeltek arra is, hogy gondolkodni azért senkinek sem kell a hallgatásuk közben... Mert minek is az, nehogy már a fiatalok pont itt és most kezdjék el...

10/7.5








Track lista:

01. Feed the Machine - 5:02
02. Coin for the Ferryman - 4:50
03. Song on Fire - 3:50
04. Must Be Nice - 3:42
05. After the Rain - 3:34
06. For the River - 3:28
07. Home - 3:52
08. The Betrayal (Act III) - 4:20
09. Silent Majority - 3:52
10. Every Time We're Together - 3:52
11. The Betrayal (Act I) - 2:42

Közreműködő zenészek:

Chad Kroeger - ének, gitár
Ryan Peake - gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Mike Kroeger - basszusgitár
Daniel Adair - dob, vokál

producer: Chris Baseford

Lemezeik:

1996 - Curb
1998 - The State
2001 - Silver Side Up
2003 - The Long Road
2005 - All the Right Reasons
2008 - Dark Horse
2011 - Here and Now (-2-)
2014 - No Fixed Address
2017 - Feed the Machine

2002 - Live at Home - DVD
2013 - The Best Of Nickelback Volume 1 - válogatás


Kiadó:
BMG
Honlap:
nickelback.com
facebook.com/Nickelback



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.52 Seconds