×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Nickelback - Feed the Machine (2017) 

Megjelent: június 17. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1995–ben, a kanadai Hannában alakult Nickelback a modern és dögös alternatív-heavy-pop-hard rock - vagyis minden, ami post-grunge-nak mondható - legsikeresebb zenekarának számít, 50 milliós lemezeladással világszerte. Ennek a könnyen emészthető, modern rockzenének ők a vezetői, számolatlan világslágerrel a hátuk mögött...

Legutóbbi sorlemezük 2014-ben jött ki No Fixed Address címmel, amin az elektronikát túlzásba vitték a rockzene kárára, de most fordult a kocka... A Feed the Machine a kilencedik sorlemezük... és azt hiszem, hogy az új dalok tökösebb rockzenéjét és változatosabb hangulatát a régi rajongóik is szeretni fogják!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Na, valahogy úgy kell kezdődni egy Nickelback lemeznek, mint ahogy a Feed the Machine belekezd az egészbe... Ha valaki a műfajának a piacvezetője, akkor legyen töke keménykedni a grunge-osan sötétlő dallamok mellé... Menetelnek is rendesen a groove-k, dübörög a basszusgitár, és mindehhez a férfiasan karcos énekhang is stimmel, szóval rendesen megdörren az egész, ráadásnak még a refrénre nyitnak is annyira, hogy a túlzott dráma ne vegye el a kedvét a fiatal rajongó csajoknak. Vagyis ez a nyitány méltó a csapathoz, azzal együtt, hogy dob nem szól túl természetesen és a digitális utómunkával belekavarnak időnként az direkt összhatásba, ami szerintem nem kellett volna... Csak nyilván a kiadójuk ettől tapsikolt örömében, mert ettől érzik modernnek a végeredményt... Hasonló kettősségre épít a Coin for the Ferryman is, csak némileg lendületesebb az egész, és gyerekesebb a szövegelés is, de mindez belefér, a refrénre ugyanis rendesen felépítik az egészet... Ráadásnak a közepén fel is túrják a dolgot, hogy ne unatkozzunk...

A romantikus költőiség a csapat sikerének az egyik kulcsa, a Song on Fire ilyen erőből előadott epika, ahol a félig rockzene, félig elektronika között férfiasan elsírják a szívük bánatát... Az ömlengés után a játékosságot hozza a Must Be Nice ugrálós-elektronikus-funkys rockzenéje, ami az én ízlésemnek nem elég természetes, de a be-bevágott dögös riffek azért így is működnek! Az After the Rain átmegy alternatívabb-levegősebb-elektronikusabb indie-pop slágerbe, aminek a Coldplay manapság a királya, de Chad Kroeger énekhangja legalább olyan alkalmas erre is, mint bármi másra... A rendesen megdörrenő gitár azért nagyon hiányzik a lemez közepéből, de aki erre izgul, annak gyorsan beleszaggatnak a For the River-be ilyet is, de ezt a félig-meddig rappelős-szövegelős, játékos pop-rock-funkyt azért annak idején az Extreme így is élvezhetőbben bulizta nekünk! Mondjuk legalább a rendes tekerésben itt sincs hiány...

A kiegyensúlyozottabb Home alig-rock pop-slágere megnyugtatja az embert, de aztán - az akusztikus felvezetője után - gyorsan megjön az apokalipszis is a The Betrayal (Act III)-ban, aminek az elvont lassításai és drámai groovejai alaposan felkavarják a lemez leülni látszó hangulatát. A nagyobb ívű Silent Majority rutin-slágeressége, majd a country-rockos Every Time We're Together digitális megszólalását sem kedvelem, de az biztos, hogy profin meg vannak írva, ahogy az akusztikus levezetőt adó The Betrayal (Act I) lágy dallamossága és finom neoklasszikussága is bódító élményt nyújt... Az ember gyorsan újraindítja a lemezt ezek után, amit a Feed the Machine ismét alaposan beindít a dübörgő basszusaival...

A No Fixed Address után üdítően direkt témák is vannak ezen a lemezen, ahogy minden más korábbi zenei kalandjuk is magkapta a maga továbblépését. Szóval morgásnak nincs tovább helye, a csapat mindenből minőségi dalt írt, lehet bólogatni, merengeni és bulizni is rendesen, miközben ügyeltek arra is, hogy gondolkodni azért senkinek sem kell a hallgatásuk közben... Mert minek is az, nehogy már a fiatalok pont itt és most kezdjék el...

10/7.5





Track lista:

01. Feed the Machine - 5:02
02. Coin for the Ferryman - 4:50
03. Song on Fire - 3:50
04. Must Be Nice - 3:42
05. After the Rain - 3:34
06. For the River - 3:28
07. Home - 3:52
08. The Betrayal (Act III) - 4:20
09. Silent Majority - 3:52
10. Every Time We're Together - 3:52
11. The Betrayal (Act I) - 2:42

Közreműködő zenészek:

Chad Kroeger - ének, gitár
Ryan Peake - gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Mike Kroeger - basszusgitár
Daniel Adair - dob, vokál

producer: Chris Baseford

Lemezeik:

1996 - Curb
1998 - The State
2001 - Silver Side Up
2003 - The Long Road
2005 - All the Right Reasons
2008 - Dark Horse
2011 - Here and Now (-2-)
2014 - No Fixed Address
2017 - Feed the Machine

2002 - Live at Home - DVD
2013 - The Best Of Nickelback Volume 1 - válogatás

Kiadó:
BMG
Honlap:
nickelback.com
facebook.com/Nickelback


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...












Klipmánia